Belföld
„Megrögzötten hiszem, párbeszédre kell törekednünk”
Novák Katalin a tüntetésektől függetlenül is úgy gondolja, hogy a fiatalok foglalkoznak a jövőjükkel, és egyáltalán nem passzívak
– Az utóbbi időben sokan sokféle adatot és véleményt mondanak a szegénységi helyzetről, azon belül is azoknak a gyerekeknek a számáról, akiknek a napi háromszori étkezést sem tudják biztosítani a szüleik. Bár a probléma nem konkrétan a család- és ifjúságügyi államtitkársághoz tartozik, szorosan érinti a magyar családokat. Mi az álláspontja erről?
– A magyar családok sorsának alakulása, legyen szó akár jó, akár nehezebb anyagi körülmények között élőkről, a legfontosabb kérdés számomra. Az adatokat illetően nem keverednék számháborúba, a kérdésben érdemes a szakértőkre hagyatkozni, akik értelmezik a vonatkozó eredményeket. Tény, hogy a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint valamelyest csökkent a szegénység Magyarországon. A legfontosabb, hogy – függetlenül attól, hányan nélkülöznek, vagy élnek nehéz sorban – ezzel a problémával foglalkozni kell: meg kell adni azt a segítséget, amivel változtatni tudnak helyzetükön, emellett biztosítékokat kell adni ahhoz, hogy ne jussanak még többen ebbe a helyzetbe. Bár a szegénység nem új keletű probléma, elfogadhatatlan, hogy akár egyetlen gyermek is éhezzen Magyarországon, ezért a helyzet rendezésére ötödik éve kiemelt figyelmet fordít a kormány.
– Az egyik megoldás a közétkeztetés ingyenessé tétele a lehető legtöbb, rászoruló gyermek számára. Az ígéretek szerint a kör a jövőben bővülni fog, ám többen megfogalmazták, hogy amikor nincs iskola – például nyári és téli szünetben –, akkor ugyanúgy éheznek ezek a gyerekek. Így is megfelelőnek tartja az intézkedést?
– Távlati céljaink között szerepel, hogy Magyarország munka- és családalapú társadalommá váljon, hiszen ha munkát adunk annak, aki hajlandó dolgozni, azzal a probléma gyökerét szüntetjük meg. Akinek van munkája, annak igyekszünk segíteni, hogy a jövedelméből jobban megéljen, el tudja tartani a családját: ezért terjesztettük ki a családi adókedvezményt, felmenő rendszerben ingyenesen biztosítjuk a tankönyvet és a bölcsődékben, óvodákban a gyermekek legalább kétharmadára kiterjesztjük az ingyenes étkeztetést is. A gyermekétkeztetésre az idén összességében kétszer annyi pénzt fordít a kormány, mint 2010-ben, de a nyári gyermekétkeztetés támogatását is negyedével növeltük az elmúlt időszakban. Sajnos vannak olyan gyerekek, akik csak a közétkeztetésben jutnak meleg ételhez, így az a célunk, hogy közülük mindenki ingyen kapjon reggelit, ebédet és uzsonnát. Ebben az évben bevezetjük a kötelező óvodáztatást hároméves kortól, ami szintén azokat a családokat segíti, ahol a gyermekre nem jut elég figyelem, energia, így jobb helye van a közösségben. Összességében nyilván nem tudjuk a szülők válláról levenni a gyermeknevelés minden terhét, de az anyagi terhekből a lehető legtöbbet megpróbálja átvállalni az állam.
– A családtámogatási rendszer több ponton is megújul, idetartozik az otthonteremtései hozzájárulás, vagyis a Családi Otthonteremtési Kedvezmény (CSOK). Ennek elődjét, a „szocpolt” korábban csak házastársak igényelhették, ám ezúttal a gyermeket vállaló élettársi viszonyban élőkre is kiterjed a kedvezményt. Miért döntöttek így, ha a kormány egyik célja éppen a házasságok számának növelése?
– Valóban, úgy gondoljuk, hogy a házasság érték, amit védeni és támogatni kell. Ám azoknak a családoknak is jár a támogatás, ahol a szülők nem ebben a formában kötötték össze az életüket. A közös gyermekek után nemcsak a CSOK, hanem a családi adókedvezmény és a családi pótlék is ugyanúgy hozzáférhető az élettársak számára. Mi a gyerekeket helyezzük a középpontba, függetlenül attól, hogy a szüleik házasok vagy sem. A gyermeküket egyedül nevelőket is kiemelten támogatjuk, többek között a CSOK-kal is. Emellett a házasok kapnak plusztámogatásokat is, ami reményeink szerint ösztönzőként hat majd.
– Érezhetően aktívabb és tevékenyebb a család- és népesedéspolitika az utóbbi néhány évben. Mikorra derülhet ki, hogy jó irányba haladnak? Lehet egyáltalán mérni az intézkedések hatásait?
