Jogosan merül fel az OLAF-jelentés kapcsán az elévülés

Nem tartoznak az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) jelentésében felsorolt bűncselekmények az el nem évülők közé, ezért a hatályos büntető törvénykönyv (Btk.) szerint legalább öt év vagy ennél is hosszabb idő alatt évülnek el, amennyiben a büntetési tétel is magasabb – mondta lapunknak Herke Csongor dékánhelyettes, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar büntető és polgári eljárásjogi tanszékének vezetője.

A kérdés a 4-es metró beruházása körüli visszaélések kapcsán joggal merül fel, hiszen a vitatott szerződések közül a legkorábbi minimum 2003-ra nyúlik vissza, azóta pedig tizennégy év telt el, de a legsúlyosabb, 2006 és 2008 között létrejött dokumentumokat is már legalább kilenc éve írták alá. Az Országgyűlés gazdasági bizottságának első, OLAF-jelentéssel foglalkozó ülése után az elévülés kérdését Hadházy Ákos, az LMP társelnöke vetette fel. Úgy fogalmazott: „A 4-es metró beruházásával kapcsolatos ügyek között van, amely csaknem tíz éve történt, így lassan kifutunk az időből a vizsgálattal.”
Herke Csongor lapunknak arról számolt be, hogy a jelenleg hatályos Btk. szerint a büntethetőség az elkövetéstől számított öt év leteltével évül el, kivéve akkor, ha a büntetési tétel ennél magasabb vagy a törvény magasabb elévülési időt állapít meg. Az utóbbira példa, hogy egyes bűncselekmények –  például az emberiesség elleni, a háborús, valamint az életfogytig tartó szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmények – büntethetősége nem évül el.

Az OLAF-jelentés hűtlen kezelés, csalás, jogosulatlan gazdasági előny megszerzése, a közbeszerzési és koncessziós eljárásban történt versenyt korlátozó megállapodás, vesztegetés, sikkasztás, adócsalás, befolyással üzérkedés, számvitel rendjének megsértése, valamint a köz- és magánokirat-hamisítás gyanúját veti fel a kétséges szerződésekkel összefüggésben. A tanszékvezető szerint ezek egy részénél a maximális büntetési tétel tíz év, például csalás, hivatali vesztegetés elfogadása vagy sikkasztás minősített esetében. A hivatali jelentésben ezenfelül szerepelnek olyan bűncselekmények is, amelyeket ilyen néven a hatályos magyar Btk. nem szabályoz, és vannak olyan tételek is, például a befolyással üzérkedés vagy a számvitel rendjének megsértése, amelyeknél alacsonyabb, legfeljebb öt vagy nyolc év a maximálisan kiszabható büntetési tétel. Azért fontos ezt hangsúlyozni, mert az elévülési időt ennek függvényében határozzák meg. Vagyis ameddig konkrét bűncselekmény gyanújával nem történik vádemelés, addig az elévülés kérdéséről csak elméleti síkon lehet beszélni a 4-es metró ügyében. Herke Csongor hozzáfűzte azt is, a felsorolt büntetési tételek természetesen adott bűncselekmény minősítő körülményeitől is függenek, ám többségük az OLAF-jelentés ismeretében valószínűsíthetően fennáll.

Azt is tudni kell – folytatta –, hogyha csak a hatályos Btk. nem tartalmaz enyhébb rendelkezést, a bűncselekményre az elkövetés idején hatályos törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. Ebben az esetben ez annyit jelent, hogy a Btk. 2013. július 1-jén lépett hatályba, azaz minden olyan bűncselekményre, amelyet ezen időpont előtt követtek el, a korábbi törvénykönyv, az 1978. évi IV. törvény rendelkezései irányadók, ám általánosságban a főszabály és a büntetési tételek többsége változatlan.

Az elévülési időt vizsgálva fontos lehet, hogy azt félbeszakítja a bíróság, az ügyész, a nyomozó hatóság, illetve nemzetközi vonatkozású ügyekben az igazságügyért felelős miniszter vagy a külföldi hatóság által „az elkövető ellen a bűncselekmény miatt foganatosított büntetőeljárási cselekmény”. Ilyenkor a félbeszakítás napjával újból kezdődnek a fenti elévülési idők. Arról nem is beszélve – mondta Herke Csongor –, hogy az elévülés határidejébe nem számít be az az időtartam, amely alatt közjogi tisztség betöltésén alapuló mentesség folytán a büntetőeljárás azért nem volt megindítható vagy folytatható, mert a törvényben biztosított mentelmi jogot nem függesztették fel.