Kötelező kegyelmi eljárás

Megkezdte tegnap a büntetések és kényszerintézkedések végrehajtásáról szóló törvény, valamint az ehhez kapcsolódó jogszabályok módosítására vonatkozó javaslat általános vitáját az Országgyűlés. Expozéjában Trócsányi László igazságügyi miniszter elmondta, a javasolt változtatás alapján különleges kegyelmi eljárást vezetnek be a tényleges életfogytiglanra ítéltek számára. Kifejtette: ez a kegyelmi eljárás nem kérelemre indul, hanem kötelezően folytatandó le, megindításának feltétele pedig az, hogy az elítélt a kiszabott büntetéséből negyven évet letöltsön. A döntéshozatalban való részvételre öttagú kegyelmi bizottságot hoznak létre, amelynek a Kúria és az ítélőtáblák büntetőbírái lehetnek a tagjai. Az igazságügyi miniszter e testület állásfoglalását terjeszti fel a köztársasági elnöknek. Ha az államfő nem gyakorol kegyelmet, az eljárást két év múlva ismét le kell folytatni, és mindaddig meg kell ismételni, amíg az elítélt a büntetését tölti. Trócsányi emlékeztetett, hogy jelenleg nem haladja meg a negyven főt azoknak a száma, akik a legsúlyosabb büntetést kapták a bíróságoktól.

A miniszter szerint a módosítással teljesül a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának követelménye, mely egy hazánkkal szembeni határozatában kimondta: a tényleges életfogytiglanra ítélteknél is vizsgálhatóvá kell tenni, fennállnak-e a büntetés indokai. Elmondta, módosul a büntető törvénykönyv is. Kifejtette, a változtatás tisztázza, mely esetben szabható ki kötelezően életfogytig tartó szabadságvesztés az erőszakos többszörös visszaesőkre. Változik a rendőrségi törvény is, amely a lehetővé teszi kamera elhelyezését a fogdában.

Szükséges a minimális mozgástér

Az Alkotmánybíróság (AB) megsemmisített egy, a fogvatartottak elhelyezésére vonatkozó rendelkezést, amely lehetővé tette, hogy a cellákban még az egy ember számára minimálisan előírt mozgásteret se biztosítsák. Az AB kimondta: az Emberi Jogok Európai Bírósága ítélkezésének alapjául szolgáló egyezményben és a magyar alaptörvényben is szabályozott embertelen vagy megalázó bánásmód tilalmából levezethető követelmény, hogy a többszemélyes zárkában fogva tartottaknak biztosított élet-, illetve mozgástér minden esetben elérje azt a minimális mértéket, amely elhelyezésüket az emberi méltóság sérelme nélkül biztosítja.