„Jó kormányzati teljesítménnyel is lehet választást veszíteni”

„A lisszaboni szerződésből közvetlenül következik, hogy a migráció tagállami hatáskör” (Fotó: Ficsor Márton)

– Mennyire van jelen a Fideszben az autonómia?

– Egészséges mértékben.

– Frakcióvezetővé választása kapcsán arról beszélt, hogy bár elfogadta a döntést, ambíciója nem volt a posztra.

– A kérdés az, mit jelent az autonómia egészséges mértéke egy politikai közösségben. Szerintem ha valaki elfogadja a közösség érdekében állóknak azokat az érveket, amelyek egy, akár rá vonatkozó személyi döntés mellett szólnak, akkor hajlandó kell legyen saját elképzeléseit ennek alárendelni. De azért van rosszabb is annál, mint kormánypárti frakcióvezetőnek lenni, így szeretném a látszatát is elkerülni annak, hogy sajnáltatni akarom magam.

– Milyen állomásként tekint az új posztjára? A korábbi frakcióvezetők mind valamilyen magasabb, például miniszteri vagy akár köztársasági elnöki pozícióban folytatták politikai karrierjüket.

– Lehet, eljött az ideje, hogy legyen valaki, akinek a frakcióvezetés az utolsó politikai tisztsége. Ez a megbízatás a következő országgyűlési választásokig, jogi értelemben a következő parlament alakuló üléséig tart. Ennek megfelelően a rendelkezésre álló időben, amely ráadásul egybeesik egy választási kampánnyal, mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy a frakció eredményesen működjön.

– Elődei közül kinek a frakcióvezetői stílusával tud leginkább azonosulni?

– Ahány ember, annyiféle stílus, ezt nehéz összemérni. Mégis számomra az, ahogyan Szájer József vezette a képviselőcsoportot 1998 és 2002 között, amikor a Fidesznek egy koalíciós kormány időszakában kellett a kormánytöbbséget biztosítania, kiemelkedő volt. A frakcióvezetői poszt az egyik legnehezebb és legjobban koptató belpolitikai szerep, Szájer elismertségén mégsem hagyott nyomot. Ami pedig a személyes tapasztalatokat illeti: három frakcióvezető, Lázár János, Rogán Antal és Kósa Lajos alatt is frakcióvezető-helyettesként dolgoztam, az ő munkájukról is csak a legjobbakat tudom mondani.

– Mi az, amin változtatni szeretne a frakció eddigi működését illetően?

– Könnyebb lenne arra válaszolni, hogy mi az, amin nem szeretnék változtatni, hiszen 2010 óta a frakció megfelelő fegyelemmel tudta biztosítani a biztos kormányzáshoz szükséges hátteret a kabinetnek. Ugyanakkor most kampányidőszak következik, amikor a képviselőcsoport eredményes működése már nem csak a parlamenti munkát jelenti. A következő hónapok azt a komoly feladatot róják a frakcióvezetőre, hogy minden politikai támogatást megadjon azoknak a képviselőknek, akik a választáson egyéni választókerületben indulnak. Miután a Fidesz-frakció tagjainak több mint háromnegyede ilyen módon szerzett mandátumot, ezért már most kijelenthető, az ő jövő évi győzelmüktől függ, hogy alakulhat-e ismét polgári kormány Magyarországon.

– Hamarosan újabb nemzeti konzultáció indul. Pontosan hogyan definiálná a Soros-tervet?

– Nem kell definiálni, elég elolvasni, hiszen Soros György maga írta le. Az igazi baj az, hogy a migrációt helyeslő álláspont Brüsszelben a mai napig széles körű támogatottságot élvez. Az Európai Bizottság a kvóta szerinti elosztás erőltetésével a schengeni egyezményt megsértő, a kötelező külső határvédelemre képtelen államokkal való szolidaritást várja el. Továbbá arról is megfeledkeznek, ami a lisszaboni szerződésből közvetlenül következik, nevezetesen, hogy a migráció tagállami hatáskör.

– Mégis, a választáshoz közeledve miért csak Soros Györgyről szól a kormányzati kommunikáció ahelyett, hogy az elmúlt évek eredményeit mutatnák be?

