Belföld

Kövér: Nem adjuk fel az 1956-os eszméket

Ünnepi emlékülést tartott a parlament a forradalom hatvanadik évfordulója tiszteletére, a szocialista képviselők távol maradtak

A népakaratot és a nemzeti szuverenitást emelte ki az 1956-os forradalom hatvanadik évfordulója kapcsán a parlamentben tartott emlékülésen Kövér László házelnök. Hangsúlyozta, ezek nélkül a demokrácia leépülése, anarchia és alávetettség vár Európára, melynek demokratikus felhatalmazás és ellenőrzés nélkül működő háttérhatalmak gátlástalan érdekérvényesítésével kell szembenéznie.

ogy2
Baráti kézfogás. Orbán Viktor köszönti Marek Kuchcinskit (Fotó: Hegedüs Róbert)

Félreismeri és lebecsüli a magyarokat, aki napjainkban úgy gondolja, hogy cukorral vagy korbáccsal, hazugsággal, nyomásgyakorlással és fenyegetéssel rávehetők leszünk 1956 örökségének megtagadására, történelmi eszményeink és elveink feladására – jelentette ki Kövér László házelnök az Országgyűlés tegnapi, ünnepi ülésén. Annak idején a forradalom és szabadságharc megkerülhetetlen tanulsággal szolgált a Nyugatnak, „napjainkban pedig arra figyelmeztet, hogy a saját önazonosságának, önrendelkezé-sének és önbecsülésének fenntartása és védelme nélkül egész Európa tragikus vesztese lehet az Európán kívüli nagyhatalmi erők és az államok fölötti, demokratikus felhatalmazás és ellenőrzés nélkül működő háttérhatalmak gátlástalan érdekérvényesítésének”.

Az ötvenhatos hősök azt üzenik: a nemzeti önazonosság, önrendelkezés és önbecsülés soha nem veszélyforrás, hanem mindig erőforrás egy közösség számára. Korunk globális versenyében Európa nem állhat helyt a közös keresztény civilizációs alapokra épülő, sokszínű nemzeti kultúrák alkotta, közös identitás nélkül. A magyar forradalom és szabadságharc eszményei és értékei arra köteleznek, hogy olyan Európai Uniót, és benne egy olyan magyar államot építsünk, amely szolgálja és nem kiszolgáltatja az európai és a magyar polgárokat – hangsúlyozta.

Utalt arra is, a kommunista rendszernek Magyarország nem önszántából lett része, a második világháború után a nyugati nagyhatalmak és a Szovjetunió közötti geopolitikai játszmák áldozataként „lökték oda rabnak”. A forradalom leveréséről szólva kiemelte, 1956. november 4-én több harckocsival támadtak Magyarországra, mint 1939-ben Hitler Lengyelországra. Több mint háromezer halott az utcákon, húszezer sebesült, húszezer koncepciós per, több mint kétszáz végrehajtott halálos ítélet, ezer elhurcolt magyar ember, tizenháromezer internált belföldön, kétszázezer szülőföldjét elhagyni kényszerülő menekült, és egy több mint harminc esztendőre újra berendezkedő, hazaárulásban és emberölésben fogant, nemzetellenes és velejéig gonosz kommunista diktatúra – részletezte Kövér a magyar népre mért büntetést.

A házelnök továbbá hangsúlyozta, kegyelettel emlékeznek a kommunizmus minden magyar, lengyel, német és más nemzethez tartozó áldozatára, a kommunizmus elleni harc minden mártírjára. Az ünnepi ülésen elnöklő Latorcai János – az MTI beszámolója szerint – külön köszöntötte Áder János köztársasági elnököt, Orbán Viktor miniszterelnököt, az 1956-os szervezetek képviselőit, az ’56-os események jelen lévő szemtanúit, politikai üldözötteket, a jelen lévő volt közjogi méltóságokat, a külhoni magyar közösségek képviselőit, a magyar történelmi egyházak képviselőit, a magyar EP-képviselőket, valamint Stanislaw Tillichet, a német parlament felsőházának (Bundesrat) elnökét és Marek Kuchcinskit, a lengyel szejm elnökét.

Az MSZP azonban, a parlamenti pártok közül egyedüliként, távol maradt, mondván, a kormány kirekesztő politikát folytat. A Miniszterelnöki Kabinetiroda parlamenti államtitkára, Dömötör Csaba szerint ez szégyen, úgy fogalmazott, jó lehetőség lett volna ez az alkalom arra, hogy tisztázzák az utódpárt 1956-hoz fűződő viszonyát is.


