Belföld

„Izraelben nem kérték számon rajtunk a sorosozást”

Soltész Miklós: Ebből a balhés mélységből a sokszoros választási vereségek miatt is egyre frusztráltabb ellenzéknek iszonyú nehéz lesz visszajönnie

A leginkább megható az, amikor egy újjáépített templomban mutatnak be hálaadó szentmisét a magyarokért, így köszönve meg a segítségünket – mondta lapunknak az üldözöttek helyben való megsegítése kapcsán Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára.

Soltész Miklós 20190204
 Magyarország a valódi menekülteket befogadja – mondta az államtitkár (Fotó: Bodnár Patrícia)

–  A kereszténység szempontjából is fontos lesz az EP-választás, nyilatkozta a napokban. Mire gondolt?

–  Nem csak szűken véve a vallásról van szó, hanem az egész keresztény kultúráról, amire Európa és az euró­pai emberek mindennapjai épülnek, függetlenül attól, hogy valaki vallásos-e vagy sem. Évek óta hatalmas küzdelem zajlik Európában a liberális véleménydiktatúra és a nemzetben, illetve keresztény kultúrában gondolkodó politikai irányzatok között. A világban több helyen, de az elmúlt időszak magyarországi tüntetéseinél is jól látni, hogy egy hangos kisebbség próbálja hergelni a társadalmat, és azt állítja, csak az ő véleménye elfogadható. Mindenki más fasiszta vagy náci, esetleg a demokrácia megcsúfolója. Miközben álveszélyekkel riogatnak, Európában megindult az iszlám térnyerése, amire viszont nem figyelnek oda. Csak Franciaországból néhány év alatt tízezrek vándoroltak ki Izraelbe, közben az említett körök Magyarországot vádolják antiszemitizmussal. Aki minket antiszemitizmussal vádol, az vagy nem ismeri a szó jelentését, vagy valamilyen tudatmódosító szer hatása alatt áll. A májusi választás igenis a keresztény értékek, az európai keresztény kultúra megőrzéséről szól majd, szemben az egyelőre egymást erősítő, bevándorláspárti, szélsőséges liberális és muszlim ideológiával.

–  Heller Ágnes, Konrád György és más értelmiségiek fordítva látják, ők például Orbán Viktor­tól féltik Európát egy minapi kiáltványukban.

–  Hivatásos aggódókról van szó, akik évtizedek óta úgy gondolják, csak nekik lehet igazuk. Pedig láthatnák: éppen a zsidó-keresztény kultúra tudja megmenteni Európát, annak nemzeti és kulturális sokszínűségét. Itt lenne az ideje ész­hez térni.

–  Nemrég Izraelben járt. Ott is antiszemitának tartják hazánkat, mint mondjuk Frans Timmermans európai bizottsági alelnök?

–  Tárgyaltam David Lauval, Iz­rael askenázi főrabbijával, aki a vallásügyi miniszterhez hasonlóan, már-már zavarba ejtő módon dicsérte hazánk, illetve a magyar kormány hozzáállását, mind a zsidó közösségek és felekezetek támogatása, mind az antiszemitizmus elleni küzdelem vagy a holokauszttagadás büntető törvénykönyvi szankcionálása terén. Értékelik továbbá, hogy a magyar iskolákban a tananyag kiemelt része a vészkorszak, de fontos az is, hogy ötszázmillió forinttal támogatjuk az antiszemitizmust európai szinten monitorozó szervezet munkáját. Eközben egyfajta zsidó reneszánsz zajlik Magyarországon, ami ugyancsak egyedülálló, pláne annak tükrében, hogy Nyugat-Európában éppen a baloldali antiszemitizmus erősödik aggasztó mértékben.

–  Ezek szerint Izraelnek nincs gondja a „sorosozással”.

–  Soros György megítélése ott sem különösebben pozitív, főleg miután az állami szuverenitást megkérdőjelező és bevándorláspárti szervezeteket is pénzel. A kormányok és a nemzetek Európája megdöntésén munkálkodó spekulánsról szóló magyar kijelentéseket nem kérték rajtunk számon, ugyanis az nem a nevezett személy származásáról, hanem vitatható, az alapvető emberi és vallási értékeket támadó tevékenységéről szól. Ezt Izraelben is jól tudják. A zsidó állam léte, biztonsága amúgy többek között a keresztény emlékek megőrzése miatt is alapvető fontosságú.

–  A legnagyobb hazai zsidó felekezet, a Mazsihisz nem feltétlenül osztja a kormányzati érveket ezen a téren.

