Maradnak az orvosok, és pluszpénzhez jut az intézmény egésze

– Tavaly októbertől működik az Uzsoki Utcai Kórházban az OEP-finanszírozott ellátás mellett a magánfinanszírozott részleg. Pontosan hogyan képzeljük el a rendszert?
– A legfontosabb szempont, túl azon, hogy a kórház gazdaságos működését fenntartsuk, az volt, hogy a nálunk dolgozó orvosokat és szakdolgozókat itt tartsuk, ne szoruljanak arra, hogy munkaidőn túl kelljen pénzt keresniük, esetleg külföldön kényszerüljenek megtalálni a boldogulásukat. Erre több megoldásunk van, legfontosabb a térítéses betegellátás, az elmúlt időszakban bevezetett informatikai újítások, illetve egy új kontrollingrendszer. Az önként vállalt, magánfinanszírozású ellátás egy teljesen elkülönített osztályon történik, ahol főállású szakdolgozókkal és orvosokkal folyik a munka. Rajtuk kívül vannak olyan orvosok is, akik csak „bedolgoznak”, de ők a munkaidejükön túl végzik a munkát. A lényeg, hogy térben és időben szigorúan elkülönítettük a magánellátást az OEP-finanszírozott osztályoktól. Azok a páciensek, akik itt kezeltetik magukat, a támogatott ellátást nem veszik igénybe.

– Kik élnek ezzel a lehetőséggel?
– Az osztályt alapvetően azért alakítottuk ki, hogy minél több külföldi beteget tudjunk színvonalas körülmények között ellátni. Ugyanakkor természetesen magyar páciens is kereshet bennünket – egyelőre csak egy tesztprogram, úgynevezett pilot projekt részeként –, a GYEMSZI-vel (Gyógyszerészeti és Egészségügyi, Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet) együttműködve fel szeretnénk mérni, mekkora igény van a magyar betegek körében a térítéses egészségügyi ellátásra. Ennek az elvnek megfelelően jelenleg a pácienseknek mintegy nyolcvan-nyolcvanöt százaléka külföldi.

– Milyen kezeléseket biztosít a részleg?
– Vannak egyénre szabott szűrőprogramjaink, akut, illetve tervezett műtétek, belgyógyászati jellegű kezelések, de a hét minden napján igénybe vehető a huszonnégy órás sürgősségi ellátás is. A legnépszerűbbek az ortopédiai beavatkozások, és egyre több kismama jön hozzánk szülni.

– Változott valami az új osztály létrejötte után az Uzsoki OEP-finanszírozott részén?
– Az a beteg, aki a térítéses osztályon kezelteti magát, minőséggarantáltan, intenzíves háttérrel kaphatja meg az általa elvárt színvonalú ellátást. Az OEP-beteghez pedig az innen befolyó pénzek visszajutnak, hiszen a magánrészlegen keletkezett bevétel egy részét visszaforgatjuk az anyaintézménybe. Másrészt azok a páciensek, akik a fizetős megoldás mellett döntenek, lekerülnek a várólistáról, tehát felszabadul a helyük, az OEP-beteg pedig hamarabb kerül sorra.

– Hogyan oszlik el az újításból származó bevétel?
– Pluszpénzhez jut a kórház egésze, ennek a java azokhoz az orvosokhoz, szakdolgozókhoz kerül, akik a fizetős betegeket ellátják. Ennek köszönhetően nekik nem érdekük sem külföldre, sem másik kórházba átmenni, így az Uzsokinak humánerőforrás-megtartó ereje is van. A pénz egy része a magánfinanszírozott betegellátás önköltségét fedezi, a maradékot pedig az anyaintézmény javítására és felszerelésére költjük.

– Milyenek a visszajelzések az orvosok részéről?
– A kezdeti óvatosság ellenére, úgy gondolom, már kifejezetten szeretnek itt dolgozni. Fontos, hogy az innen származó, jónak mondható bevételek kifehérítik a paraszolvenciát. Nem kérdés, hogy annak a betegnek, aki igénybe veszi a szolgáltatást, jogos elvárásai vannak. Ugyanakkor a borítékba tett pénz átadása után nehéz az ellátás minőségét számon kérni. Másrészt bárki bármit mond, az orvos is utálja a hálapénzt, neki is sokkal jobb tisztán megkapni a javadalmazást.

– Ön szerint bevezethető lenne ez a rendszer más kórházakban is?
– Úgy gondolom, nehéz egységes, minden intézményben egyformán működtethető algoritmust kidolgozni. Ami viszont mindenütt elvárható, az az, hogy a magánellátás hangsúlyosan különüljön el a finanszírozottól. Az OEP-támogatott beteg nem attól sérül, hogy fizetős részleg van egy kórházban, hanem akkor érheti hátrány, ha az intézmény betegellátásra fordított anyagi kerete szűkös, így a meglévő kapacitások mellett sem tudja finanszírozás hiányában ellátni a várakozó betegeket. Az Uzsoki jelenleg a szabad kapacitásaiból próbál pluszbevételt szerezni.

– Beszélt informatikai újításról is. Milyen elképzelést dolgoztak ki?
– Az egyik egy otthoni beteg-monitoring-rendszer, a másik pedig egy intézményen belüli informatikai hálózaton  alapuló kontrollingrendszer. Az előbbi annyit jelent, hogy a páciensek kapnak otthonra vérnyomás-, vércukormérő berendezést és egyéb eszközöket, amelyeken keresztül folyamatosan elküldhetik a készülékekkel mért értékeket a kezelőorvosuknak. Így azonnal látjuk a problémát, és sürgős esetben rögtön kezelni is tudjuk. Fontos, hogy ezzel a módszerrel komoly költségeket tud a finanszírozó megtakarítani, mivel a páciens ilyen esetekben a szoros kontrollnak köszönhetően sok esetben elkerüli a kórházi befekvést. Távlati célunk, hogy ez a fajta ellátás OEP-finanszírozást kapjon. Ezenkívül kifejlesztettünk egy saját vezetői informatikai rendszert, amely a munkaügyi, gazdasági és betegellátási adatokra alapozva minden pillanatban valós információkkal látja el a kórház és az osztályok vezetőit.

– Van ennek kimutatható anyagi haszna?
– Természetesen, pontosan követni lehet az aktuális TVK- (teljesítményvolumen-korlát) állását, gyógyszer- és egyéb anyagfogyást, a diagnosztikai vizsgálatok számát és egy sor egyéb dolgot. Emiatt sokkal kiszámíthatóbb a kórház likviditása, könnyebben és felelősebben tudunk tervezni, kötelezettséget vállalni. A rendszer egyedülálló, hiszen jelenleg Magyarországon nincs még egy olyan kontrollingrendszer, amelyet elsődlegesen egészségügyi intézmények igényeire alapozva hoztak létre.