Lengyel és német méltatás a szabadságharcnak
Nem volt hiábavaló a küzdelem

Az 1956-os forradalmat szovjet segítséggel vérbe fojtó Magyar Szocialista Munkáspárt utódjaként megalakult Magyar Szocialista Párt frakciója távol maradt az üléstől – ez a mondat is jegyzőkönyvbe került fideszes javaslatra. Az emlékülésen Marek Kuchcinski, a szejm elnöke kiemelte, Európában nemzetek élnek együtt, nem pedig egy „etnikailag és kulturálisan egységes nép”, és Közép-Európában mindenki érti: bár különbözőek vagyunk, ebben rejlik a legnagyobb erőnk. Mi is megerősíteni, megújítani akarjuk Európát, de a magyar–lengyel barátság is bizonyítja, a különbözőségek megőrzése mellett lehetséges az együttműködés – hangsúlyozta a távirati iroda beszámolója szerint. Megjegyezte, az EU gyors reformjának a hívei. Kitért arra is, a lengyel és a magyar sors összefonódik, aminek oka, hogy népeink mindig is közös értékeket vallottak, szolgálni akarták a hazájukat, mindkét országban a kereszténység határozta meg a legfontosabb értékeket.

Stanislaw Tillich, a Bundesrat elnöke hangsúlyozta: azok, akik 1956-ban feláldozták életüket a kilátástalan küzdelemben, a huszadik század hősei közé tartoznak, áldozatuk nem volt hiábavaló, mert nemcsak a saját országukért, hanem egész Európáért harcoltak. A forradalom jelentőségét méltatva kitért arra is, Európa jövőjéről beszélve emlékezni kell arra a hosszú és nehéz útra, amely a szabadsághoz vezetett, emlékezni kell a közös európai értékeinkre, képesnek kell maradnunk a párbeszédre, a kihívásokat a másik szemszögéből is látnunk kell, és nem szabad elfeledni, mennyi mindent éltünk már át együtt.


„Egy másik országot akartak, a vérükkel szentelték meg a kossuth teret”
Emlékezés a sortűz áldozataira

Kiszámított volt a sortűz, hogy megrettentse az országot, de a történtek következménye más lett, s a nép még inkább fegyverre kapott – hangoztatta tegnap a véres csütörtökre emlékezve Boross Péter volt kormányfő. A Kossuth téri sortűz áldozatainak tiszteletére szakmai konferenciát is tartottak az Országházban.

Aznap sokan mentek a Kossuth térre, és biztos kiszámított volt a sortűz, hogy megrettentse az országot, rettegést és félelmet váltson ki – ám a hatalom nem ismert bennünket, így a félelem helyett az ország még inkább fegyverre kapott – mondta tegnap Boross Péter volt miniszterelnök az Országház egyik korábbi szellőzőalagútjában kialakított emlékhelyen. Az MTI beszámolója szerint felidézte, sajátos nap volt 1956. október 25-e, azt mondta be a rádió, mindenki foglalja el a munkahelyét, a városban pedig a tankos legények barátkoztak a civilekkel. Csaknem mindenki tisztában volt azzal, alapvető változások történnek, de ma már joggal feltételezzük, hogy valamiféle altatás volt ez.

Boross Péter kiemelte, azok az emberek, akik egy másik Magyarországot akartak, a vérükkel szentelték meg a Kossuth tér földjét. Hangsúlyozta, nem lehetünk közömbösek azon értékek iránt, amelyeket a szovjet megszállás időszaka és a velük kollaboráló hazai árulók igyekeztek eltüntetni. A megemlékezésen Kövér László, az Országgyűlés elnöke meghívására részt vett Marek Kuchcinski, a lengyel szejm elnöke és Stanislaw Tillich, a német Bundesrat elnöke is.

A forradalmárok szabad, független Magyarországot és jelző nélküli demokráciát akartak 1956-ban – mondta Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke a sortűz áldozatainak tiszteletére rendezett parlamenti szakmai konferencián. Schmidt Mária, az 1956-os emlékév kormánybiztosa előadásában arról beszélt, a forradalom a marxizmus eleven cáfolata, hisz az emberek elsősorban nem anyagi követelések, életkörülményeik miatt, hanem emberi méltóságuk, identitásuk, nemzeti függetlenségük védelmében vállalták a harcot az elnyomó kommunista rendszerrel szemben.

Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke emlékeztetett, a munkás és szegényparaszti származású fiatalok elvileg a rendszer első számú támogatói voltak, ám éppen származásuk miatt pontosan érzékelték a rendszer visszáságait. Vidéken a hatalmi vákuum azonban nem vezetett anarchiához, hiszen a helyi vezetők a rend, a törvények megtartására törekedtek, nem leszámolásra – fogalmazott. Elhangzott az is, hogy a sortűznek mintegy hetven áldozatát azonosították, de jóval többen is lehettek, a sebesültek száma pedig több száz volt. Történészek szerint ÁVH-sok, és feltehetően szovjet katonák lőttek a fegyvertelen tömegre, ám csak akkor lehetne tisztán látni, ha tudnánk, mit rejtenek a szovjet csapatok által elvitt iratok.