Jelentősen nő a honvédség büdzséje

Gyakorlatozó Gripenek. A pilóták régi igénye teljesülhet a jövő évi költségvetésből (Fotó: Hegedüs Róbert)

Folyamatos NATO-kritika érte az országot a korábbi években azért, mert a honvédség büdzséje nem érte el a GDP 0,8-0,9 százalékát. A kabinet, érzékelve a szövetség aggodalmát, 2012-ben határozatban vállalta, hogy 2016-ig nominálértéken nem csökkenhet a költségvetés, majd 2016-tól a GDP-részarány évi legalább 0,1 százalékos növelésével 2022-re eléri a nemzeti össztermék 1,4, míg 2026-ra az 1,79 százalékát. Ez sem az ideális állapot, mert a NATO elvárásai szerint ennek két százaléknak kellene lennie – ugyanakkor, ha sikerül a szintet elérni, jobban állunk majd, mint némelyik gazdagabb tagország.

Mint a Magyar Közlöny legutóbbi számából kiderül, a Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter által április végén benyújtott költségvetési javaslat szerint az ideihez képest mintegy 51 milliárd forinttal emelik a honvédelmi kiadások keretét, így jövőre több mint 350 milliárd forint juthat honvédelemre. Az összeg a 2017-re remélt nominális GDP csaknem 0,94 százalékának felel meg.

Arról, hogy a hadsereg mire költi a többletpénzt, pontos információkat még nem sikerült szerezni, de minisztériumi forrásaink szerint tisztán látszik, akad néhány olyan terület, ahol nem szabad tovább spórolni, mert az már a működés és a morál rovására menne. Ilyen egyebek mellett a Gripen-pilóták repülési idejének növelése, az étkeztetés javítása és az egy évtizede akutnak nevezhető ruházati ellátás rendbetétele. Mindezeken túl szükség lenne a rövidhullámú eszközök cseréjére, valamint nagyobb mennyiségű lőszerre. A teherautók és nehézgépjárművek többsége viszonylag modernnek számít, de még mindig nagy számban állnak szolgálatban a volt szovjet, nem éppen az üzemanyag-takarékosságukról híres eszközök. Úgy tudjuk, most három fő csapásirányt jelöltek ki – s ez a repülési idő növelése, az étkeztetés és a ruházat területe.

Júliustól 2017 januárjáig idehaza, készenlétben látja el feladatait az MH EUFOR Kontingens 19. váltásának lövészszázada. A kontingens csaknem százötven fős állománya – a harminc katonát tömörítő, úgynevezett Fogadást Biztosító Részleg tagjaitól eltekintve – nem utazik Szarajevóba.

2 perces interjú: Székács József százados, az MH EUFOR Kontingens századparancsnoka

– Miként lehet valaki váltás egy misszióban úgy, hogy közben ki sem mozdul magyar laktanyájából?

– Természetesen ezt nem úgy kell érteni, hogy az itthoni készenlétet ellátó lövészszázad állandóan, fegyverrel a kézben ül egy körletben, s arra vár, hogy valaki elkiabálja a riadót. Ez döntő részt készenléti szolgálat, ami annyit tesz, hogy amennyiben a kialakult helyzet megköveteli, és az elöljáró erre feladatot szab, végrehajtjuk a műveleti területre történő áttelepülést. Magyarán a szolgálatunk egy, az ország területén még mindig jelen lévő „aktív” és egy, a művelethez hozzájáruló nemzetek által biztosított tartalék igen rövid készenléti idővel.

– Mennyi idő kell erre?

– Amennyit a parancsnok meghatároz. Egyébként a terep nem ismeretlen számomra, hiszen eddig már több balkáni misszióban vettem részt személyesen. Fontos megjegyezni azt is, az EUFOR Kontingens tizenkilencedik váltása immár a negyedik, mely alapvetően a rakétaezred állományára épül.

– Mi lenne a feladatuk?

– A feltételes mód nem helyes, még úgy sem, hogy jelenleg a készenlétet adjuk, használjuk inkább a rendeltetés kifejezést. A kontingens rendeltetése a válságkezelési és békefenntartó tevékenységgel összhangban alapvetően a tömegkezelés, terület- és objektumvédelem, ellenőrző-áteresztő pontok működtetése, illetve egyéb, a békefenntartással kapcsolatos manőverfeladatok, amelyre a lövészszázad az elmúlt három hónapban mind-mind felkészült, és erről az értékelt validációs gyakorlaton számot is adott.