Belföld
NGO-hálózat neoliberális szolgálatban
Regisztrációhoz is lehetne kötni a külföldi forrásból üzemelő, magukat civilnek mondó szervezetek működését a Századvég szerint
Non-governmental organization (NGO), azaz nem kormányzati szervezet. Az elmúlt években, évtizedekben egyre többször találkozhattunk ezzel a kifejezéssel a hírekben, az ilyen névvel illetett szerveződések ugyanis egyre fontosabb szereplői lettek a nemzetközi politikai rendszernek, számos államban tartanak fenn irodát, illetve vannak hatással a helyi közélet alakulására. Olykor akár az adott ország aktív belpolitikai szereplőivé is válnak. Bizonyos NGO-k jelentősebb nemzetközi befolyással bírnak, mint egyes államok, s magukat civilnek, szakmainak és függetlennek pozicionálják. Nem méretik meg magukat hagyományos értelemben vett választásokon, így kérdéses, valójában milyen alapon is fejtik ki tevékenységüket.
Nyomásgyakorlás
A Századvég lapunkhoz is eljuttatott, a témában készített átfogó tanulmánya rámutat: a szakirodalom megosztott, általános, tudományos értelmezési keretrendszere ugyanakkor nincs is ennek a területnek. Akadnak, akik pozitívnak tartják az NGO-k tevékenységét, míg a kritikusok jellemzően három területre összpontosítanak: a politikai legitimációra, az elszámoltathatóságra – illetve ezek hiányára –, továbbá a működési költségek előteremtésének módjaira. Ezek az aggályok hazánkban is relevánsak, hiszen a Fidesz által kezdeményezett és a hamarosan kezdődő újabb Nemzeti Konzultáció kérdéssorában is szerepel a külföldről finanszírozott, magukat civilnek mondó szervezetek átláthatósága. Erről a kormánypárt törvénymódosító javaslatot is készít (lásd keretes írásunkat).
A tanulmány az NGO-kat érintő kritikák kapcsán utal arra, hogy a vizsgált szervezetek gyakran a hálózatosodás útján, egymás eredményeire hivatkozva teremtik meg legitimációjuk alapjait. Vagyis „bizonyos NGO-k helyzeti előnnyel rendelkeznek a dedikáltan politikai szerveződésekkel szemben”, hiszen közéleti szereplésükkel átformálhatják egy-egy társadalmi kérdés megítélését. Akad olyan forrás, amely egyenesen nyomásgyakorló csoportként azonosítja ezeket. Miközben „elszámolathatósági deficit” terheli őket, a döntéshozatali mechanizmusok, a vezetők kiválasztása is jobbára megismerhetetlenek maradnak a közvélemény számára.
A tanulmány kitér arra is, hogy az anyagi támogatások tekintetében is akadnak aggályos elemek, hiszen az ilyen szervezetek nagy száma miatt egyfajta verseny alakul ki a forrásokért, emiatt az érintettek hajlamosak a szakmai szempontokat alárendelni a „forrásokat biztosító donorok érdekeinek”. Vagyis ilyen esetekben az NGO-k kvázi lobbiszervezetként működnek. Alexander Cooley és Kames Ron, két vállaltan liberális egyetemi tanár is felvetette még a kétezres évek elején a túlkínálatból fakadó anomáliákat. Számos cég és magánszemély is fordít forrásokat ilyen célra – nem feltétlenül érdek nélkül. Cooley-ra és Ronra hivatkozva a tanulmány megemlíti, hogy egyes polgárháborúk nyomán, a kialakult humanitárius katasztrófák kezelése során az egymással is versengő segélyszervezetek kvázi toborozták a saját táborukba a menekülteket, így akár háborús bűnösök bújtatására is hajlandók voltak, javítva ezzel a saját kimutatásaikat.
Lobbiérdekek
Még konkrétabb példa az NGO-k esetleges elfogultságára a posztszovjet országokban említhető, ahol számos szervezet foglalkozott a nyugati normák megkövetelte jogszabályi környezet kialakításával, miközben tevékenységüket jellemzően nyugati donorcégek finanszírozták. Előfordult, hogy közvetlenül az adott ország törvényhozási folyamatában képviselték megbízóik érdekeit. Ebben nincs változás, egy 2013-as, európai szintű tanulmány szerint a megkérdezettek ötvenegy százaléka gondolja úgy, hogy az NGO-k lobbisták.
