Miskolcon folytatódik a nyomortelepek teljes felszámolása

– A miskolci önkormányzat mostanság a telepfelszámolás, illetve a romák kilakoltatása címszóval kerül a hírekbe. Sőt, legutóbb szóba került a program leállítása is, amit hamar cáfoltak. Most hogy áll a megvalósítás?
– Minden megy a törvényeknek és városi rendeleteknek megfelelően. Vagyis semmiféle visszalépés vagy leállítás nem történt, de megegyezés sem született a témában tartott belügyminisztériumi egyeztetésen. Később már az erről nyilatkozó roma vezető is jelezte, velem valóban semmiben nem állapodott meg. Ugyanakkor bekapcsolódott a folyamat úgynevezett mediálisába a Máltai Szeretetszolgálat, ezt mindannyian, a jelen lévő államtitkárokkal együtt, örömmel fogadtuk. Ám legyen világos: engem harmincötezer miskolci polgár támogatott abban, hogy végrehajtsam a már 2010-ben meghirdetett rendteremtési programomat. Ricsajozik most mindenki. Összeborulhatnak a roma sátorozók a baloldal jelöltjeivel, táborozhatnak együtt a városháza előtt, a tény tény marad: Miskolcon felszámoljuk a nyomornegyedeket.

– Azonban talán nem árt tisztázni: miért is jöttek létre a lecsúszott városrészek, szegregátumok?
– Eltérő területekről beszélünk. Némelyek még az államszocialista időkben gyökereznek, némelyek a roma társadalom rendszerváltozás során végbement talajvesztéséből és a rossz szociális segély társadalmi létéből erednek, míg a harmadik részük új keletű. Ezek a 2000-es évek második felében egyértelműen az MSZP-s városvezetés segédletével vagy tétlenségével létrejött területek. Az elhíresült számozott utcák az első kategóriába, mondjuk Lyukó a másodikba, az Avason, valamint Diósgyőrben a „fészekrakók” pedig a harmadik kategóriába tartoznak. Ezek tehát más-más jellegű ügyek, mégis átfogóan és egyszerre kezdtünk lépni a felszámolásuk irányába. Talán ez is okozza most a nagy ricsajt.

– Visszatérve a programra: mi a célja az intézkedésnek? Hány ingatlant, illetve háztartást érint?
– Vegyük először a „fészekrakók” ügyét, ebben haladtunk eddig a leghatékonyabban. Megígértem, hogy a 2010–2014 közötti ciklus végére a „fészekrakókat” kitakarítjuk az Avasról és kisebb részt Diósgyőrből. Augusztus végére várhatóan százöt-száztíz ingatlanból költöznek ki a szocialisták által betelepített, alulszocializált és mondjuk ki, többségében roma családok. Őszre így hatvan-hetven lakás marad, de mivel látják a hatósági szigorúságunkat, valószínű, hogy felgyorsulnak az elköltözések. Átléptük ugyanis azt a kritikus intézkedési mennyiséget, amely után már maguk az érintettek tartják jobbnak, ha önként mennek. Költözködéseiket figyeljük, nem maradhatnak sehol jogcím nélkül a város területén. Többekkel beszélgettek is a kollégáink. Tudja, mit mondanak, amikor azt kérdezik, most akkor hova költöznek? Majd mindenki azt: hát haza. Vagyis oda, ahonnan korábban jöttek.

– Már sor került az első dózerolásra, vagyis a gyakorlatban is megindult a nyomornegyed eltüntetése. Hol tart a folyamat, és mikor lesz vége?
– A Dráva utcán bontottunk le tíz házból kilencet, egy kivételével minden lakóval megállapodtunk. Azzal az eggyel azért nem, mert budapesti belvárosi tarifát, kétszázötvenezer forintos négyzetméterárat kért a romos ingatlanjáért. Nem gond, körbebontottuk. Ott maradtak egyedül, míg a Dráva utca lakóközössége megtapsolta a bontást, és a kezemet rázva köszönte meg, hogy végre megnyugodhat. Hogy mikor lesz vége a folyamatnak? A jelenlegi ütemben haladva 2018 őszére reálisnak látom a munka bevégzését.

– Balliberálisok szerint embertelen a program, a Jobbik szerint kevés. Két tűz közé kerültek?
– Ez csak a látszat. Mostanság mindenki rendteremtésről papol, még azok is, akik maguk okozták a miskolciak életének szétzilálását bizonyos területeken, és azok is, akik csak látványosan masírozgatnak, de este hazamennek a biztonságos lakókörnyezetükbe, s valójában csak annyi érdekli őket, hogy este benne vannak-e a híradóban. Én teszem a dolgomat, vezetem a várost annak megfelelően, amilyen megbízást kaptunk a miskolciaktól. Lenulláztuk a város adósságát a kormány segítségével, háromezer új munkahelyet teremtettünk, és sorra fejeződnek be a milliárdos beruházások, amelyeket már 2010 után kezdtünk el. Nincs tehát semmilyen „két tűz közötti állapot”, hangoskodók és hiteltelenek irigykedése hallatszik csak a munkánk eredményei iránt.

– A baloldal jelöltjeként indul Pásztor Albert, akit korábban éppen mai támogatói támadtak, ominózus, a cigánysággal kapcsolatos mondatai miatt. Mennyire látja komoly ellenfélnek?
– Akik felelősei voltak a város el­adósításának, akik hagyták a „fészekrakók” betelepítését, akik lepusztították és bezárták a tapolcai strandot, aki engedték elromosodni a diósgyőri várat, és akik semmit nem tettek a közbiztonságért, most egy volt rendőr mögé bújnak, hogy na, majd ő rendet tesz Miskolcon. Nem visszás ez? A kérdést nem nekem, hanem a lakóknak kell eldönteniük. És egy biztos: Miskolc lehúzhatja a rolót, ha a vezetői nem tudnak napi szinten, azonnal és hatékonyan intézkedni a kormánynál, a minisztériumoknál. Ez viszont ténykérdés.