Megkétszerezett egyházi támogatások

– Hogyan értékeli az állam és az egyház viszonyát az elmúlt évek tükrében?

– Elődeim, Szászfalvi László és Hölvényi György, elindítottak egy olyan munkát, amely 2010 előtt nem volt szokványos. Erre a választáson győztes pártszövetség értékrendje alapján persze lehetett következtetni. Az általuk kialakított együttműködéseket folytattam, illetve folytatom és erősítem tavaly tavaszi kinevezésem óta. Egyértelmű, hogy a hitéleti tevékenység támogatása áll a középpontban, amit a nem hívőknek is el kell fogadniuk. Ez a szolgálat ugyanis az ő életükre is pozitívan hat, ezért állami eszközökkel is segíteni kell. Aztán ebből fakad az intézményi, valamint a karitatív szolgálat. Ezek az elmúlt négy évben nagymértékben meg tudtak erősödni, s külön öröm, hogy az idén is tovább javulhatnak a feltételeik.

– Igen sok kritika érte Nyugatról a kormányt, mondván, túl nagy teret enged a keresztény értékeknek a törvényhozásban. Nemrég az Európai Parlamentben állva tapsolták Ferenc pápát. Változás jöhet?

– Valóban, a magyar kabinet mindig kiállt az alapvető értékek mellett, miközben az EU nem fogadta el alkotmányában a zsidó-keresztény gyökereket. Ráadásul ebből több országban a természeti törvényekkel ellentétes intézkedések is fakadtak. Meglátjuk, hogy a taps Ferenc pápa valóban nyitott, vonzó egyéniségének szólt-e, vagy annak is, amit mondott. Eléggé keményen fogalmazott ugyanis: ahhoz, hogy Európát ne csak a pénz és a gazdasági szempontok irányítsák, s ne maradjon elöregedett, vissza kell térnie a gyökereihez. Nem nehéz belátni, hogy most rossz az irány. Az elanyagiasodás, ezzel együtt az erőszak elburjánzása például Ukrajnában vagy a keresztényeket is üldöző Iszlám Állam területén, igen riasztó képet mutat.

– Visszatérve Magyarországra, az értékeken túl az egyházakkal való, állítólag túl szoros kapcsolat is kritika tárgya volt az elmúlt években. Nemrég mégis a történelmi felekezetek felől érkeztek megjegyzések a kormány felé. Bölcskei Gusztáv református püspök hiányzó állami támogatásról, betartatlan ígéretekről beszélt. Rendeződött a helyzet?

– Tudni kell, hogy akkora támogatás, mint most, nem volt az elmúlt évtizedekben az egyházak esetében. Különösen annak tükrében igaz ez, hogy a balliberális vezetés idején az intézmények fenntartása terén egyenesen megszorítások voltak. Most nyilván a költségvetés előkészítése miatt került előtérbe a finanszírozás, ám miután a parlament megszavazta a javaslat végleges változatát, kiderült: teljes mértékben teljesültek az egyházakkal közösen tervezett célkitűzések. Nem elhanyagolható körülmény egyes kritikus megnyilvánulások tekintetében, hogy a református egyházon belül éppen fontos választási folyamat zajlik. Ami pedig a református kormánytagokat érintő megjegyzéseket illeti, ezeket újfent visszautasítom.

– Végül 1,72 milliárd forintos plusztámogatás került az idei büdzsébe, amit elsőként a református egyház üdvözölt. Mi alapján számolták ezt ki?

– A probléma eredője, hogy, mondjuk úgy, túl jól sikerült a családi adókedvezmény, ami az érintetteknek nyilván pozitív fejlemény. Viszont így többen voltak, akik nem tudták felajánlani adójuk egy százalékát az egyházaknak, pusztán azért, mert nem volt mit. Vagyis emiatt érzékelhe­tően csökkentek a felajánlások – miközben a korábban ebből a forrásból finanszírozott feladatok megmaradtak. Az említett, jelentős összeg éppen ezt a hiányt orvosolja a mostani esztendő tekintetében.

– És milyen megoldás lehetséges hosszú távon?

– Ez még nyitott kérdés, de a cél az, hogy értelmes, jó megoldás szülessen. Ehhez továbbra is egyeztetni kell. Maradjunk abban, a kormány mindenképpen korrigál. S az is biztos: négy év alatt több mint kétszeresére nőtt az egyházak támogatása, vagyis nincs miért szégyenkeznünk.