– Ez nem vagy-vagy kérdés, hanem is-is. Az ellenzék előszeretettel állítja be a bevándorlás esetében vívott, a magyar nemzeti érdekekért folytatott küzdelmünket úgy, mintha a kormánynak ez lenne az egyetlen jó témája. Minden kulcsfontosságú területen – legyen az a gazdaságpolitika, a társadalompolitika, a családpolitika, nemzetpolitika – be tudjuk mutatni, hogy 2010-től 2017 végéig milyen eredmények születtek. Stabil gazdasági növekedés, hétszázezerrel több munkavállaló, alacsony hitelkamatok és infláció, növekvő bérek, csökkenő államadósság. Pillanatnyilag a Magyarország biztonságát fenyegető aktuális legnagyobb veszély a felső határ nélküli betelepítési kvóta esetleges elfogadása, a korlát nélküli bevándorlás erőltetése Európában. A bevándorláspolitikára mint témára semmi szükségünk nem lenne, de nem mi határozzuk meg a világ és Európa politikai napirendjét. A német kormány a választási kampányban nyilván szívesebben beszélt volna arról, hogy milyen komoly gazdasági eredményeket ért el Németország Angela Merkel kancellárságának kezdete óta, mégis a bevándorlás volt a fő téma. Ugyanezt látjuk az osztrák választási kampányban is.

– A bevándorlás témájában volt már lényegében két nemzeti konzultáció és egy népszavazás is. Miért van akkor szükség újabb akcióra?

– Közép-Európa országai, a V4-ek azzal tudnak a leghatékonyabban érvelni az Európai Unió döntéshozó fórumain vagy éppen az eltérő állásponton lévő, az akaratukat ránk erőltetni igyekvő  tagállamokkal szemben, hogy ebben a kérdésben a kormány mögött áll a társadalom. Márpedig a társadalmi támogatást nehéz máshogy kifejezni, mint konzultációval, népszavazással és választással.

– Az előző konzultációknak volt valamilyen eredményük?

– Előfordul, hogy a döntés hiánya is jobb, mint a rossz döntés. Egyelőre az Európai Unióban nem született döntés arról a korábban már előterjesztett javaslatról, amely a kötelező betelepítési mechanizmust felső határ nélkülivé tenné. Bár a magyar–szlovák keresetet az unió bírósága elutasította, de ha valaki megnézi az indokolást, beláthatja, hogy ebben a kudarcban van némi siker. A döntés ugyanis azt egyértelművé teszi, hogy az általunk támadott kvótamechanizmus csak rendkívüli helyzetben meghozható, ideiglenes intézkedésként fogadható el, általános jelleggel nem.

– Németh Szilárd lapunknak azt mondta, szerinte megszívlelték az államfő tanácsát, aki – elsősorban a kormánypártoknak címezve – kritikát fogalmazott meg a közbeszéd színvonalára vonatkozóan. Szerinte inkább az ellenzék az, amely miatt ilyen a közbeszéd állapota. Ezzel egyet tud érteni?

– Senki nem vitathatja, hogy bármely kormánytöbbségnek, számosságából adódóan, mindig nagyobb szerepe van a közélet alakításában, mint az ellenzéknek. Ugyanakkor ez nem változtat azon, hogy ma a kisszámú magyar ellenzék durvaságban felülmúlhatatlan. Szerintem nem engedhető meg az, hogy a miniszterelnökről, miniszterekről „gengszterek” feliratú plakátok jelenjenek meg, ahogyan az sem, hogy az MSZP miniszterelnök-jelöltje Orbán Viktor és Ceausescu, a Jobbik miniszterelnök-jelöltje pedig a kormányfő és Rákosi Mátyás között von párhuzamot. Ehhez képest a mi kommunikációnk, Németh Szilárdét is beleértve, visszafogott, már-már „puha és bársonyos”.

– A puha és bársonyos kommunikációba belefért az a hangulatkeltés is, amely a nyáron zajlott Vona Gábor nyugdíjasokat érintő megjegyzése kapcsán?

– Sosem fogok azzal egyetérteni, hogy először a reakciót vizsgáljuk anélkül, hogy előbb ezt megtennénk az akcióval. Egy pártelnök egyetlen korosztály egy részéről sem mondhat olyat, hogy a „szájukból szennyvíz folyik”. Ha azt nézzük, hogy a közbeszédet ki rombolta ebben az esetben, akkor teljesen nyilvánvaló, hogy a Jobbik elnökének volt egy megengedhetetlen stílusú netes bejegyzése, és ahelyett, hogy bocsánatot kért volna, újra és újra jelezte, hogy fenntartja, amit mondott. Arról lehet vitatkozni, hogy egy valóban elhangzott kijelentésre épített negatív kampány sok vagy kevés, de attól még az nem változik, hogy Vona Gábor írása tiszteletlen és elfogadhatatlan.

