„Meg kell akadályozni a társadalmak kettészakadását”

Most pedig itt van nekünk a liberalizmus vélemény­-diktatúrája – hangsúlyozta Soltész Miklós (Fotó: Ficsor Márton)

Mégsem épül rendezvényközpont Csepelen a 2020-as eucharisztikus kongresszusra, ehelyett a Hungexpo területének, csarnokainak fejlesztése valósulhat meg a találkozóra – erről is beszélt a lapunknak adott interjúban Soltész Miklós egyházi, civil és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkár.

– Tavaly év végén több mint százmil­liárd forintot osztott szét egyházak között a kormány. Milyen szempontok mentén döntöttek?

– Először is: hét év alatt a magyar gazdaságot sikerült a szakadék széléről elhozni, növekvő pályára állítani, ennek most már kézzelfogható eredményei vannak. Például az egészségügy és az oktatás terén is komoly fejlesztéseket sikerült indítani, átfogó béremelési programokkal. Ami pedig az egyházakat illeti, már az elmúlt években is jelentős forrásokat tudtunk biztosítani a költségvetésből különböző, nem csak a hitéleti, hanem az oktatási, szociális vagy egyéb közfeladat átvállalását érintő kezdeményezésekre. A mostani tehát korántsem egyedi eset, ráadásul ilyen határozatok nem csak az egyházak esetében születtek.

– Lehetett hallani olyan kritikákat, hogy nem volt arányos az elosztás az egyházak között.

– Mindig is odafigyeltünk az arányosságra, illetve a társadalmi beágyazottság és a közfeladat ellátásának mértékére. Igaz, a mostani elosztásban a reformátusok többet kaptak, mint a katolikusok, ám ha mondjuk három év távlatából nézzük a hasonló forrásokat, egyértelműen kijönnek a felekezeti arányok. Érdekes amúgy, hogy éppen olyanok kezdtek el aggódni valamely egyházakért, akik kormányon éppen elvettek tőlük, vagy egyébként folyamatosan ellenük hergelnek, határon innen és túl egyaránt. A legfontosabb továbbra is az, hogy ezek a támogatások nemcsak az egyházak, a hívő emberek, hanem végeredményben az egész társadalom javára szolgálnak.

– Megjelentek olyan vélemények is, hogy összefüggés van a kapott támogatások és az egyházak migrációval kapcsolatos álláspontja között.

– Aki ezt mondja, nincs tisztában a realitásokkal, ráadásul nem jóhiszemű és főleg nem elfogulatlan. Nem csupán ezt a kormánydöntést kell nézni, hanem az összeset. Persze, akit más szándék vezet, azt nem zavarják a tények.

– Az egyik német miniszter felvetette, hogy a migránsokat egykori haláltáborokba kellene vinni, hogy érzékenyebbek legyenek a zsidósággal kapcsolatban. Jó ötlet?

– Érdekes felvetés, ám szerintem nem old meg semmit. Elszenvedtük a nácizmust és a kommunizmust, most pedig itt van nekünk a liberalizmus véleménydiktatúrája, illetve a politikai korrektségnek nevezett valami. Akik ezt vallják, észre sem veszik, hogy Euró­pának nemcsak a múltja, a jövője is a zsidó-keresztény kultúrkör megmaradásán múlik. Márpedig ezt most, részben a bevándorlás miatt, veszély fenyegeti. Ha arra jutnak, hogy például Auschwitzba viszik látogatóba a migránsokat, azzal lényegében a bevándorláspolitikájuk kudarcát is elismerik. Olyanokat akarnak ugyanis beengedni, akik évszázadok óta a zsidóság és a kereszténység romlására törnek. Már tapasztaljuk is a következményeket.

– Milyen esélyei vannak a magyar álláspontnak?

– A volt nyugati és keleti blokk között hatalmas szakadék húzódik, de nem az emberek, hanem az ottani vezetők és a társadalmak szintjén. Már ott is látják, hogy önbecsapás, amit a politikusaik művelnek, ez egyértel­műen kiderül például a német és az osztrák választási eredményekből. Én optimista vagyok. Megjegyzem, történelmi lehetőség ez a mostani helyzet Európa számára arra, hogy változtasson a pénzközpontúságon, és a lelki gyógyulás, a gyökerek újrafelfedezésének útjára lépjen. Más kérdés, hogy az úgynevezett no-go zónákat fel lehet-e számolni, és az is figyelmeztető jelzés a visszafordíthatatlan folyamatokra, hogy Bécsben már a Mohamed az ötödik legnépszerűbb „keresztnév”. A visegrádi négyek, illetve a térség kormányainak feladata, hogy megakadályozzák a társadalmak kettészakadását. Rajtunk a sor.

– A migránsokért síkra szálló szervezetek, legutóbb a Magyar Helsinki Bizottság Brüsszelben, rendre arról értekeznek, hogy éppen a magyar kormány árulja el az európai értékeket. Mit szól ehhez?

