Mária mennybemenetelének ünnepe

A hívők évszázadok óta emlékeznek az „égi születésnapra” (Forrás: Wikipédia.org)

Ferenc pápa így fogalmaz: Mária hite életút, a zsinat pedig leszögezi, a „hit zarándokútját járta”. Ezért ő előttünk jár, elkísér és támogat bennünket. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia lapunkhoz eljuttatott tájékoztatása szerint az ősegyházig visszanyúló hagyomány alapján a megváltó édesanyjának holttestét nem engedte át a földi enyészetnek, hanem röviddel halála után föltámasztotta és magához emelte a mennyei dicsőségbe.

Felidézték, Jeruzsálemben az V. században már biztosan megemlékeztek erről az „égi születésnapról”. Az ünnepet akkor még Dormitio sanctae Mariae, azaz a szentséges Szűz elszenderülése névvel illették. Kelet után Róma csak a VII. században vette át ezt a hagyományt, hamarosan pedig már a Boldogságos Szűz mennybevéte-lének nevezték. Az 1446. évi Müncheni Kódexben találkozni először magyar elnevezésével: „Marianac fel menbe vetele”. Hittételként azonban csak XII. Piusz pápa hirdette ki, mégpedig 1950. november 1-jén: „Boldogságos Szűz Mária földi életpályája befejezése után testével és lelkével együtt felvétetett a mennyei dicsőségbe”.

Szent István király olyan fontosnak tartotta Mária égi születésnapját – emlékeztet a püspökkari közlemény –, hogy élete vége felé, már betegen ezen a napon ajánlotta Magyarországot Szűz Mária oltalmába. Ezért nevezzük őt Magyarország égi pártfogójának, vagyis Patrona Hungariae-nak. Ráadásul Szent István 1038-ban Nagyboldogasszony napján hunyt el. Olyan kötelező ünnep ez Magyarországon, amely nem szükségszerűen vasárnapra esik. Ez a Mária-kegyhelyekre való zarándoklatok, körmenetek, búcsúk ideje. Erdő Péter bíboros ma délelőtt fél tizenegykor mutat be ünnepi szentmisét az esztergomi bazilikában.