– Azzal egyet tud érteni, hogy bizonyos újságírók, átvéve az ellenzék feladatát, politikai szerepet vállalnak, összevissza hazudoznak? Ezt is az alelnöktársa mondta.

– Szerintem a magyar sajtó nem csekély része aggasztó állapotban van, mert jellemző, hogy nem válik el a hír és a vélemény egymástól. Ez a gyakorlat a baloldali sajtó régi hagyománya, amely előszeretettel keverte össze már korábban is a véleménynyilvánítás újságírói szabadságát a hiteles tájékoztatás kötelezettségével. Mostanra a jobboldalon is vannak sajtóorgánumok, amelyek sikerrel zárkóztak fel a „baloldali progresszióhoz”.

– Visszatérve az ellenzékre, hogyan látja a helyzetét?

– Két különböző problémával küzd a bal-, illetve a szélsőjobboldal. Előbbi problémája, hogy a 2002 és 2010 közötti kormányzása nemcsak az országban, hanem a baloldali közösségben is romokat hagyott maga után. Nem igaz, hogy a választópolgárok memóriája rossz, csak észszerűen szelektív, éppen ezért még pontosan emlékeznek arra, hogy a 2009-es államcsődből a Fidesz kormányzása alatt jutott ki az ország. Ettől kezdve nehéz azt elhinni, hogy akik a szakadékba lökték hazánkat, azok alkalmasabbak a kormányzásra, mint akik megállították a zuhanást és újra emelkedő pályára állították az országot. A 2011-ben Gyurcsány Ferenc MSZP-ből való kiválásával létrejött strukturális problémáiból a baloldal hat év alatt semmit nem tudott megoldani, és olyan buta önbecsapással próbálja nyugtatgatni magát, mint hogy a választási rendszer miatt szavaznak rájuk kevesen. A Jobbiknál pedig a baj az, hogy hitelességi válságban szenved. Senki nem hiszi el, hogy a párt ilyen gyors léptékű változása ne csupán a hatalom megszerzésének szándékával történt volna. Ennek a pártnak a ma is hatályos alapító nyilatkozatában szerepel, hogy az uniós tagság számára elfogadhatatlan, ma viszont a jobbikosok a mélyebb integráció mellett érvelnek. Ma is a Jobbik-frakció tagja a Duna-parti holokauszt-emlékművet leköpő és ezzel dicsekvő képviselő, miközben a párt elnöke hanukára ír üdvözlő sorokat a magyar zsidóságnak. A jobbikosok néhány éve még börtönbe akarták csukni azt a Simicska Lajost, akinek most a tenyeréből esznek.

– Az ellenzék részéről gyakran elhangzik a vád, hogy a Fidesz megszállta az igazságszolgáltatást. Erről mit gondol?

– Ha a bíróság számukra kedvező ítéletet hoz, akkor az független, ha kedvezőtlent, akkor az nyilvánvalóan csak politikai megrendelésre születhetett. Ez a gyakorlat valójában sajátos demokráciafelfogásuk igazságszolgáltatásra vetítése, hiszen Magyarországon is csak akkor van demokrácia, ha a választók nekik szavaznak bizalmat. Ha valaki ma a magyar bíróságok ítéleteit vizsgálja a politikai jellegű ügyekben, akkor a kormánypártok irányába semmilyen elfogultságot nem tapasztal. Sőt, én éppen azért kritizálom a bírósági gyakorlatot, mert a személyiségi jogvédelemmel szemben olyan kiterjesztően értelmezik a véleménynyilvánítási szabadságot, hogy a közszereplők esetén gyakorlatilag megszűnt a becsületvédelem Magyarországon, amely nemcsak egyes esetekben aggályos, hanem ahhoz is hozzájárult, hogy a magyar közbeszéd színvonala ide süllyedt. Lehet tehát kritizálni a bíróságokat, az azonban megengedhetetlen, hogy konkrét ügyben hozott ítélet kapcsán bírákat bárki, különösen országgyűlési képviselő börtönbüntetéssel fenyegessen meg, ahogyan azt nemrég Gyurcsány Ferenc tette.

– A nyáron módosították a plakáttörvényt, s ennek kapcsán felmerült, hogy megvizsgálják, miként lehetne bezárni azokat a kiskapukat, amelyek nyomán politikai üzeneteket jelentetnek meg ismeretlen magánszemélyek, vállalkozások. Várható, hogy foglalkoznak ezzel a közeljövőben?

