Horn Gyula titkárságvezetőjét alkalmazza a hódmezővásárhelyi polgármester

A lap utánajárt Baranyi Mária múltjának, kutatásuk nyomán egy igencsak érdekes, a szocialista-liberális oldalhoz erős szálakkal kötődő politikai szereplő pályafutása rajzolódott ki.

Baranyi 1994 és 1998 között, az MSZP-SZDSZ kormány idején Horn Gyula miniszterelnöki titkárságának vezetője volt. 1995-ben a pufajkás múltú kormányfő a Miniszterelnöki Hivatal helyettes államtitkárává nevezte ki. Igen fontos szerepet töltött be Horn irányításában, Hajdu András, a Miniszterelnöki Hivatal sajtótitkára például egy blogbejegyzésében arról ír, csak kivételes esetekben, Baranyi jóindulatával juthatott be. Hozzáteszi, hogy a nő fanatikus híve volt Hornnak, a miniszterelnök pedig inkább a titkárságvezetőjére hallgatott, mint politikai tanácsadóira.

A 2010-ben „Egy előszoba titkai – Horn Gyula közelről 1994-1998” címmel megjelent kötetében Baranyi Mária leírja, a döntéshozatalok során bizony rendszeresen befolyásolta a kormányfőt:

„…a döntéshozatalokban nem vettem részt, ennek ellenére munkámmal hozzájárultam az események alakulásához”; „A politikai tevékenység nem tartozott a munkakörömhöz. Mégis minden tettem politikai volt”; „Azt is megpróbáltam jelezni, én mit tartok kívánatosnak.”; „Olyan ügyeket mozdítottam előre, amelyekről úgy véltem, hogy felkarolásuk, megvalósításuk hozzájárul az ország fejlődéséhez, a miniszterelnök politikai sikeréhez… Azokat a lépéseit viszont igyekeztem megakadályozni vagy ellensúlyozni, amelyek számomra mindennek ellenkező hatását sugallták.” - idézi Baranyi Mária írását a promenád.hu

A titkárságvezető könyvében visszatérő motívum, hogy elsősorban személyes szimpátia alapján döntötte el, ki mehet be a miniszterelnökhöz, és ki nem. Nagy kérdés, hogy ezt a sajátságos „beengedési politikát” Márki-Zay Péter alkalmazottjaként is folytatja-e, mert ha igen, az komoly zavarokat okozhat a városvezetés működésében.

A balliberális kormány bukását követő négy évben Magyarországi Régiók Brüsszeli Képviseletének helyettes vezetői pozíciójában tevékenykedett. Az MSZP-SZDSZ koalíció 2002-es visszatérésével ismét fontos posztot kapott: 2003 és 2006 között a Müncheni Főkonzulátust irányította.

Főkonzulként elmondott 2004. október 23-i ünnepi beszédéből egyértelműen látható, hogy Kádár János politikájának híve: „Tetszik, nem tetszik, forradalmaink kudarcot vallottak. Semmi és senki sem tudja felmenteni Kádárékat, ugyanakkor két korszakot kell megkülönböztetnem: a megtorlás, majd később a kádári reálpolitizálás korszakát” - hangoztatta.

2006-ban Magyar Gazdaságért Díjjal tüntették ki balliberális elvbarátai. Az ugyanabban az évben esedékes országgyűlési választások előtt önként lemondott a főkonzuli címről annak reményében, hogy belpolitikában kaphat szerepet, ám hoppon maradt: nem vették jó néven lépését, melynek nyomán a Külügyminisztériumban „elfekvő helyre” került. Baranyi a mellőzést nehezen viselve hamarosan felmondott, majd mondhatni eltűnt a politika süllyesztőjében.