Nagy siker, kis dolgok

Nem is szólva arról, hogy egy Merkel- vagy egy Putyin-látogatás nemzetközi esemény, az egész világ figyelme, szeme láttára és füle hallatára zajlik. Magyarország jól vizsgázott rendezésből, diplomáciából, protokollból, biztonságpolitikából, helyt állt a TEK, a rendőrség, a hostessek, majd mindenki. Még a türelmes autósok és a még türelmesebb utazó közönség is jól viselte az útlezárások miatti „megpróbáltatásokat”.

És miközben a világ a pápától a nagyhatalmakig Magyarországot méltatja, miközben az ország e nagy nemzetközi diplomáciai siker morzsáit besöpri, halkan felhívnánk a figyelmet az árnyakra.

Például arra, hogy még szerencse, hogy a magyar nagyon bonyolult nyelv, így a világ figyelő szeme a Putyin–Orbán nemzetközi sajtótájékoztató szinkrontolmácsolásának minősíthetetlen színvonaláról nem fog írni. Talán a kamerák erdeje, a vakuk tüze okozta a gyenge teljesítményt. Nem csak az ő bűne. Inkább azoké, akik nem tesztelték a hölgy tudását, illetőleg azt, milyen diplomáciailag fontos és kényes helyzetben kell Magyarországot képviselnie. A világot tájékoztatnia.

Tehát a szervezőké. A protokollosoké. Akik kiválasztották.

És roppant méltatlan volt az is, ahogyan az újságírókkal, fotósokkal bántak a Sándor-palotánál. Az öt órán keresztül fagyoskodó, egyébként akkreditált, tehát biztonságilag már ellenőrzött sajtómunkásokkal. Munkájukat végző magyar és külföldi újságírókkal, akiknek nemhogy forró tea, fűtött helyiség, egy kis figyelem sem jutott. Még egy illemhelyiség sem. Ahol a kis­dolgukat elvégezhették volna.

Így aztán ezt csak rendőri kísérettel tehették meg – egy bokorban. A Királyi Várban. A Világörökségben. Nemzeti büszkeségünk szent helyén.