Ifjú művészek a Talentum Programban

Néptánc az élet, néptánc a lélek, néptáncolok, amíg élek! (Fotók: Kövesdi Andrea)

A foglalkozások alapját a nyári tematikus Erzsébet táborok adják, ahol a különféle sport- és művészeti ágakat képviselő szakmai vezetők kiválasztják a legtehetségesebb gyerekeket, akik ősszel és tavasszal, négy napon át koncentráltan pallérozhatják tudásukat mentoraik segítségével. Ezúttal a művészeti táborokat jártuk körbe, ahol a fiatalok többek között a népművészeti, az alkotóművészi, a dizájn, a néptánc és népzene, illetve a színjátszó csoport foglalkozásain vettek részt.

Az Erzsébet Talentum Program egyik sajátossága, hogy az egyes művészeti ágak képviselői – akik, mint szakmai vezetők foglalkoznak a gyerekekkel – legfeljebb tíz-tizenkét fős csoportokkal dolgoznak, a lehető legnagyobb figyelmet fordítva így rájuk.

A népművészeti ágakon belül idén a néptánc, a fafaragás, a mézeskalács készítés és a kerámiaművészet mellett gyöngyfűzésre is lehetőség nyílt, ahol Pesthy Zsuzsanna ékszerkészítő mester foglalkozott a gyerekekkel. Kérdésünkre elmondta, hogy a kis létszámnak köszönhetően a négy fiatal jóval komolyabb technikai tudást sajátíthat el, így később már bonyolultabb ékszereket is el tudnak majd készíteni. Emellett a legfontosabbnak a kreativitást tartja, hiszen kis leleménnyel a legegyszerűbb ékszert is csodálatos kinccsé lehet tenni.
Kis leleménnyel a legegyszerűbb ékszert is csodálatos kinccsé lehet tenni
Az elhangzottakkal Maja is egyetértett, aki azt mondta, minta alapján bármit meg tud csinálni, de saját kútfőből is dolgozik, akkor is, ha nem jár mindig sikerrel. „Főként azért érdekel az ékszerkészítés, mert a bolti kiegészítők drágák, így viszont csak megveszem az alapanyagot, és olyan nyakláncot vagy fülbevalót készítek magamnak, amilyet szeretnék, sokkal olcsóbban” – mondta a kislány, aki nagy lehetőséget lát az ékszerkészítésben: „Még ha nem is lesz a szakmám a gyöngyfűzés – amit egyébként nagyon szeretek csinálni –, ha egyszer megszorulnék, ott lesz a kezemben ez a lehetőség, amivel pénzt tudok keresni.”

A kérdést Vértes Ildikó mézeskalácsozó, népi iparművész kicsit más irányból közelítette meg. Meglátása szerint, amit a gyerekek itt megtanulnak, egy külön szakma, ugyanis még a tészta is speciális, nem olyan, amiből otthon a háziasszonyok süteményt készítenek karácsonyra. „Amikor valaki régen édességet akart sütni – mesélte a gyerekeknek – nem cukrot, hanem mézet használt, tehát minden sütemény mézeskalács volt. Később már hagyománnyá vált a dísztárgyak készítése is, például a szerelmesek egymásnak mézeskalács szívet adtak, innen ered a mondás is: szív küldi szívnek, szívesen.”
„Kérdezni így már nem is kellett: ezt hívják elhivatottságnak”
Az iparművész szerint a legfontosabb az, hogy amit itt a gyerekek megtanulnak, azt később majd az ő gyerekeik és unokáik is elsajátítsák. „Az ipari termelés mellett így marad értéke a kézimunkának. Ez egyfajta fontos szemlélet, hogy nem megyek el a szupermarketbe megvenni a kész süteményt, hanem otthon készítem el a családommal. Azok a gyerekek, akik nálam tanulnak, már biztosan így fogják csinálni” – ecsetelte. Miközben beszélgettünk, mellettünk négy kislány teljesen átszellemülve, profi módon díszítette a már kisült mézeskalácsokat.

Egyiküket megpróbáltuk megkérdezni, miért éppen a mézeskalács készítést választotta, ám a kislány annyira belemerült az egyik sütemény szezámmaggal való díszítésébe, hogy észre sem vette, mi történik körülötte. Kérdezni így már nem is kellett: ezt hívják elhivatottságnak.

A mézeskalácsozáshoz az aláfestést a szomszédból beszűrődő élő zene adta, ugyanis éppen ott zajlott a néptáncosok délelőtti foglalkozása Letenyei Gábor szakmai vezetésével. Ahogy beléptünk, rögtön megakadt a szemünk az egyik kislány pólóján lévő feliraton: „néptánc az élet, néptánc a lélek, néptáncolok, amíg élek”. Ettől a pillanattól kezdve nem maradt kétségünk afelől, hogy akik ezen a kurzuson vesznek részt, teljes szívüket beleadják a munkába.

A délelőtti bemelegítő feladat egy „egyszerű csárdás” volt, amit fiúk, lányok vegyesen, párokban jártak Letenyei Gáborral együtt, aki a táncblokkok között a „figura lényegét” igyekezett elmagyarázni.

Szerinte a jó csárdás egyik ismérve, hogy kontroll alatt tartsuk a partnert, aki így kénytelen ránk figyelni. „Ez éppen olyan, mint a párkapcsolat: ha beállsz a monoton egyhangúságra, akkor az egész unalmassá válik. Viszont ha folyamatosan fenntartod a párod érdeklődését, akkor minden pillanatban kíváncsi lesz rád” – mondta a néptáncoktató.

