Már csak a csodában bíznak a becsapott diákok

–  Az iskolaszövetkezetek érdekképviseletétől, a DiákÉsz-től kért segítséget ahhoz, hogy hozzájuthasson a járandóságához. Mennyi pénzzel maradt adósa a Human Operator Zrt.?

–  Én szerencsés vagyok, már amennyiben szerencse az egy diák­nak, hogy nekem csak egyhavi pénzem ragadt be. Százhúszezer forinttal tartozik felém az iskolaszövetkezet. Egyébként nem csak nyáron, hanem iskola mellett is dolgoztam, hogy ne kelljen mindig a szüleimnél zsebpénzért kuncsorogni.

–  Hogyan került kapcsolatba a szövetkezettel?

–  Először is az a kérdés, hogy melyikkel. Tavaly nyáron vállaltam először diákmunkát az Ilovediakmunka.hu weboldal közvetítésével. El kellett mennem a Moszkva térre, az irodájukba, ahol kiajánlottak a Müller drogéria egyik üzletébe. Aláírattak velem egy papírt is, amiről akkor még nem tudtam, hogy az lényegében belépési nyilatkozat volt valamelyik iskolaszövetkezetbe.

–  Már nem tudja, hogy melyikbe?

–  Nem emlékszem pontosan, talán a Student Pro név az, ami beugrik. A diákmunka-összekötő nagyjából kéthavonta felhívott, hogy menjek be újra a Moszkva téri irodába (a Széll Kálmán téren, az egykori Moszkva téren működik Czeglédy Csaba szocialista politikus Human Operator Zrt.-jének közvetítő irodája –  a szerk.), ahol egy másik iskolaszövetkezetbe léptettek be. Ez így ment lényegében kéthavonként, jött újra telefon, bementünk, aláírtunk. Senki nem gondolt arra, hogy át leszünk verve.

–  Meg sem kérdezte, hogy miért kell újra aláírni?

–  Ez egyáltalán nem érdekelt senkit, engem sem. A lényeg az volt, hogy a munkáért a pénzt megkapjuk. Az sem tűnt fel eleinte, hogy havonta-kéthavonta más címről érkezett a fizetés a bankszámlámra, különösebben nem foglalkoztam vele. Többször előfordult kis csúszás is, de aztán a pénzt megkaptam, a többi pedig nem érdekelt igazán.

–  A munkáltatónak jelezte, hogy csúszik a fizetés?

–  Eleinte nem, mert csak néhánynapos késések voltak. Ilyenkor általában telefonon jeleztük ezt a Moszkva téren, ahol a kontaktszemély mondott valamit, hogy „majd holnap fizetnek, nem kell idegeskedni”. Amikor viszont júniusban szóltam az üzletvezetőnek, hogy még mindig nem jött meg az előző havi fizetés, úgy reagált, hogy hazaküldte a diákmunkásokat.

–  Hazaküldte? Miért?

–  Szerintem azért, mert már tudta, hogy nem leszünk kifizetve.

–  Honnan tudta?

–  Azt mi sem tudjuk. Tudta, és kész. Azt mondta, ők nem fognak a szövetkezet helyett fizetni, mert nem akarnak kétszer fizetni.

–  Iskolatársai és barátai köré­ben vannak mások is, akik pórul jártak?

–  A baráti körömben öten vannak, akik úgy jártak, mint én, a közösségi oldalon pedig már több mint ezren vagyunk, akik nem kapták meg a pénzüket. Emiatt próbáltam tüntetést is szervezni a világhálón, de csak nagyon kevesen jöttek el. Igazából várjuk a csodát, bár a legtöbbünk nem hisz abban, hogy valaha látni fogja még az elmaradt pénzét.