Belföld

Megbánás is kellene a szabaduláshoz

Vizsgálnák, hogy az elítélt a büntetés végrehajtása alatt tett-e bármit, ami az okozott sérelem jóvátételét szolgálja

Többek között a megbánást és annak megnyilvánulásait is figyelembe kellene vennie a büntetés-végrehajtási bíróknak az elítéltek feltételes szabadlábra bocsátásának mérlegelésénél az Igazságügyi Minisztérium előterjesztése szerint.

Konkretizálná a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének vizsgálatakor mérlegelendő feltételeket az Igazságügyi Minisztérium. A szaktárca honlapján nyilvánosságra hozott előterjesztés szerint a büntetés-végrehajtási bírónak a vizsgálat során az elkövetett bűncselekményt, a kiszabott büntetést és a még végrehajtásra váró tartamot együttesen kell értékelnie, amely egyúttal viszonyítási alap is abban a tekintetben, hogy az elítélt a büntetés kiszabását követően milyen magatartást tanúsított. Ez utóbbi körben a megbánásnak van kiemelkedő jelentősége – teszik hozzá.

A megbánásra utalhat az, hogy az elítélt a büntetés végrehajtása alatt tett-e bármit, amely az okozott sérelem vagy kár reparálását szolgálja a sértett irányába, ideértve a bűncselekménnyel okozott kár megtérítését, a megítélt polgári jogi igény teljesítését vagy a teljesítés megkezdését. Az előterjesztés fenntartja a börtönben tanúsított magatartás értékelését, ami alatt a végrehajtás rendjének való megfelelés, vagyis a fenyítések és jutalmazások, továbbá a reintegrációs programokban való előrehaladás értendő.

A minisztérium azt írja: a törvénytisztelő életmód folytatására való készség tág kategória. Ebben a körben értékelhető az elítélt jövőbeli lakhatására, foglalkozására, életmódjára vonatkozó elképzeléseiről szóló nyilatkozata, az ezzel összefüggésben benyújtott igazolások, a meghallgatás idején beszerzett bűnügyi nyilvántartási adatok vagy a pártfogó felügyelői vélemény.

A szövegszerű módosítás alapján így a büntetés-végrehajtási bírónak vizsgálnia kell „az elítélt által elkövetett bűncselekményt, a kiszabott büntetés tartamát és a büntetésből még végrehajtásra váró részt. Emellett a mérlegelés tárgya kell legyen „az elítélt büntetés végrehajtása alatt tanúsított magatartása, a bűncselekménnyel okozott hátrány jóvátételét eredményező vagy azt célzó magatartása”, valamint „a törvénytisztelő életmód folytatására vonatkozó készsége”.

A megbánásra, az okozott sérelem jóvátételére vonatkozó kitétel különösen a Marian Cozma meggyilkolásában elítélt Sztojka Iván közfelháborodást keltő feltételes szabadlábra helyezése tükrében lehet érdekes. Sztojkát 2012-ben tizenhárom év fegyházra ítélték, de jó magaviselete miatt július végén kijöhetett a börtönből.

Sztojkát és két társát kétszáztizenegymillió forint kártérítés megfizetésére kötelezte a bíróság, ugyanakkor Marian Cozma családja ebből még egy fillért sem látott. w