– Pillanatnyilag nincs napirenden, mivel ez nem jogalkotási probléma. Az, hogy valaki a jogszabályokat nem tartja tiszteletben, nem a törvények módosításának, hanem azok betartatásának kényszerét eredményezi. Teljesen világosan törvényi rendelkezés, hogy plakátot impresszum nélkül nem lehet kitenni. 

– A CEU ügyében a Velencei Bizottság véleménytervezete több kifogást is megfogalmazott a módosított törvénnyel kapcsolatban, kifogásolta többek között, hogy azt rohamtempóban fogadták el, és már működő intézményekre vonatkozik. Van olyan kritika, amellyel egyet tud érteni?

– Emeljük ki a Velencei Bizottság véleménytervezetének sokatmondóan pozitív oldalát is. A tervezet szerint is legitim működési feltételeket írt elő a felsőoktatási törvény módosítása, ahogyan azt is rögzíti, hogy ezek Európa több országában ma is létező kritériumok. A kritika abban áll, hogy a tervezet szerint a már itt működő felsőoktatási intézményekre a jövőre nézve sem helyes e kritériumok teljesítésének megkövetelése. Ha a már itt működő egyetemek származási országaival, illetve azok szövetségi államaival sikerül megállapodásra jutni, akkor a már működő intézményekre vonatkozó nézetkülönbség lényegtelenné válik.

– Arra van esély, hogyha nem lesz megállapodás, módosítják a törvényt?

– Miután már több egyetem anyaállamával, köztük Maryland amerikai tagállammal is sikerült megállapodni a jelenlegi törvényi keretek között, bízom abban, hogy New York állammal is sikerül megegyezni a CEU ügyében.

– Lesz a jövő évi választásra pártprogramjuk, vagy marad az, hogy „folytatjuk”?

– A választási kampányban világossá fogjuk tenni a jövőre vonatkozó elképzeléseinket. Hogy ez milyen formában történik meg, arról eddig nem született döntés. Ez a döntés azonban nem változtat azon, hogy bármilyen jellegű vállalást, ígéretet a Fidesz–KDNP szövetség esetén a mögöttünk hagyott évek kormányzati teljesítménye tesz hitelessé.

– Mi lehet a Fideszre leselkedő legnagyobb veszély?

– Aki előre elhiszi, hogy egy választást megnyert, az jó eséllyel veszíteni fog. Senkinek egyetlen pillanatig sem szabad elhinnie a választás napjáig, illetve az urnazárás pillanatáig, hogy akkor is megnyerhetjük a választást, ha nem teszünk meg mindent érte. A kormányzati teljesítmény segítség ahhoz, hogy a választópolgárok bizalmát a következő négy évre is kérhessük, de önmagában ez nem elegendő. Jó kormányzati teljesítménnyel is lehet választást veszíteni, ez történt 2002-ben, és pocsék kormányzati teljesítménnyel is lehet választást nyerni, ahogy megtörtént 2006-ban. Egy választási küzdelem nem véletlenül küzdelem, abban részt kell venni, és ne legyen illúziónk, ha az ellenzék által használt hangnemet nézem, akkor ez a kampány sem lesz kevésbé kíméletes, mint a 2014-es volt.

– Az olyan ügyek, mint Mészáros Lőrinc felcsúti polgármester meggazdagodása, vagy az, hogy Matolcsy György jegybankelnök fia félmilliárdos uniós támogatást kap, mennyire üthetnek vissza?

– Szerintem minden esetben konkrét ügyeket kell vizsgálni. Az a logika, amit az ellenzék, illetve az ellenzéki média alkalmaz, vagyis hogy egyes vállalkozókra egész egyszerűen rásüti a kormánypártiság bélyegét – ami akár lehet igaz is –, és onnantól az illető által elnyert bármilyen megbízás elfogadhatatlannak számít, helytelen. Minden egyes ügyben azt kell megnézni, hogyha valaki egy közbeszerzést megnyer, akkor a piacilag reális, legkedvezőbb ajánlattal nyerte-e meg, és megfelelő minőségben, jó színvonalon, határidőre teljesít-e. Nem állítom, hogy soha nem született rossz döntés, de az általánosságban megfogalmazott vádak azért hiteltelenek, mert a bűnt a személyekre vonatkozóan automatikusan és megdönthetetlenül vélelmezik anélkül, hogy a tetteket, azaz a teljesítést vizsgálnák.