Belföld

Hende: Közösségben kell emlékezni

A honvédelmi miniszter szerint augusztus 20. kiemelt célja a nemzeti összetartozás méltó megünneplése, igaz jelképeinkkel

Több okból is kiemelkedő a Magyar Honvédség életében augusztus 20. – mondta a lapunknak adott interjúban Hende Csaba. A honvédelmi miniszter szerint az ünnep egyfelől szimbolikus jelentőséggel bír, hiszen az államiságunkat megtestesítő Szent Korona őrzőjeként, a nemzeti szuverenitás letéteményeseként a hadsereg is az erős állam egyik sarokköve. Másfelől a tisztavatás felemelő ceremóniája miatt. A most már a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen tanulmányaikat befejező honvéd tisztjelöltek ekkor tesznek esküt arról, hogy a hazát az életük árán is készek megvédeni, a nemzet pedig a tisztavatással fogadja őket egy életre a honvédség kötelékébe.

hende
Magyarország a történelem viharai közepette is talpon maradt, s ma tovább erősödik - véli Hende Csaba (Fotó: Kövesdi Andrea)

– Mit jelent önnek augusztus 20.?
– Számomra az egyik legfontosabb piros betűs ünnep. István e napon történt szentté avatása mellett arra is emlékezünk, hogy első királyunk nagy ellenállással szemben és sok rosszakaróval megküzdve a keresztény ország létrehozása mellett döntött, amely a történelem viharai, viszontagságai közepette azóta is talpon maradt. Sőt, ma azt látjuk, hogy napról napra tovább erősödik. Hiába próbáltak meg bizonyos szereplők olykor más és más jelentést, illetve jelentőséget tulajdonítani az ünnepnek, e kísérletek nem vezettek sikerre. Augusztus 20. ezért számomra a hit és az erő ünnepe is.

– Van ehhez kötődő olyan emléke, amely meghatározó volt az életében?
– Sok emlékezetes pillanat fűződik az életemben augusztus 20-hoz, de valamennyi közül a legmeghatóbb talán az, amikor – már honvédelmi miniszterként – hallhattam, ahogy a felavatott fiatal tisztek a Hősök terén újra „A hazáért mindhalálig” kiáltással és kardrántással tettek fogadalmat a haza melletti örök hűségükről. Mindannyiunkat megérintett, akik tanúi lehettünk.

– Mit jelent az ünnep a Magyar Honvédségnek?
– A honvédség életében több okból is kiemelkedő ez az ünnep. Óriási egyfelől a szimbolikus jelentősége, hiszen az államiságunkat megtestesítő Szent Korona őrzőjeként, a nemzeti szuverenitás letéteményeseként e szervezet is az erős állam egyik sarokköve. Fontos másfelől a tisztavatás felemelő ceremóniája miatt is. A tanulmányaikat most már a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen befejező honvéd tisztjelöltek ekkor tesznek esküt arról, hogy a hazát az életük árán is készek megvédeni, s mi a tisztavatással fogadjuk őket egy életre a Magyar Honvédség kötelékébe. Az idén a nemzeti rendezvények megszervezésének új feladatára és felelősségére tekintettel még nagyobb figyelemmel fordultunk az ünnep felé.

– Nem érzi veszélynek, hogy az ünnep kiüresedett, kiüresedik a mai fiatalok számára?
– II. János Pál pápa egyszer arról beszélt, azt ünnepeljük, amiben hiszünk. Ha hiszünk abban, hogy nekünk, akik együtt élünk ebben az országban, és akik magyarul beszélünk, gondolkodunk és álmodunk szerte a világban, van közünk egymáshoz, meg is tudjuk ünnepelni ezt az összetartozást. Az ünneplés célja szerintem az, hogy kiszakadva a hétköznapokból valami kiemelkedő dologra figyeljünk. Augusztus 20-án mi lehetne ez más, mint a nemzeti összetartozás. Rendkívül fontosnak tartom, hogy méltóképpen ünnepeljünk. Hiteles szavakat mondjunk, olyan jelképeket használjunk, amelyeknek a jelentését valóban igaznak érezzük. Ha így teszünk, tudunk a szó legnemesebb értelmében ünnepelni. Azt szeretnénk, hogy egyre többen fedezzék fel, s egyre többen értsék meg, éljék át: összetartozunk. A felnőttgenerációk tagjai mindig hajlamosak aggódni a fiatalok miatt, én ugyanakkor optimista vagyok. Azt látom ugyanis, hogy az elmúlt években egyre többen vesznek részt nemzeti ünnepeinken. Az oktatási rendszerre kimagasló feladat hárul abban, hogy életkoruknak megfelelő módon ismertesse az ifjakkal hagyományainkat, velünk élő történelmünk darabjait. Ugyanakkor elengedhetetlen az is, hogy legyen alkalom átélni, közösségben átélni ezt – főként a családban. Hiszen minden a családban kezdődik. Augusztus 20. ünnepléséhez szorosan hozzátartozik a családi megemlékezés is. Hagyományosan sok program segít ebben. Gondoljunk Budapesten a Magyar Ízek utcájára, a Mesterségek ünnepére, Debrecenben a virágkarneválra – és a sort hosszan folytathatnánk. A tűzijátékot meg lehet nézni egyedül is – de nem az igazi.

– Mi az üzenete az ünnepnek manapság? Miként lehet ezt a korhoz igazítani, illetve kell-e egyáltalán igazgatni, vagy jó, ahogy van?
– Azt hiszem, nemzedékről nemzedékre, ahogy változik az életünk, és más és más problémával nézünk szembe, változnak a hangsúlyok. Ehhez minden időben hozzá kell igazítanunk ünneplésünket. A lényeg azonban nem módosul: első királyunk Magyarországot olyan államnak szánta, amelynek lakói napról napra megélik a közösséget, valamint tudják, mivel tartoznak maguknak, egymásnak és a köznek. Ünnepeljük ezt az életet. Az együttes múltat – az államalapítás óta kéz a kézben megélt több, mint ezeresztendős történelmünket. A közös jelent, amelyet együtt élünk. Éljünk, dolgozzunk itthon vagy a világ bármely részében, eredjünk bármely társadalmi rétegből, bármilyen vagyoni helyzetből, gondolkodjunk bármely hit vagy meggyőződés szerint. És a közös jövőt is ünnepeljük, amit majd együtt élünk meg, s amelyet – akármint lesz is – együtt alkotunk meg.

– De vajon átmegy-e ez a köztudatba, vagy sokkal többet kellene még dolgozni ezért?
– Azt hiszem, lépésről lépésre haladunk – bár még nagyon sok munka vár ránk. Egyre többen átérzik ezt és örömmel vesznek részt a rendezvénysorozat különböző eseményein. Mindenféle túlzás, pátosz nélkül állítható: nem hétköznapi feladat ez akkor, amikor a megelőző évtizedekben az ünnep jelentése torzult. Meggyőződésem, az ünnep nem a hivalkodást, a zajos kiállást kell, hogy jelentse, sokkal inkább a visszafogott, ám emelkedett hangulatú megemlékezés, s közös élményeket.

– Miben lesz más az idei augusztus 20., hogy a honvédség szervezi?
– Külsőségeiben a korábbi évek hagyományait követi majd, illeszkedik a kormányzat eddigi elképzeléseihez, de a háttérben a minisztérium és a honvédség jobban belefolyik a szervezésbe és a lebonyolításba. A központi ünnepségnek az egyik legszebb része a tiszti eskütétel, amikor honvédtisztek, férfiak és nők esküsznek fel a haza védelmére. A hagyományos programok mellett számos rendezvényt kell felügyelnie az ezért felelős hivatalnak, a Magyar Ízek Utcájától egészen a Vendégségben Magyarországon gáláig. Az Ország Tortája mellett idén hagyományteremtő céllal megjelent a Honvédség Tortája is a friss hadna­gyok tiszteletére, a tűzijáték biztonságos lebonyolításáért felelő operatív törzs pedig immár a HM központi épületében kap helyet. Általában az a jó rendezvény, ahol nem tűnik fel a szervező kiléte, ugyanakkor minden a helyén van, és minden rendben megy. Katonás, precíz és takarékos kivitelezést várok el, olyan programsorozatot, amelyen mindenki jól és biztonságban érezheti magát, és amely méltó az ünnep szellemiségéhez és felelősen kezeli a rá bízott forrásokat.



Végzős tisztek vették át oklevelüket
Száztizenkilenc végzős hallgató vehette át oklevelét tegnap a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Karán. Az ünnepségen Hende Csaba mondott beszédet, aki leszögezte, készen kell állni arra, hogy minden kihívásra megfelelő választ adjunk, akkor is, ha sem hazánk, sem a szövetség területét nem fenyegeti támadás. Hozzátette, rég forrongott ennyire a világ: óránként változik az ukrán helyzet, naponta érkeznek aggasztó hírek Irakból. A miniszter lenyűgözőnek nevezte annak a küldetésnek a nagyságát, amelyre a végzősök igent mondtak, s amelyre az életüket felteszik. A nemzetnek meg kell becsülnie ezt a szolgálatot, és előrevetítette, nyugdíjig tartó pályát ígér nekik a magyar állam.