Belföld
„Mi a jó oldalon állunk”
Hétértékelő. Az ellenzéket továbbra is az irányviták jellemzik, a kormánypárt kritizálása még megy nekik, de alternatíva felmutatására nem marad muníció – mondta Kiszelly Zoltán
A „hatvannyolcas” korszaknak vége, a migráció volt az utolsó csepp a pohárban – fogalmazott lapunknak nyilatkozva a kormányfő tusványosi beszéde kapcsán Kiszelly Zoltán politológus. Kifejtette, Európában korábban stabil értékek voltak, ezekből azonban folyamatosan, apránként vettek el, és mostanra kritikus lett ennek szintje. Annyira megváltozott az Európai Unió, hogy dönteni kell, milyen úton haladunk tovább, erről szól a jövő évi, Orbán Viktor által is említett EP-választás.
Rámutatott, a második világháború utáni, úgynevezett német gazdasági csodához, illetve a klasszikus kereszténydemokrata modellhez kellene visszanyúlni, lényegében ezt hirdette meg a Fidesz–KDNP is. A dilemmát pedig a bevándorlás jelképezi, részben azért, mert ennek nyomán egyértelműen kiderül, vesztesei is vannak az uniós fősodor által vitt irányvonalnak. A szakértő kifejtette: az európai átlagpolgárral fizettetik meg ennek a „nagymintás kísérletnek a társadalmi és egyéb költségét”. Ennek kapcsán rámutatott, például ilyen ár, hogy egyes nagyvárosokban késő este már nem biztonságos közterületen tartózkodni.
„Mi a jó oldalon állunk, az ősszel ráadásul olyan választási események jöhetnek, melyek még inkább Orbánt igazolják, például Svédországban, Németországban és éppen az Egyesült Államokban. Ha ezeknél az eddigi tendenciába illeszkedő eredmény születik, az erősítheti a kormányfő európai pozícióját is – részletezte Kiszelly. Megjegyezte, a Fidesz „A terve” a Néppártban maradni, persze kiderül, meddig vállalható ez a formáció. Tehát nem az ellenzék által hangoztatott narratíva az érvényes, miszerint a kizárástól kellene tartani, hanem éppen fordítva, a magyar kormánypártnál „pattog a labda”.
A miniszterelnök beszédét támadó kritikák kapcsán a politológus felvetette: Magyarország erősödik, javul a régiós együttműködés. Mi lehet fontosabb az emberek számára, mint, hogy megmarad-e az európai béke, a biztonság és a jólét? Hogy folytatódik-e a gazdasági növekedés? Ezek mind lényeges ügyek, a tusnádi értekezés pedig mindig is az ilyen víziókról szólt, illetve a nagyobb összefüggésekről. Közben azért a találkozón elhangzott egyebek mellett az is, hogy kétszázmilliárd jut a budapesti egészségügy fejlesztésre, ahogy nem feledkeznek meg az oktatásról sem.
Ami az ellenzéket illeti, Kiszelly szerint továbbra is az irányviták jellemzik ezeket a pártokat. Alapvetően két feladatuk lenne: a kormányzók kritikája, ez valamennyire megy is, a másik pedig az alternatíva felállítása, amire már nem marad muníció. Ők ugyanis továbbra is a bukott, kozmopolita, a brüsszeli érdekeket képviselő politikát erőltetik, ami nem vonzó – hangoztatta.
Kitért arra is, a képviselői fizetésemelésről szóló polémia lényege is az a dilemma, miszerint az utcán vagy a parlamentben kellene-e politizálnia az ellenzéknek. Erről fog szólni a következő időszak, ami persze viszi az időt – mondta, hozzátéve, alapvető probléma, hogy a lelkes, de borzalmas tagság általában mást akar, mint a pártelit. Ezért a vezetők megpróbálják a tagságot áthangolni, erre utal a legutóbbi jobbikos hangfelvétel ügye is. Nem működik ugyanis, hogy a gombhoz varrják a kabátot. A jobbikos botrány pedig csak tovább löki a pártot a lejtőn. De hasonló a helyzet az LMP-nél és az MSZP-nél is – mutatott rá.
Rámutatott, a második világháború utáni, úgynevezett német gazdasági csodához, illetve a klasszikus kereszténydemokrata modellhez kellene visszanyúlni, lényegében ezt hirdette meg a Fidesz–KDNP is. A dilemmát pedig a bevándorlás jelképezi, részben azért, mert ennek nyomán egyértelműen kiderül, vesztesei is vannak az uniós fősodor által vitt irányvonalnak. A szakértő kifejtette: az európai átlagpolgárral fizettetik meg ennek a „nagymintás kísérletnek a társadalmi és egyéb költségét”. Ennek kapcsán rámutatott, például ilyen ár, hogy egyes nagyvárosokban késő este már nem biztonságos közterületen tartózkodni.
„Mi a jó oldalon állunk, az ősszel ráadásul olyan választási események jöhetnek, melyek még inkább Orbánt igazolják, például Svédországban, Németországban és éppen az Egyesült Államokban. Ha ezeknél az eddigi tendenciába illeszkedő eredmény születik, az erősítheti a kormányfő európai pozícióját is – részletezte Kiszelly. Megjegyezte, a Fidesz „A terve” a Néppártban maradni, persze kiderül, meddig vállalható ez a formáció. Tehát nem az ellenzék által hangoztatott narratíva az érvényes, miszerint a kizárástól kellene tartani, hanem éppen fordítva, a magyar kormánypártnál „pattog a labda”.
A miniszterelnök beszédét támadó kritikák kapcsán a politológus felvetette: Magyarország erősödik, javul a régiós együttműködés. Mi lehet fontosabb az emberek számára, mint, hogy megmarad-e az európai béke, a biztonság és a jólét? Hogy folytatódik-e a gazdasági növekedés? Ezek mind lényeges ügyek, a tusnádi értekezés pedig mindig is az ilyen víziókról szólt, illetve a nagyobb összefüggésekről. Közben azért a találkozón elhangzott egyebek mellett az is, hogy kétszázmilliárd jut a budapesti egészségügy fejlesztésre, ahogy nem feledkeznek meg az oktatásról sem.
Ami az ellenzéket illeti, Kiszelly szerint továbbra is az irányviták jellemzik ezeket a pártokat. Alapvetően két feladatuk lenne: a kormányzók kritikája, ez valamennyire megy is, a másik pedig az alternatíva felállítása, amire már nem marad muníció. Ők ugyanis továbbra is a bukott, kozmopolita, a brüsszeli érdekeket képviselő politikát erőltetik, ami nem vonzó – hangoztatta.
Kitért arra is, a képviselői fizetésemelésről szóló polémia lényege is az a dilemma, miszerint az utcán vagy a parlamentben kellene-e politizálnia az ellenzéknek. Erről fog szólni a következő időszak, ami persze viszi az időt – mondta, hozzátéve, alapvető probléma, hogy a lelkes, de borzalmas tagság általában mást akar, mint a pártelit. Ezért a vezetők megpróbálják a tagságot áthangolni, erre utal a legutóbbi jobbikos hangfelvétel ügye is. Nem működik ugyanis, hogy a gombhoz varrják a kabátot. A jobbikos botrány pedig csak tovább löki a pártot a lejtőn. De hasonló a helyzet az LMP-nél és az MSZP-nél is – mutatott rá.