Belföld

Jelentés az egészségügyi csatatérről

Zombor Gábor szerint az ágazatnak együtt kell működnie a hatékonyság javításáért, s akkor lehet pluszpénzeket igényelni

Nagy változások lesznek az egészségügyben, például a kórház-finanszírozás és a rezidensképzés területén – mondta tegnap Zombor Gábor egészségügyi államtitkár. Az általános béremelésekről szólva megjegyezte, egyértelmű, hogy a stabilizációt csak a fizetések emelésével lehet megteremteni, amihez „pluszforrás kell”.

zombor
A tervek folyamatos egyeztetés alatt állnak - mondta Zombor Gábor (Fotó: Kövesdi Andrea)

A szakmai vezetőkkel lezajlott tárgyalások alatt arra jutottunk, hogy a problémák mibenlétében mindenki egyetért, ezért gyűjtjük azokat az ágazati információkat, amelyekkel „kiállhatunk az egészségügyi csatatérre”, és stabilizálhatjuk a helyzetet – jelentette ki tegnap Zombor Gábor az Egészségügy 5 dimenzióban című szakmai konferencián. Az egészségügyi államtitkár az elmúlt másfél-két hónap tapasztalatait összegezve beszélt az orvoselvándorlás kérdéséről is, aminek megoldásában szoros együttműködésre számít. Megjegyezte, annak visszaszorításában elengedhetetlen a versenyképes jövedelmek kialakítása, mind a szakdolgozói, mind a szakorvosi körökben. Zombor Gábor kijelentette, nagy változások lesznek, egyrészt a rezidensképzést illetően, amelyet központilag szerveznének meg, illetve minden érintettre kiterjesztenék az ösztöndíjrendszert, amennyiben a rezidensek vállalják, hogy a végzést követően itthon dolgoznak. Jelezte, a szükséges döntéseket az elkövetkező időszakban meghozzák.

Az államtitkár az általános béremelésekről megjegyezte, a stabilizációt csak a fizetések emelésével lehet megteremteni, s ehhez pluszforrás kell. Átalakítanák a kórházak finanszírozási rendszerét is, mivel nagy aránytalanságok vannak, így ott is jelentős változásokra lehet számítani. Zombor Gábor szerint ehhez az kell, hogy az „ágazat bevállalja azokat a hatékonyságjavító teendőket, amelyekkel működőképesebbé tehető a rendszer, mivel ezzel párhuzamosan lehet majd pluszpénzeket igényelni”. Hozzáfűzte, a felsorolt tervek folyamatos egyeztetés alatt állnak, de konkrét kormánydöntés egyelőre nem született.

Éger István szerint véget kellene vetni annak a hibás szemléletnek, hogy a pénzügyi döntéshozóknak önállóan, a szakmai szervezetek mellőzésével kell intézkedniük. A Magyar Orvosi Kamara elnöke úgy látja, ez a fajta izoláltság nem tartható, ugyanakkor már érzékelhető a nyitottság a kormányzat részéről. Megfogalmazta, az egészségügyre nem pénzteremtő területként, hanem mint gazdaságilag is hasznot hozó, nemzetstratégiai ágazatra kellene tekinteni.

Rácz Jenő az elmúlt évek eredményeiről beszélt, ám rögtön az elején leszögezte, minden „egészségügyi reform” ellenére „a rendelkezésre álló erőforrásokból, adott szolgáltatási csomaggal, mindenki számára elérhetően nem működőképes az ellátás”. A Magyar Kórházszövetség előző elnöke kifejtette, természetesen voltak sikerek is: 2007 és 2014 között csaknem négyszázmilliárd forint jutott infra­struktúra-fejlesztésre, valamint sikerült átvészelni a humánerőforrás-krízist is. Papp Magor, a két éve indult Alapellátás-fejlesztési Modellprogram szakmai vezetője a kezdeményezés eddigi tapasztalatairól beszélt. Úgy látja, az ország hátrányos helyzetű régióiban sokkal alacsonyabb az átlagéletkor, könnyebben betegszenek meg a lakosok, és nem kétséges, hogy célzottan be kell avatkozni, ahol nehezen hozzáférhetőek a szakellátások.