Mielőbbi béremelést követelnek

Lezajlott szerdán az egészségügyi kollektív szerződésről szóló tárgyalás újabb fordulója az ágazati szakszervezetek és az egészségügyért felelős államtitkárság között. Cser Ágnes, a Magyarországi Munkavállalók Szociá­lis és Egészségügyi Ágazatban Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének elnöke benyújtotta a szakszervezet és szövetségeseinek konszenzusán alapuló, az ágazati dolgozókat érintő bérigényét – tájékoztatott tegnapi közleményében a szakállamtitkárság. Tudatták: az elnök jelezte azt is, nem csupán a jövő évi költségvetést érintő intézkedéseket várnak, így kérik a 2016-os büdzsé megnyitását is. Az államtitkárság vállalta, hogy a benyújtott javaslatokat figyelembe véve döntés-előkészítő dokumentumot készít, amelyet a kormány elé terjeszt, s annak ajánlatát hamarosan ismerteti a tárgyaló felekkel.

A reprezentatív szakszervezetek és az ágazat között tavaly májusban indultak el az egyeztetések a kollektív szerződésről. A folyamat egyik eredményeként február 12-én a felek aláírták a dokumentum XI. fejezetét, amely a dolgozók munka- és pihenőidejét szabályozza.

Az orvosi életpályamodell lehetőségének mellőzéséről tavaly Zombor Gábor előző szakállamtitkár beszélt, megítélésük szerint „az ágazatban jóformán lehetetlen bevezetni a rendszert, annyira szerteágazó”. Ezzel kapcsolatban Éger István, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) elnöke feb­ruárban lapunknak úgy nyilatkozott, a döntéssel nem feltétlenül ért egyet, s a MOK nem is vetette el végleg egy esetleges életpálya bevezetésének szándékát, ugyanakkor elfogadták, hogy az egészségügyi kollektív szerződés is jó lehetőség, általa több problémára megoldást lehet találni. A részt vevő szervezetek korábbi közlései szerint a tárgyalások alatt „fejezetenként haladnak”, vagyis amennyiben egy fontosabb tételt illetően megegyezésre jutnak a döntéshozókkal, az közvetlenül utána hatályba is léphet.

Riasztó adatok

Az egyéves gyermekek fele vas- és D-vitamin-hiányos, csaknem ötven százalékuknak magas a koleszterinszintje és túl sok sót fogyaszt, tíz százalékát pedig az elhízás is fenyegeti – derült ki az Első 1000 nap program felméréséből, amelyet tegnap a Semmelweis Egyetem nőgyógyászati klinikáján ismertettek. A „riasztó eredmények” legfőbb oka, hogy minden második családban ugyanazt eszik a kisgyermekek, mint a szüleik, holott a még fejlődésben lévő emésztőrendszer nem áll készen minden étel fogyasztására. Mindez nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy egyéves kor felett minden második gyerek D-vitamin-hiányos, ez pedig többek között negatívan hat a csontok, az immunrendszer és az idegrendszer fejlődésére.

Célkeresztben a cukorbetegség

Magyarországon a felnőtt lakosság hatvanöt százaléka túlsúlyos, közülük 7,5 százalék diabéteszes. Tíz éven belül a krónikus betegek száma elérheti a hárommilliót, ez a mennyiség pedig prevenció és az alapellátás megerősítése nélkül meghaladja a szakellátás kapacitását – közölte tegnap Ónodi-Szűcs Zoltán egészségügyért felelős államtitkár, aki az egészség világnapja alkalmából jelezte azt is, hogy az idén az esemény középpontjában a 2-es típusú cukorbetegség, a szövődmények elkerülése és a kialakulás megelőzése áll. Jelezte, hogy fontos időben felismerni és kezelni a diabéteszt, mivel enélkül a szövődmények okozta egészségromlás hatalmas terhet ró a betegekre, a gazdaságra és a társadalomra. Az államtitkár kijelentette, hogy „minden lehetőség szerinti pluszforrást a költségvetésben az alapellátásra és a preven­cióra fordítanak, a gyógyító-megelőző kassza legnagyobb részében itt várható növekedés”. Hangsúlyozta az egyéni felelősségvállalás jelentőségét is, amit semmi sem tud pótolni. Barkai László, a Magyar Diabétesz Társaság elnöke ismertette, hogy Magyarországon jelenleg hét-nyolcszázezerre tehető a cukorbetegek száma, de legalább ugyanennyien vannak, akik már produkálják a tüneteket, de nem tudnak a betegségükről. Megerősítette azt is, hogy az alapellátásban végzett szűrővizsgálatok hatékonyak a betegség korai felismerésében, aminek óriási a jelentősége, hiszen a nem kezelt diabétesznek számos súlyos szövődménye – vakság, végtag-amputáció, veseelégtelenség – igen súlyos terhet jelent a betegeknek.