– Elhangzott, tömegesen kerülhetnek át szociális intézmények egyházi fenntartásba. Igaz a hír?

– Ez még csupán kezdeményezés, ráadásul a szociális államtitkárság viszi az ügyet, mi az egyházak észrevételeit közvetítjük. Kétségtelen, bár valamennyi intézményben értékes szolgálat zajlik, a felekezetek által működtetettekben különleges pluszt hordoz a lelki gondozás. De az átvállalásnak vannak bizonyos korlátjai, s Erdő Péter bíborosnak igaza volt abban, hogy csak úgy lehet ezt a folyamatot elindítani, ha figyelembe vesszük az egyházak teljesítőképességét, illetve az arányosságot. Az átvétel pedig csakis önkéntes lehet, szó sem lehet kötelezettségről. Ezt magam is segíteni fogom. Szintén jogos felvetés, hogy az intézményi finanszírozás ügyét is tisztázni kell, mégpedig hosszú távon, nem eseti jelleggel. Megjegyzem, a mostani szentszéki megállapodás nemcsak a katolikus egyház intézmény-fenntartásában segít, hanem kiterjed valamennyi bevett felekezetre.

– Szintén kifogások érkeztek az egyházügyi törvény tekintetében. Az Igazságügyi Minisztérium állítólag teljesen új változaton dolgozik. Mit gondol erről?

– Fontos körülmény, hogy az ügy a strasbourgi bíróság elmarasztaló döntésével kezdődött, amelyet hazai kisegyházak kezdeményeztek. De az ítélet nem a jogszabály újabb, módosított s jelenleg is hatályos változatát vette figyelembe, hanem egy korábbit. Pedig a magyar szabályozás Európában is kiemelkedően megengedő, ennél sokkal szigorúbbak vannak. Szlovákiában vagy Romániában például a népesség egy ezrelékének tagságát kell bizonyítani az egyházalapításhoz, másutt aláírással kell igazolni a hovatartozást. Az ítélet amúgy beleillett a hazánk elleni döntések sorozatába – miközben a tanácsvezető főbíró mellettünk szavazott.

– Ettől még a magyar államnak lépnie kell az ügyben.

– Mások, köztük én is, de még a történelmi egyházak is inkább úgy látják, elég lenne a jelenlegi törvényen csiszolni. Ezt a vitát le kell folytatni, de hangsúlyozom, a felekezeteket nem lehet kihagyni belőle. Eközben egyébként hitéleti tevékenységet továbbra is bárki szabadon végezhet. Ez tény.

– A civil ügyekben komoly konfliktusok voltak mostanában, különösen a Norvég Alap körül. Csillapodtak már a kedélyek?

– Ha anyagi szempontból nézzük, a médián keresztül hangoskodó szervezetek jócskán felülmúlják a többiek lehetőségeit. Egészen elképesztő, hogy tucatnyi szervezet akár Amerikáig elérő zavart kelt, miközben több tízezer civilszervezet működik, szolgál különböző formában Magyarországon. Nagyobb részük jogosan háborodik fel azon, hogy miközben beteg gyermekekkel foglalkoznak vagy éppen határon túliakat támogatnak, önkéntesen, kiegészítve az állam lehetőségeit, munkájukról nem ad hírt a média. És bizony siralmas, sőt elfogadhatatlan, hogy míg korábban a norvég, most az Egyesült Államok nagykövetségén keresztül próbálnak álcivilek nyomást gyakorolni hazánkra. Ráadásul a norvég pénzek esetében nem valamiféle adományról van szó, hanem az uniós gazdasági közösség által biztosított előnyökért cserébe folyósított finanszírozásról. És ahogy Brüsszel is csak az irányokat határozza meg, az uniós források felhasználása az adott állam teendője, úgy ebben az esetben is ez lenne az irányadó. Ezt el is várjuk a norvég államtól.

– Amúgy a civil szféra támogatása hogyan alakul az idei büdzsé tükrében?

– Nagy sikernek tartom, hogy a civilszervezetek mellett a nemzetiségeknél is nagyjából két-két milliárd forinttal nő a rendelkezésre álló költségvetési forrás, ami negyven–ötven százalékos bővülést jelent.