A gyerekek szinte itták Letenyei Gábor szavait, de nem volt ez másképp a többi foglalkozáson sem. Láthatóan élvezettel és lelkesedéssel tanultak, és természetesen fejlődtek a gyerekek. Az Erzsébet Talentum Program hiánypótló funkciót tölt be: olyan tehetségeket emel ki, és ad a kezükbe lehetőséget, akik enélkül valószínűleg „felfedezetlenül” élnék az életüket.

„Emberi és Erkölcsi kötelességünk segíteni a kiemelkedő tehetségeket”

A Talentum Programban tanulható összes tevékenység – ha valaki jó szívvel és kitartással csinálja – hosszú távon akár megélhetést is biztosíthat. Ha mindez csak komoly hobbiszinten marad meg a gyerekekben, akkor is többé válnak tőle és Magyarország is gazdagabbá válik általuk.

5 perces interjú: Páskándi Ágnes, a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány Talentum Programjának projektvezetője  

– Milyen szempontok mentén állítják össze a négynapos tábor elemeit?

– A programok területenként eltérnek, mivel ez elsődlegesen a szakmai vezetők feladata. Ők a gyerekek kiválasztása után, az ő életkorukhoz és tudásukhoz mérten állítják össze a feladatatokat. A napi kétszer háromórás edzések és foglalkozások után esténként szabadidős fejlesztő programok is vannak, amelyek a magyar és európai kultúra értékeit közvetítve feléjük, segítjük fejlődésüket. Ilyenkor nemcsak jól érzik magukat a táborozók, hanem tágul a világlátásuk is.  

– A mentorok, szakmai vezetők között olyan emberek vannak, mint Erdei Zsolt profi ökölvívó, Martinek János olimpiai bajnok öttusázó, Hadfi Dániel Európa-bajnok dzsúdós vagy Komáromi Tibor olimpiai- és világbajnok birkózó, akik immár második éve vesznek részt a programban. Szívesen jönnek táboroztatni ők is?  

– Az egész programnak talán ez az egyik legmeghatóbb része: a mentorok óriási örömmel és várakozással tekintenek a táborra. Egyrészt szeretnek kizökkenni a hétköznapokból, másrészt nagyon sok értéket kapnak ők is a gyerekektől, de rengeteg új impulzust kapnak a további munkájukhoz is, sőt egymással is jó kapcsolatot alakítanak ki. Talán kijelenthető, hogy a Talentum Program szép lassan szakmai és műhelyközösséggé válik, de a különböző területek különleges összefonódására is van példa: nem egyszer előfordult, hogy a kosárlabdázók beálltak birkózni, vagy a focista fiúk mézeskalácsot sütni.  

– A programnak célja, hogy a sport- és művészeti élet kiválóságait közelebb hozza a fiatal, szárnyaikat próbáló tehetségekhez. Mennyire igénylik a mai gyerekek a példaképeket?

– Egyik erősségünk, hogy nemcsak követendő példákat állítunk a táborozók elé, hanem személyes közelségbe is hozzuk őket. Közhely, de mégis igaz: a mai technicizált világban minden a televízión és az interneten keresztül érkezik a gyerekekhez, ezért sok esetben nem élnek valódi életet, nem találkoznak olyan hús-vér emberekkel, akikre felnézhetnek. Sajnos a mai korban a példakép fogalma kiveszőben van, pedig senki nem indulhat el egy művészeti vagy sportkarrier útján anélkül, hogy valaki ne járjon előtte inspiráló példával. Lehet beszélni az iskolai értékrendromlásról, vagy a családok széthullásáról, ahonnan nagyon sokszor hiányzik az apakép, holott a gyerekeknek erre szüksége van. A Talentum szakmai vezetői viszont mindezt értik és érzik is, így nem tartják a távolságot a tehetségekkel, hanem százötven százalékosan beleadják magukat a mentor-gyermek kapcsolatba.  

– Főként a képzőművészeti foglalkozásokon a gyerekek részéről is felmerült, hogy a gyöngyfűzés, a fafaragás vagy a grafikai kurzus nemcsak kreatív hobbi lehet, hanem később akár szakmát is adhat a kezükbe. Célja ez a programnak?

– Az itt tanulható összes tevékenység – ha valaki jó szívvel és kitartással csinálja – hosszú távon megélhetést is biztosíthat. Természetesen ez jó, hiszen az ismert mondást erre is alkalmazhatjuk: annyi ember vagy, ahány szakmát birtokolsz. Ennek ellenére, ha mindez csak komoly hobbiszinten marad meg a gyerekeknél, ha csak annyit érünk el vele, hogy lelkes amatőrök lesznek, mindenképpen többé válnak a programtól. Olyan pluszt kapnak, amire egyébként nem lett volna lehetőségük.  

– Követik a szakmai vezetők a tehetségek további életútját?

– Az egyéves programon túl, ami a pályázat része, ez nem feladata a mentoroknak. Mégis van példa arra, hogy amikor igazán kirobbanó tehetségekkel találkozunk, szakmai és erkölcsi kötelességünknek tartjuk, hogy a pályájukat ne csak kövessük, hanem tovább is segítsük.