Már belülről is fenyegetik Európát

„Nem gondolom, hogy jó egy országnak, ha a területén párhuzamos társadalmak alakulnak ki” (Fotó: Hegedüs Róbert)

– Tud említeni példát a muzulmánokat érintő sikeres integrációra Európában?

– Nem tudok olyan európai országról, ahol a nagy tömegben beérkezett muzulmánokat teljes egészében sikerült volna integrálni. Ez a németországi török közösség esetében sem működött, pedig utóbbiak lassan félszáz esztendeje élnek ott. Integrálni csak úgy lehet, ha az érkező eleve magáévá akarja tenni, tiszteletben kívánja tartani a befogadó nemzet kultúráját – ám erre vajmi kevés szándékot lehet látni a részükről. Értelemszerűen itt nem arról van szó, hogy holnaptól mindenki katolikus vagy református templomba járjon, de minimum fogadja el, hogy arrafelé, ahová érkezett, más a rend, mások a szokások. Nem gondolom, hogy jó egy országnak, ha a területén párhuzamos társadalmak alakulnak ki. Adódik a kérdés: miként lehetséges, hogy egy eddig békés német városkában a kurdok és az Iszlám Állam hívei a nyílt utcán egymásnak esnek, a Benelux államokban pedig a saría bevezetését követelhetik egyes hitszónokok? Említhetném azt is, hogy éppen a közelmúltban készült brit felmérés szerint a nyilatkozó muzulmánok hat százaléka elfogadhatónak tartja az öngyilkos merényleteket az őket befogadó államok lakosságával szemben. Ezt a folyamatot minél inkább akadályozni, kezelni kell, sőt, nem foglalkozni vele, nem tudomásul venni, hárítani, az egyenesen hatalmas bűn.

– Nem túl meredek kijelentés a „hárítás”?

– Az Iszlám Állam egy terrorszervezet. Ennek a hívei miként flangálhatnak, demonstrálhatnak szabadon egy bajor városka főterén? Nyugat-Európában a nyugati kultúrától gyökeresen eltérő, életidegen, a terrorra alapozó fundamentalizmust nyíltan dicsőítő honlapokat lehet indítani, saríát követelő közösségeket lehet szervezni anélkül, hogy ezek ellen hatékonyan fellépnének a rendvédelmi szervek. Ez is vezetett oda, hogy most attól kell rettegnünk, az ISIS oldalán harcoló európai önkéntesek a hazatérésük után az európai államok ellen hajthatnak végre terrortámadásokat. Bár egyre többen ismerik fel ezeket a veszélyeket, sokan még mindig nem akarják a tényeket elismerni.

– Hazánkban nem alakulhat ki párhuzamos társadalom?

– Ilyen szempontból mi jó helyzetben vagyunk, lévén nincs nagyobb létszámú radikalizálódott muzulmán közösségünk. Az itt letelepedett muzulmánok többsége nálunk szerzett diplomát, ide házasodtak, betartják a törvényeinket, és lojálisak az őket befogadó országhoz. Akadnak olyan magyarok, akik „betértek” az iszlámba, ám róluk nem tudom elképzelni, hogy holnap öngyilkos merényletre, késelések szervezésére adják a fejüket.

– A volt szocialista országokban hasonló a helyzet?

– Nagyrészt igen.

– Az, hogy anno mi is aktívan segítettük – például – a palesztinokat, nem jelent védelmet?

– Szerintem erre kár alapozni. Említek egy példát: Csehország és Lengyelország hazánknál is aktívabban támogatta a palesztin szervezetek munkáját, s ezért bizonyos körök úgy vélik, a hatvanas-hetvenes években szerzett érdemek okán ők nem lehetnek terrortámadás célpontjai. Ez azonban csak az álmaikban létező valóság. Elég józanul végiggondolni a történéseket, és rájövünk, hogy a Kelet-Európában kiképzett, terrorcselekményeket végrehajtó személyek döntő része már nem él vagy kora miatt olyan szinten marginalizálódott, hogy semmiféle befolyása nincs a jelen történéseire. Az az időszak visszavonhatatlanul elmúlt, s személyes véleményem szerint még nosztalgiára sem érdemes.

– Milyen eséllyel venne részt a honvédség vagy a V4-ek hadereje a kultúrák között kirobbanó esetleges fegyveres harcban?

