Igazi hőssé avatta őket az emberségük

Munkaszolgálatosok – vajon hány embert mentettek meg közülük? (Forrás: Fortepan)

Mága Zoltán hegedűművész nyitotta meg a konferenciát, egyszemélyes „koncertet” adott elő, a tanácskozás témájához illően részletet játszott a Schindler listája című film zenéjéből. A tanácskozást Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke nyitotta meg, a fővédnök Kövér László házelnök nevében is köszöntötte a résztvevőket. Latorcai elmondta, az izraeli Yad Vashem Intézet huszonötezer olyan embert tart nyilván, akik segítettek a zsidóság mentésében a második világháború éveiben.

A huszonötezer emberből nyolcszáz magyar – hangsúlyozta Latorcai János. Köztük van idősebb Antall József, aki körülbelül ötezer zsidót mentett meg a deportálástól. Az Országgyűlés alelnöke elmondta, az embermentőket nemcsak a Gestapo és a nyilas hatalom üldözte, elszámoltatta őket a kommunista diktatúra is. Példaként Károlyi Bernát atyát említette, aki Kecskeméten és a város térségében mentette a zsidókat, de 1945 után fellépett a kommunista irányítás alatt álló rendőrség túlkapásai ellen is. A hatóságok cinikus módon zsidóellenesség vádjával fogták el, s 1954-ben a börtönben halálra kínozták. Latorcai szerint sok embermentő sorsa alakult hasonló módon.

Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára úgy vélte, amint fokozódott az országot megszálló német hatóságok s a velük együttműködő magyar hivatalok és szervek agresszivitása a hazai zsidók irányában, úgy acélosodott az embermentők bátorsága, elszántsága. Az sem riasztotta vissza őket, hogy tudták, a nyilasok nemcsak zsidókat lőnek a Dunába, velük együtt azokat is, akik menteni próbálták őket. Rétvári kijelentette, nemcsak az akkori magyar állam felelősségét és bűneit kell ismernie a társadalomnak, de az embermentések, illetve az embermentők és az embermentések történetét is.

Az emlékezet kérdéséhez kapcsolódott Haraszti György történésznek, a Holokauszt Közalapítvány elnökének felszólalása is, aki a bibliai Jóbhoz hasonlította az igazakat, a segítőket, a mentőket. Úgy vélte, a holokauszt problémája és tragikus emléke beleivódott az európai kultúrába. Figyelmeztetett, nem Isten és az ember kapcsolata romlott meg akkor, hanem ember és ember viszonya.

Kiderült, hogy a Terror Háza Múzeum már tíz esztendeje gyűjti a magyarországi embermentők történeteit. Schmidt Mária, a múzeum főigazgatója a zsidók deportálását, illetve a holokausztot nem magyar, hanem közös európai ügynek nevezte. Idézte Hannah Arendt írónőt, aki szerint a totalitárius rendszerek megölték az ember személyiségét, s igyekeztek kiirtani vele született jóságát, segítőkészségét. Így igazi hőssé váltak azok, akik szembe mertek menni ezzel, s embereket mentettek.

Az egyházak igen tevékeny szerepet vállaltak a mentésekben, erről Zsengellér József, a Károli Gáspár-egyetem dékánja beszélt, kiemelve, az egyházak esetében szervezett s igen hatékony mentési tevékenységről kell beszélni. Zsengellér József említette Nagybaczoni Nagy Vilmos vezérezredes nevét, aki a Yad Vashem Intézet első magyar kitüntetettje volt, a munkaszolgálatosokkal való emberséges bánásmódját ismerték el ezzel. A konferencia lényegét Schmidt Mária fogalmazta meg egy Arendt-idézettel. Eszerint ma több szót ejtünk a vészkorszak bűnöseiről, mint az embermentőkről. De vigyázzunk, mert ezzel csak a gonoszt tápláljuk.