–  Nem csak minket támadnak. Másfél éve járt Budapesten Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök, már akkor is kritikus módon fogadták, amire semmi szükség nem volt. Furcsa. Legutóbb Izrael a magyar kormányt kérte, tegye lehetővé, hogy a holokauszt Dunába ölt áldozatainak maradványait kutathassa egy csoport. Erre a magyar adófizetők egy fillérjébe sem kerülő emberi gesztusra semmi okunk nem volt nemet mondani. A Mazsihisz viszont tiltakozott ellene, levelet írtak az izraeli belügyminiszternek, hogy állítsák le a kutatásokat. A miniszter válaszában a megdöbbentő, felháborító és cinikus jelzőket használta. Nem értem, miért volt erre szüksége a Mazsihisznek.

–  Mit hoz az idei esztendő itthon a történelmi egyházaknak?

–  Nagyságrendileg ugyanannyi jut a területre, mint tavaly. Ezzel a jelentős forrással azonban a kormány nem csupán az érintett felekezeteket, hanem az alapvető közfeladatok ellátását és a kulturális életet is segíti. Kiemelném a kórházlelkészi szolgálat és a diaszpórában élő magyar egyházi közösségek idén növekvő támogatását. Az iskolák vagy egészségügyi intézmények egyházi fenntartói aránya egyébként még mindig jóval kisebb, mint a valós társadalmi igény. Ezt ajánlanám az ateista baloldali kritikusok figyelmébe. Évek óta tart a felkészülés a jövő évi budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra is, amely a katolikus egyház egyik legfontosabb világeseménye. A nagyszabású rendezvényt a kormány kiemelten támogatja. Az idei évben fontosnak tartom megemlíteni Ferenc pápa csíksomlyói szentmiséjét június 1-jén és az év végi taizéi találkozót Wroclawban, amire sok magyar fiatalt várnak.

–  Kereszténydemokrata politikusként mennyire veszi magára a migránsok megbélyegzése ellen szót emelő szentatya intéseit?

–  Tisztázzuk: Magyarország, ahogy eddig, úgy továbbra is befogadja a valódi menekülteket a hatályos nemzetközi szabályok szerint. Fontos különbségtétel azonban, hogy ma túlnyomórészt nem menekülthullámról, hanem irányított migrációról és megszállásról van szó. Magyarország szolidáris, így – egyetértésben a helyi keresztény egyházi vezetőkkel – segítjük a helyben maradást az érintett területeken. Afrikában és Szíriában iskolákat, kórházakat hozunk rendbe, Irakban egy egész, korábban az Iszlám Állam által elpusztított település magyar támogatásból épült újjá. A valódi önzést éppen Nyugat-Euró­pa mutatja be, amikor életerős fiatalembereket csábít el az otthonukból, pedig az újrakezdéshez helyben óriási szükség lenne rájuk. Ezzel szemben mi ösztöndíjat hirdettünk olyan hallgatóknak, akik aztán az itt megszerzett tudást haza tudják vinni, segítve saját környezetüket. A pápa egyébként Panamából hazafelé éppen azt nyilatkozta a repülőgépen, hogy a migráció összetett kérdés, amelyet reálisan kell látni. „A migráció problémájának megoldási módja: segíteni azokat az országokat, ahonnan a migránsok érkeznek. Éhség vagy háború miatt jönnek. Be kell fektetni ott, ahol éhezés van, és Európa képes erre, és ez egy módja annak, hogy azokat az országokat növekedni segítsük” – mondta a pápa, majd elítélte azt, hogy sokan ma is kizsákmányolandó területként tekintenek például Afrikára, mint régen. Nekünk tehát nem a pápával, hanem az önző, rövid távon gondolkodó bevándorláspárti nyugati vezetőkkel és brüsszeli bürokratákkal van vitánk, akik nem látják a migráció negatív következményeit. Az külön színfolt, amikor azok a gazdag államok próbálnak kioktatni, melyeknek gyarmataik voltak, vagy éppen fegyvereladással gazdagodtak a kibocsátó országok kárára.

–  Már Amerikából is érkezett elismerés az üldözött keresztényeket segítő, illetve a Hungary Helps program miatt. Fordulat történt?

–  Fontos dolog, hogy az Egyesült Államok külpolitikai illetékesei tárgyalásokat folytatnak a kezdeményezésünkhöz való csatlakozásról, ahogy a visegrádi négyek együttműködése is üdvözlendő. A válságrégiók vallási vezetői pedig sorra jönnek Magyarországra köszönetet mondani, folytatva az együttműködést. A leginkább megható mégis az, amikor egy újjáépített templomban mutatnak be hálaadó szentmisét a magyarokért, így köszönve meg a segítségünket.