– A mi térségünkben ezt a kérdést nem releváns feltenni. Ugyanakkor bizonyos külföldi, a nyugati hadseregekben zajló folyamatokat elnézve az ember nem lehet túl boldog.

– Mire gondol?

– Említek két példát. Ausztriában három muzulmán egyenruhás ellen indult eljárás a közelmúltban, mert egész egyszerűen nem voltak hajlandók tiszteletet adni az osztrák zászlónak, Németországban pedig húsz-egynéhány muszlim katona ellen folyik eljárás terrorizmushoz kapcsolható tevékenységek miatt. Ezek eléggé rémisztő adatok. Harmadiknak említhető az Egyesült Államok hadereje is, ahol egy palesztin származású, radikalizálódott tiszt lőtte le több bajtársát. Nálunk, illetve Kelet-Európában muszlimok nem igazán szolgálnak a hadseregekben, talán, mert e térség nem célpontja a letelepedni vágyó migránsoknak.

– A kutatóhely megnevezés elég talányos. Mivel foglalkoznak leginkább?

– Bár a kutatóhelyet csak két évvel ezelőtt hozta létre Benkő Tibor vezérkari főnök, ám az általunk végzett tevékenységnek komoly múltja, hagyománya van a honvédségen belül. A Honvéd Vezérkarnál az ötvenes évektől kezdve működött hasonló jellegű kutatóhely, ám ez a 2000-es évek elején lezajlott átalakítások áldozatává vált. Hosszú idő, tizenhárom évnyi csend után a tudományos élet megújításának szükségességét felismerve, Benkő Tibor vezérezredes 2014-ben tett javaslatot HVK TKH létrehozására, amelyet a honvédelmi miniszter is támogatott.

– Közpénzből, forró témákkal dolgoznak. Az eredmények bárki által elérhetők?

– Nem minden esetben. A kutatásaink többsége szabadon hozzáférhető, de számos olyan munkánk létezik, amelyeket csak speciális jóváhagyás birtokában lehet olvasni. Legfontosabb tevékenységünk egyébként az, hogy tényekkel alátámasztott, naprakész információkkal álljunk a vezérkar, illetve a minisztérium rendelkezésére.

– Ki dönti el, mi a fontos?

– Leginkább az élet maga. Úgymond slágertéma például manapság Afrika, az ott tevékenykedő terrorszervezetek. Az érdeklődést jól jelzi, hogy a témában kiadott könyvünket szó szerint elkapkodták, s immár a második, aktualizált változat került ki a boltokba. Ugyanez mondható el az Iszlám Állam – Terrorizmus 2.0 című kötetről, melyet a Kossuth Kiadóval adtunk ki, és az első kiadásban megjelent kétezer-ötszáz példány alig másfél hónap alatt elfogyott. Azóta újabb háromezer példányt adtunk ki, amelynek jelentős része már elkelt. Év végén egy harmadik kiadásra is sor kerülhet. Érdekes, hogy e téren a civilek legalább akkora lelkesedést mutattak, mint a katonák vagy a diplomaták. De nem feledjük azokat a régiókat sem, ahol honvédeink dolgoznak, illetve hazánk valamiképpen érdekelt arrafelé. Hadászati, földrajzi, meteorológiai, szociográfiai, vallási, gazdasági, politikai és kulturális háttéranyagokat állítunk össze a legfelkészültebb, több nyelvet beszélő kollégáimmal. Kiemelt figyelem jut a hadtudománynak, a biztonságpolitikának és a migrációnak is.

– Hazai kötődésű témák nem szerepelnek a repertoárjukban?

– Természetesen szerepelnek, ugyanis a feladataink közé a csapatkiképzéssel kapcsolatos kutatómunkától kezdve a tapasztalatok feldolgozásáig gyakorlatilag minden beletartozik. A kutatóhely a legjobb ismeretei és tudása szerint igyekszik felelni a hozzá befutó kérésekre, de távolról sem gondolom, hogy mi mindenhez értünk. Mint bárki más esetében, nálunk is a folyamatos tanulás és önképzés a legjobb eszköz arra, hogy az önhittség és a felfuvalkodottság elkerülje a csapatot. Minél többet tud ugyanis valaki, annál inkább rá kell ébrednie, valójában milyen csekély is az, ami fölött hatalma lehet. A fokozatosan kialakuló, egyre erősödő szerénység adja a valódi tekintélyt.