Belföld
Láthatatlan korosztályok a médiában
A gyermek- és az időskor alig szerepel a műsorokban, mára a magabiztos, sikeres, egyedülálló nő és férfi került ideálszerepbe
Vonzások és választások címmel rendezett konferenciát a Média a Családért Alapítvány és a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola családteológiai intézete. Az előadók arra próbáltak rávilágítani, hogy a mai kor felnövekvő generációja milyen képet kaphat a jövőjéről a médián keresztül, hol húzódik a gyermekkor és a felnőttkor határa, de szó esett arról is, hogyan befolyásolja mindennapjainkat a tömegkommunikáció, s ezáltal milyen hatással bír az életünk szinte minden területére.
Köszöntőjében Kiss-Rigó László, a Szeged-Csanádi Egyházmegye megyés püspöke arról beszélt, mindannyiunk életében vannak pozitív és negatív választások, így a gyermekekében is, amelyekkel szemben a szülői tiltás nem sokat ér: sokkal inkább megoldás a nevelés által olyan belső értékrendet átadni nekik, amely az egyértelműen rossz kimenetelű csábításokkal szemben „immunissá” teszi őket. Ugyanakkor – folytatta – nem jó megoldás az sem, ha minden vonzásra nemet mondunk, hiszen értékes tapasztalatot sokszor csak a rossz döntéseink árán szerzünk.
A megyés püspök arról is szólt, hogy mostanában divatos hozzáállás a szülők részéről, hogy semmit nem erőltetnek rá a gyermekre, mondván, legyen övé a döntés szabadsága, így később a következményekért is őt lehet felelősségre vonni. Példaként elmesélte, sokan azért nem akarják az újszülöttet megkereszteltetni, mert úgy gondolkodnak: előbb ismerjen meg minél több vallást, s aztán döntsön maga arról, melyik a legszimpatikusabb neki. Szerinte ez éppolyan hozzáállás, mintha azt mondanánk a születése után, hogy addig nem adok neki anyatejet, ameddig el nem tudja dönteni, hogy „bort, sört vagy tejet szeretne-e inni”. Kiss-Rigó László úgy látta, minden szülői döntés és érték, amelyet a szeretet motivál, nem árthat egyetlen gyermeknek sem.
Aczél Petra, a Budapesti Corvinus Egyetem Magatartástudományi és Kommunikációelméleti Intézetének igazgatója Felnőttkép és gyerekkép a médiában címmel tartott előadást. Elsőként néhány ijesztő adatról számolt be: egy 2010-ben Angliában végzett felmérés szerint a kétéves gyerekek kilencven százalékának van már „digitális lábnyoma”, a három–öt évesek nagy része még nem tud cipőfűzőt kötni, viszont ötvennégy százalékuk már használ tabletet. Emellett a tizennyolc év körüli magyar fiatalok nyolcvan százaléka úgy gondolja, semmit sem tehet a világért, amelyben él.
A családokra kitérve megemlítette, hogy az elmúlt negyven évben szerte a világon duplájára nőtt az „egyfős” háztartások száma, és meghatszorozódott az egyszülős gyermekek száma is. Úgy fogalmazott, a család fogalmát felülírta egy olyan „tipizáló eszme”, amely nem a klasszikus apa-anya-gyermek háromszögre épít, hanem jóformán bármilyen együttélésre, amelyben nem meghatározóak, sőt nem is szükségszerűek a klasszikus nemi szerepek. Koronként végigvette a köztudatban élő családtípusokat, kezdve a többgenerációs együttélésektől egészen napjainkig, ahol a média számtalan variációt kínál a fogalomkör meghatározására. Eszerint az első és sajnos mára igen gyakori felállás az egyszülős gyermek, de egyre jellemzőbb az úgynevezett „patchwork” család is, amelyben a saját gyermekek mellett vagy helyett – bőrszíntől és kulturális hovatartozástól függetlenül – fogadnak örökbe a szülők. Szintén gyakori és központi téma is az azonos neműek családalapítása, főként az Egyesült Államokban.
Aczél Petra szerint a médiában mindez kétféleképpen köszön vissza a fogyasztóra, a reklámokban és a sorozatokban egyaránt: egyrészt a túlidealizált „joghurtcsalád” (jellemzően a joghurt-, mosószer- és reggelimüzli-reklámokban ábrázolják irreálisan tökéletesnek a viszonyokat), másrészt a kereskedelmi csatornák „doku-reality” stílusú műsoraiban felvonultatott „botrányos, titkokkal teli, szövevényes kapcsolatokon nyugvó” családi modellek. Talán ennél is aggasztóbb az a 2003-as kutatás, amely szerint a brit újságok és hírműsorok mindössze öt százaléka ábrázol gyermeket, egy 20
04-es felmérés szerint pedig világszerte a médiumok hetvenegy százalékban negatív tartalomhoz kötve jelenítik meg a kiskorúakat, többnyire bűnügyekhez vagy adománygyűjtéshez kapcsolva. Az igazgató szerint ez a státus tíz–húsz éve változatlan. Ennél is kisebb arányban kap helyet a különféle tartalmakban az ötven feletti korosztály – folytatta az igazgató –, amely, ha meg is jelenik a képernyőn vagy egy-egy újságcikkben, akkor is általában gyámoltalan, segítségre szoruló, magatehetetlen, szánni való szerepben. Ennek alátámasztásaként rámutatott, hogy a különféle női magazinokban jóformán egyáltalán nem szerepel „ötven pluszos” nő, de példaként hozta fel a Barátok közt című sorozatot is, amelyben mindössze két idős szereplő van, akik „egy udvari bejáratú lakásban laknak, és az egyikük gondnok, a másikuk pedig takarító”.
Levonva a következtetést, Aczél Petra kijelentette, az életünk szerves részét képező médiában a klasszikus család, a gyermek- és az időskor jóformán nem kap helyet, láthatatlan marad, ezzel szemben a „magabiztos, sikeres, vékony és egyedülálló nő” került ideálszerepbe, a „gazdag, sikeres, divatos és szintén egyedülálló férfi mellett”. Meglátása szerint szükség van a tudatos médiahasználatra s arra, hogy a különféle tartalmakat a gyermek és a szülő is a megfelelő helyen tudja kezelni, ne igazítsa hozzá a saját életét és értékrendjét. Hozzáfűzte, a fiatalabb korosztálynak érdemes „vonzó alternatív közösségeket” ajánlani, amelyek kiegyensúlyozhatják a rájuk zúduló médiaképet.
Kiemelt feladat a családok megerősítése
Hisszük, hogy Magyarország jövőbeni gazdasági és társadalmi fejlődése azon múlik, hogy a most felnövekvő gyermekek felnőttként mennyire lesznek boldogok, egészségesek, mennyire érzik magukat biztonságban, mennyire lesz erős az önbizalmuk és az önbecsülésük – hangsúlyozta Fűrész Tünde, a család- és népesedéspolitikáért felelős helyettes államtitkár a Vonzások és Választások című konferencián. Abban, hogy ilyenek legyenek, a családoknak, amelyben nevelkednek, meghatározó szerepük van. Szólt arról is, hogy a gyermeket vállaló és nevelő családok megerősítése kiemelt kormányzati feladat, „ugyanakkor fontos, hogy család- és gyermekbarát irányba tudjuk elmozdítani a társadalmat is”.