–  Hosszú történet zárult le a tavalyi utolsó, viharos parlamenti ülésen: elfogadták az egyházügyi törvény módosítását. Rendeződött ezzel a helyzet?

–  A jogszabály eddig is rendben volt, de most összhangba került az Alaptörvény módosításával, valamint szabályozza az Alkotmánybíróság és egyes nemzetközi fórumok részéről felmerült kérdéseket. Ezt már korábban is szerettük volna, ám a Jobbik, bár megígérte, 2015 decemberében mégsem támogatta a javaslatot, ami kétharmad nélkül akkor nem ment át. Megjegyzem, a mostani vitában nem volt komoly kritikájuk az ellenzéki pártoknak, sőt, egyesek támogatásukról biztosították a törvényjavaslatot. A tavalyi utolsó ülésen mégsem szavaztak, inkább ócska balhét és színjátékot adtak elő. A szelfi és a botránykeltés fontosabb volt, mint a képviselői kötelesség.

–  Nem csak ezt a szavazást hagyták ki.

–  Valóban, például az otthon­ápolási díj általuk követelt emelésénél sem nyomtak gombot, ahogy a Hungary Helps programról vagy az olimpikonok nagyobb támogatásáról szóló indítványnál sem. Itt tart az ellenzék.

–  Van innen visszaút?

–  Biztosan folytatják majd valahogy. Elképesztő az a színjáték, amit Kunhalmi Ágnes, Bangóné, Varju László, Hadházy Ákos és tár­saik a közmédia épületében műveltek. Siralmas az egész. Ilyen emberekre semmit nem lehet rábízni, nemhogy egy országot. Megjegyzem: teljesen természetes, hogy a kormány bizonyos intézkedéseivel nem mindenki ért egyet. Sőt, azt is elismerem, hogy lehetnek hibás döntéseink. Ám az elvitathatatlan: Magyarország nagyot lépett előre az elmúlt években. A gazdasági teljesítmény, a munkahelyek vagy éppen az emelkedő bérek szempontjából is biztonságos ma az ország. Persze mindig van hová fejlődni, de a saját lábunkra álltunk, csökken az adósságállomány, több pénz marad az embereknél. Akik anarchiát akarnak, veszélyeztetnék ezeket a közösen elért eredményeket, és bevándorlóországot csinálnának hazánkból. Úgyhogy azt mondom, ebből a balhés mélységből a sokszoros választási vereségek miatt is egyre frusztráltabb ellenzéknek iszonyú nehéz lesz visszajönni.

–  Ráadásul úgy, hogy közben a Jobbik már Gyurcsánnyal is együttműködik. Előttünk az új népfront?

–  Lassan mindenkiről lehull a lepel, és látszik, a hatalomért tényleg mindenre képesek. Az anarchista szélsőbal és az antiszemita szélsőjobb között sosem volt olyan nagy a távolság. Annak idején nyilasokból lettek a legkegyetlenebb ávósok. Korábban a Jobbik egy sor kérdésben olykor jogosan követelt határozottabb lépéseket, ám akik azt a politikát támogatták, most aligha kérnek Heller Ágnesből és a balliberális politikusokból. Ez a totális zagyvaság tévút.

–  Ami a nemzetiségeket illeti: az Európai Bizottság nem hajlandó foglalkozni a Minority Safe Pack elnevezésű állampolgári kezdeményezéssel. Mi lehet az oka?

–  Nagyjából hatvanmillió ember tartozik Európában valamely őshonos nemzeti kisebbséghez, Brüsszelben mégis magasról tesznek rájuk. Miközben annak a migránsnak, aki „berúgja az ajtót”, mindent megadnának, és aggódással kísérik a magyar határt és rendőröket megtámadó Ahmed H. sorsát, bár befogadni érdekes módon nem akarják. Ez nem normális. A magyar nemzetiségi politika az ellenkezőjét valósítja meg: valljuk, hogy a velünk élő őshonos, keresztény kultúrájú nemzetiségek erősítenek bennünket. Ez a hozzáállás már a szomszédos országokkal való viszonyban is érezteti pozitív hatását, sőt kihat a külhoni magyarság sorsára is. Persze nem állunk meg, de például Sargentini jelentésére még román EP-képviselők is nyomtak nemet. Ugyancsak pozitív fejlemény a keresztény egységet erősítő, már említett pápalátogatás. Amúgy a magyar nemzetiségi politikát nemrég a német kormány ide látogató kisebbségügyi megbízottja is méltatta, sőt az Európai Unió figyelmébe ajánlotta.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom