Belföld
Hiánypótló kötet Pázmány Péter kinevezéséről
Intrikák között vezetett a jezsuita szerzetes útja az érseki beosztásig, ám Erdő Péter szerint nem roppant össze ezek súlya alatt
Pázmány, a jezsuita érsek címmel jelent meg Tusor Péter történész könyve a katolikus főpásztor érseki kinevezésének négyszázadik évfordulójára. A kötetet hétfőn este a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen mutatták be. Erdő Péter bíboros arról beszélt, Pázmány útja az esztergomi érseki székig intrikák kereszttüzében vezetett, ám az új monográfia révén nem csupán a főpap hatalmas életművét csodálhatjuk meg, hanem helytállását és állóképességét is, illetve azt, hogy nem roppant össze ezen intrikák súlya alatt. Sőt a „belsőleg szilárd ember méltóságával tudta átélni és végigdolgozni” az 1615-ben kezdődő, 1616 szeptemberéig tartó időszakot is. A könyv szerzője éppen ezt az intervallumot vette górcső alá.
A kötetről részletesen beszélt Bitskey István akadémikus. Szerinte az elmúlt évszázadok során többször felmerült a kérdés, melyik az igazi Pázmány: a jezsuita hitvitázó, a grazi teológiaprofesszor, a magyar próza atyja, a bíboros Cicero, az egyházát újjászervező főpásztor, az egyetemalapító, az ország főkancellári tisztét betöltő politikus, a magyarság megmaradásáról gondolkodó államférfi vagy a pápaság és a Habsburgok között egyensúlyozó diplomata. Nincs egyértelmű válasz – vont le következtetést az MTI beszámolója szerint Bitskey –, nyilvánvalóan sokszínű, komplex életmű az övé.
Tusor Péter szerinte igen tájékozott a „vatikáni ügyintézés bonyolult útvesztőiben”, és ez alapfeltétele volt annak, hogy a főpap nem mindennapi kinevezésének szentszéki ügyintézéséről megbízható képet alkosson. Pázmány kinevezését akadályozta, hogy jezsuita volt, és a rendi előírások szerint fogadalmat tett, hogy semmilyen főpapi vagy más méltóságra nem törekszik. Sőt egy hazai törvénycikk világi oldalról is kimondta ezt a tilalmat. Ezért volt szükség 1615-ben V. Pál pápa rendelkezésére, amely engedélyezte Pázmánynak, hogy átlépjen a szomaszka rendbe, egyben mentesítette őt a jezsuita joghatóság alól. A történet Tusor által bizonyított csattanója: mivel Pázmánynak a rendi szabályok szerint hat hónapon belül fogadalmat kellett volna tennie, ám ez elmaradt, így végül jezsuita maradt.