„Ismét megfutamodott a vita elől a baloldal”

Szél Bernadett: Nem lehet megkerülni a parlamentet (Fotó: Hegedüs Róbert)

– Vannak, akik már LMP-n belüli feszültségekről beszélnek annak apropóján, hogy a párt társelnökei ellentétesen foglaltak állást a betelepítési kvóta kapcsán kiírt népszavazásról. Igazuk van?

– Szó sincs semmiféle feszültségről, sem véleménybeli eltérésről kettőnk közt, s a párton belül sem. A népszavazási kérdésre más választ nem lehet adni, mint azt, hogy nem, hiszen nem akarjuk, hogy a magyar parlament megkerülésével bárkit kötelezően be lehessen telepíteni Magyarországra. Tusványoson én ugyanazt mondtam, amit Hadházy Ákos egy lapinterjúban, jelesül, hogy a migráció kérdése mindig is nemzeti hatáskörben volt az Európai Unióban, és ott is kell maradnia. Ez azonban ettől még egy tökéletesen értelmetlen, számító népszavazás egy cinkelt politikai térben, amelynek egyetlen célja a figyelemelterelés a valódi problémákról, a korrupcióról, Habony Árpádról, Andy Vajnáról, Rogán ügyeiről, s még hosszan sorolhatnám.

– Az uniós tervek, például az, hogy a migránsok befogadását elutasító tagállamoknak minden személy után hetvennyolcmillió forintot kellene fizetniük, nem arra vall, hogy Brüsszel nemzeti hatáskörben akarja tartani a kérdést. A kormány szerint ezért van jelentősége egy népszavazásnak. Nem értenek ezzel egyet?

– Ez a kormány kétszer nyert kétharmaddal, minden felhatalmazása adott tehát ahhoz, hogy képviselje Magyarország, a magyar emberek érdekeit, s ne politikai manőverezésre használja a népszavazás nagyon fontos intézményét. Ráadásul saját hatáskörben nem is tudja megoldani a migráció problémáját, csak közös európai megoldás lehetséges. A népszavazás intézményét, amelyet mi nagyon fontosnak tartunk, más esetekben mindig minden eszközzel megakadályozták. Ebből is látszik, a kvótareferendum a Fidesznél hatalomtechnikai ügyeskedés, amelyhez nem kell feltétlenül asszisztálni. Ezt, sőt elsősorban ezt mondtam el Tusványoson, hiszen a nemzeti szuverenitás nem pártkérdés, csak ez nem jött át a vitáról szóló beszámolóban.

– Tamás Gáspár Miklós az LMP, agyő! című írásában egyenesen arról értekezett a minap, hogy ön szörnyű dolgokat mondott a menekültkérdésről, illetve hogy az LMP szerinte jobboldali párt lett.

– Nézze, én politikus vagyok, s nem szeretnék egy nagy tekintélyű filozófussal vitába szállni. Korábban mondták már ránk, hogy baloldali párt vagyunk, az ellen is tiltakoztunk, ez ellen is. A baloldal most Tusványoson is megfutamodott a vita elől, pedig a közéleti viták fontosak lennének, hogy ne a szekértáborokhoz történő tartozás alapján formáljanak véleményt az emberek a saját életük alapkérdéseit illető témákban. Tusványoson egy óra ötven percig folyt a vita nagyobbrészt nem a bevándorlásról, hanem a magyar emberek tömeges kivándorlásáról, az ezzel összefüggő dolgozói szegénységről, az alacsony bérekről vagy például az oktatásról, amelyet jogosan óriási bírálatok érnek. Ezekről azonban nem szólt a beszámoló, csak az én kijelentésemről, némi csúsztatással.