– Ez elég nehéz kérdés, mert hiába összekapcsolódó terület a családtámogatás és a népesedéspolitika, a születésszám alakulása nem a munkánk eredményességének vagy sikertelenségének a mérőszáma. Tehát ez nem úgy működik, hogy a kormány kialakít egy kiemelkedően intenzív, komplex családpolitikát, kilenc hónap múlva pedig majd kétszer annyi gyermek születik. Hiszen a születések száma függ a szülőképes korban lévő nők számától, a párkapcsolatok tartósságától vagy a családalapítással, gyermekvállalással kapcsolatos általános társadalmi hozzáállástól. A célunk az, hogy kiszámítható és stabil legyen a rendszer, hiszen, ha a fiatalok azt látják, hogy van perspektívája a családalapításnak, akkor reményeink szerint hosszú távon érzékelhető lesz a pozitív hatás. A hangsúly pedig ezen van: fokozatosan, évek múlva már lehetnek kézzelfogható, statisztikákban mérhető eredmények. Annyi már most is látszik, hogy a gyermekvállalási kedv túljutott a 2010 környékén tapasztalható mélyponton, hiszen a termékenységi ráta már visszatért a gazdasági válság kitörése előtt mért szintre.
– A legtöbb nyugati ország családpolitikájának sikeressége éppen abban rejlik, hogy nem a mindenkori döntéshozóktól függ, tehát nem változik politikai ciklusonként. Van annyira stabil a mostani magyar rendszer, hogy egy esetleges kormányváltás után is megmarad?
– A tematikánk lényege éppen a hosszú távú tervezhetőség. Optimista vagyok abban a tekintetben, hogy a családok jóléte vagy gyarapítása nem lehet pártpolitikai kérdés, az közös érdek. Ennek ellenére garancia nincs arra, hogy az éppen aktuális kormány ehhez ne tudna hozzányúlni, ha akarna. A jelenlegi kabinet már bizonyította, hogy valóban központi helyen van a családok kérdése – tulajdonképpen szinte minden döntést ehhez viszonyítva hoznak.
– Körülbelül fél évvel ezelőtt kapott önálló államtitkárságot a családpolitika, amihez hozzátartozik az ifjúságügy is. Korábban azt nyilatkozta, a fiatalokkal elsősorban a kommunikációs csatornákat erősítené, felvenné velük a kapcsolatot. Volt ebben előrelépés?
– Nagyon sokat foglalkoztunk vele, és ennek az évnek ez lesz az egyik kiemelt témája. Az előző fél évben komoly előkészítő munka zajlott, így bízom benne, hogy ismét elő tudunk állni olyan programokkal, amelyek a fiatalok tetszését is elnyerik. Például újratöltjük a már korábban is futó Új Nemzedék Plusz Programot, de az összmagyar, azaz nemzeti ifjúságpolitika jegyében folyamatosan kapcsolatban vagyunk a Kárpát-medencei vagy éppen a szórványban élő magyar fiatalokkal. Fontos, hogy ők is megtapasztalják, mennyire komolyan vesszük a véleményüket, és, hogy nem tartjuk őket érdektelennek és inaktívnak, sőt véleményem szerint a mai fiatalok kritikusabbak és cselekvőbbek, mint korábban. Ez természetesen kihívást is jelent, de törekszünk arra, hogy meghalljuk egymás hangját.
– Valóban kritikusak: az elmúlt időszak tüntetésein az egyik legszembetűnőbb volt, hogy pont az a korosztály ment ki az utcára, amelynek tagjai a politikában eddig nem vagy kevésbé vállaltak részt. Függetlenül attól, hogy ki hívta őket demonstrálni és miért: láthatóan az ifjúságnak van véleménye, ami mellett hajlandó kiállni, tehát van benne kommunikációs szándék. Vannak eszközeik arra, hogy ezeket az energiákat érdemben bevonják a párbeszédbe?
– Természetesen feladat a mi részünkről, hogy érzékeltessük az ifjúsággal: partnerségre törekszünk, vagyis a kormányzati oldallal is érdemes megosztani a véleményüket, kritikájukat. Számomra nem a kormányellenes tüntetésekből derül ki, hogy a fiatalok gondolkodnak, egyáltalán, hogy van álláspontjuk, hanem számos más fórumon. Fontos és jó dolognak tartom, hogy az ifjúság gondolkodik a jelenéről és a jövőjéről. Az megint más kérdés, hogy aki utcára megy, tényleg azokért a dolgokért demonstrál-e, amik a jövőjét illetik, vagy van-e megfelelő ismerete arról az ügyről, amiért éppen kiáll. Viszont abban nekünk van felelősségünk, hogy eljut-e a fiatalokhoz, ráadásul számukra érthető, értelmezhető módon és az általuk használt csatornákon az információ és a mi álláspontunk. A tüntetésektől függetlenül is úgy gondolom, hogy a fiatalok foglalkoznak a jövőjükkel és egyáltalán nem passzívak. Fontos, hogy lássák, hogy a kormány is kíváncsi rájuk, abban pedig megrögzötten hiszek, hogy egymás meghallgatására és megértésére kell törekednünk.
– Ezeken túl mit tervez az idei évre?
– Szeretném, ha a családoknak nyugodt és kiszámítható éve lenne – ahogy erre tavaly is törekedtünk. Fontos kihívásnak tartom, hogy minden érintetthez eljuttassuk, milyen új kedvezményeket igényelhet, illetve az anyagi pluszjuttatásokon túl a szemléletformálásra is fokozott figyelmet fordítunk majd. Például nagy eredmény lenne, ha elérnénk, hogy nem néznek furcsán arra, aki kisgyermekkel száll fel a metróra, vagy fiatalon családot alapít: jó lenne, ha Magyarország olyan hely lenne, ahol minél többen értékként tekintenek a gyermekre és a családra.