Látszatfüggetlenek
A Századvég szerint ezek a tapasztalatok vezethettek oda, hogy napjainban az ilyen szervezetekre vonatkozó szabályozás a politikai és lobbiszervezeteket érintő törvényi keretek felé való közelítést jelzi. Azaz, a kormány által is szorgalmazott átláthatósági követelmény nem „magyar találmány”, a politikai szervezetekre vonatkozó korlátozások kiterjesztése – úgymond – nemzetközi trend.
A tanulmány külön kitér ennek kapcsán az Egyesült Államokban hatályos Foreign Agent Registration Act, azaz a külföldi ügynökök regisztrációját célzó törvényre – megemlítve, hogy mindettől függetlenül az NGO-k fontos és gyakran hasznos szerepet töltenek be egy-egy ország felzárkózása, illetve humanitárius feladatok ellátása terén.
Rátérve napjaink Magyarországára, a Századvég tanulmányának készítői megállapítják: a tevékenységüket jelentős részben külföldi forrásokból fedező NGO-kat a hazai közéletben pontatlanul civil szervezetként aposztrofálják, azonban működésük jellege hangsúlyosan eltér a több tízezer hazai finanszírozású civil szervezetétől. Ilyen – külföldi forrásból gazdálkodó – NGO például az Amnesty International, a Társaság a Szabadságjogokért, a Magyar Helsinki Bizottság, a K-Monitor vagy az Eötvös Károly Intézet. Ismeretes, az utóbbi szervezetet vezető Majtényi Lászlót jelölték – sikertelenül – államfőnek a balos pártok, miközben a Fidesz a George Soros üzletember által is finanszírozott intézmény pénzügyei kapcsán fogalmazott meg aggályokat, illetve mutatott rá tisztázatlanságokra.
Ezen szervezeteknél felmerül annak indokoltsága, hogy a jelenleginél egyértelműbben és gyakrabban tüntessék fel a gazdálkodásuk során felhasznált külföldi forrásokat és azok eredetét. Mindemellett – más országokhoz hasonlóan – megfontolandó lenne, hogy a működésüket és vagyongazdálkodásukat szigorúbb adminisztratív feltételekhez, esetleg regisztrációhoz kellene kötni – állapítja meg a Századvég.
Fontos kérdés eközben, mire használják az NGO-k a fentebb már említett befolyásukat. A tanulmány szerint egyes szervezetek egy jól körülhatárolható politikai ideológia terjesztésére – vagyis „egyáltalán nem függetlenek”. Ez a politikai ideológia pedig a neoliberális elveket támogatja, az emberi jogi kérdéseket pedig politikai haszonszerzésre használja. Erre olyan belpolitikai kérdésnek számító ügyekben tesznek kísérletet, mint a migrációs válság, az azonos neműek házassága, a drogliberalizáció, és jellemzően külföldi támogatóik véleményével megegyezően foglalnak állást. Sőt esetenként az ellenzék kezébe olyan erős politikai eszközöket adnak, amivel azok sikeresen buktathatják meg a kormányzó erőket – olvasható a tanulmány összefoglalójában.
Ötpárti egyeztetés a szabályozásról
A jövő héten kezdődik – a Fidesz részéről Gulyás Gergely frakcióvezető-helyettes vezetésével – az ötpárti egyeztetés a külföldről támogatott szervezetek átláthatóságáról szóló törvénytervezetről – erősítette meg tegnap Kósa Lajos fideszes frakcióvezető. Megírtuk, a kormánypárti képviselőcsoport által előkészített előterjesztés célja, hogy nyilvános legyen, mennyi támogatást, kitől és milyen céllal kapnak külföldről egyes szervezetek. Kósa szerint ennek indokoltságát az is mutatja, hogy nem volt pontos válasz arra, mennyi támogatást kapott Majtényi László, a baloldali ellenzék köztársaságielnök-jelöltje, illetve az általa vezetett szervezet Sorostól. A témában, konkrét javaslat nélkül, januárban már volt egy egyeztetés, amelyen a Jobbik és az LMP egyetértett az átláthatóság növelésével, de bírálta is a kormányt, mondván, támadást indított a szféra ellen. Az MSZP továbbra is elzárkózik a tárgyalásoktól. Orbán Viktor miniszterelnök több alkalommal is értintette a kérdést, kiemelve annak fontosságát.