– Látszik, Soros György futtatottjai elveszítették az élethez kötődő realitásérzéküket. Nem ismerik a valóságot, például a bevándorlókkal való együttélés elképesztő nehéz­ségeit, miközben életidegen dolgokat erőltetnének rá a társadalomra. Az említett társaság olyan levelet küldött nekem mint a segélyszervezeteket tömörítő Karitatív Tanács elnökének, melyben a határra érkezők megsegítését kérték számon LMBTI-szempontból. Konkrétan például azt kérdezték, van-e elég női borotva a segélycsomagokban? Mintha ez lenne a legnagyobb probléma a határon a migrációs válság kapcsán. Arról ne is beszéljünk, hogy nem is tarthatjuk nyilván, kinek milyen a szexuá­lis orientációja. Persze ha megnézzük ezen szervezetek finanszírozását, megértjük, hogy a tisztességtelenség és a gazdagodási vágy kéz a kézben jár. Csak az említett szervezet Sorostól és különböző nemzetközi szervektől az elmúlt években mintegy nyolcszázmillió forintot kapott. A hatóságok elől eltűnt bangladesi migránsok védelmében indított kártérítési per nyomán pedig a magyar adófizetők pénzéből juthatnak nekik súlyos milliók. Fontos rögzíteni: ez nem a civil világ, ők politikát akarnak csinálni külföldi pénzből, és jól megélnek belőle. A TASZ legutóbb már annak a lehetőségét vetette fel a szimpatizánsai számára, hogy anarchista módon zavarják meg a hazai választásokat. Ez szerintem alkotmányos aggályokat, kérdéseket vet fel.

– Milyen támogatás jut az idén a Karitatív Tanácsnak?

– Az elmúlt években folyamatosan emelkedő támogatási összeg az idén is rendelkezésre áll. A migrációval összefüggő tevékenységre, a határmenti szolgálatra és a ténylegesen rászoruló menekültek megsegítésére nagyságrendileg kétszázötven-háromszázmillió forint jut. Ugyanakkor a helyben való segítés jegyében évek óta a karitatív szervezetek közreműködésével támogatunk iskolákat, egészségügyi intézményeket, a hitélet újraindulását és települések újraépítési programjait. Több mil­liárdról beszélünk. És persze a segélyszervezetek mindennapos, megszokott szolgálatukat is végzik Magyarországon.

– Tavaly négy és fél milliárd forintot külön támogatásként kaptak a segélyszervezetek. Ezt mire költhetik?

– Kilenc szervezet valósít meg infrastruktúra– és eszközparkfejlesztést, a munkálatok idén kezdődnek. Fontos, egymással egyeztetve tervezték meg a fejlesztéseiket, hogy az ország területe le legyen fedve a bajbajutottak elérése érdekében. Raktárbázisok, irodák épülnek, eszközbeszerzésre is lehetőség nyílik. Európai szinten egyedülálló a támogatás, ami hatékonyabbá teszi a munkájukat.

– Közeleg az adófelajánlások időszaka. Hogyan érinti az új eljárásrend az egyházakat és a civileket?

– Hatalmas eredmény, hogy négy százalék alá csökkent a munkanélküliség, miközben egyre több adókedvezményben részesülnek a családok és a vállalkozások. Mégis, még tavaly is öt százalékkal nőttek az adóbevételek. Ez az ország közös sikere. A NAV eközben bevezette, hogy elkészíti a bevallást az állampolgárok helyett, ami hatalmas segítség. Az automatizmus nyomán azonban sajnos többek figyelmét elkerülte a felajánlás lehetősége. Emiatt az érintetteknek nyilván érdemes erősebb kampányt kezdeniük, bár mind az egyházak, mind a civil szervezetek területén a fel nem ajánlott egyszázalékokat kiegészítésként eljuttatjuk számukra. Senkit nem érhet hátrány.

– Közeleg a 2020-as Nemzetközi Eucha­risztikus Kongresszus. Lesz Csepelen rendezvényközpont?

– Nyilván a kongresszus szakrális, hitéleti oldala a legfontosabb, de számos templom és közösségi tér is megújul az eseményhez kapcsolódva, ez a városkép és a turizmus szempontjából is értékelhető. Valóban létezett egy terv a csepeli létesítményről, ami később az olimpia során is hasznosítható lett volna. Azonban részben az olimpiai pályázat meghiúsulása miatt sem lenne már célszerű. Ehelyett a Hungexpo területének, csarnokainak fejlesztése valósulhat meg. Megjegyzem, a későbbi hasznosíthatóság is biztosított, ezen a területen lesz később például a vadászati világkiállítás is.

– Mire számíthatnak a hazai nemzetiségek 2018-ban?

– Ferenc pápa nemrég, a diplomáciai testületek előtt, a száz évvel ezelőtt véget ért első világháború kapcsán beszélt arról is, hogy a győztesek arroganciája rányomta bélyegét az azóta eltelt időszakra, emiatt a békétlenség mindig felüti a fejét. Igaz ez a Közel-Keletre, és persze a mi régiónkra is. Ami az elmúlt éveket illeti, a magyar nemzetiségpolitika az egyes szomszédos országokkal való viszonyunkban is pozitív változásokat hozott, ami örömteli fejlemény, elég csak a visegrádi együttműködés sikereire gondolni. Példaként akár a francia–német megbékélést is említhetjük. Szomorú, hogy ez Románia esetében egyelőre nem valósult meg, sőt, a román miniszterelnök elfogadhatatlan nyilatkozata nyomán még jócskán várat magára, és nem a mi hibánkból. Az ottani politikában még mindig dolgozik egyfajta indokolatlan félelem Magyarországtól, illetve a román törvényekhez egyébként hű ottani magyar közösségtől. Hazánk az országot gazdagító erőforrásként tekint a tizenhárom őshonos nemzetiségére, az idén is támogatja a működésüket, ezt javasoljuk a környező államoknak is. Nem lehetünk egymás ellenségei, egymásra vagyunk utalva, együtt sírunk, együtt nevetünk. Közösen kell hatással lennünk az európai bevándorlás­politikára is.