Belföld

„Helyben mindig könnyebb kompromisszumot kötni”

Budapesti Mozaik. Szabados Ákos: Egy pártnak kell legyen folyamatos cselekvési terve ahelyett, hogy négyévente előáll egy teljesen új verzióval. Kellenek ideák. A baloldalon ilyen nincs

Határozottan ki tudom jelenteni, hogy semmilyen pártba nem fogok belépni – mondta lapunknak Szabados Ákos, Pesterzsébet korábban MSZP-s polgármestere. Véleménye szerint a Fővárosi Közgyűlésben a viták mára annyira átpolitizálódtak, hogy az már megnehezíti a munkát.

Szabados Ákos 20180202
Nagy segítség, hogy a készenléti rendőrség járőrei jelen vannak Pesterzsébeten – mondta a polgármester (Fotó: Ficsor Márton)

– A Hvg.hu-n jelent meg egy cikk, amely szerint ismét „előkerült” az a 2011-es belügyminisztériumi koncepció, amely „megszüntetné a kerületek önállóságát”. Ennek egyik verziója lenne a kétszintű önkormányzati rendszer egyszintűvé alakítása. A felvetés már sokszor előkerült. Mit gondol róla?

– Régóta napirenden van a kérdés, már a Fidesz-kormányok előtt is előkerült, csak akkor máshogy hívták: City-koncepciónak. Volt szó arról is, amit egyébként sok éve támogattam, hogy a Fővárosi Közgyűlésnek legyenek tagjai a polgármesterek. Ez így is lett. Persze a működés szempontjából a mostani felállásnak sem ártana a finomhangolás, de sokkal jobb így, mint korábban. Annak, hogy a kétszintűség megszűnjön és például régiókat alakítsanak ki, szintén van racionális alapja, bár ennek némiképp ellentmond az, hogy az önkormányzatokkal párhuzamosan kormányhivatalok is működnek. Az a tapasztalatom, hogy nem lett ezáltal kevesebb az adminisztráció, de jelenleg nem ez a főváros legnagyobb problémája. Működés szempontjából a mögöttünk hagyott évek viszonylag zökkenőmentesek voltak. Az a kérdés pedig állandó vitatéma, hogy csorbultak-e a kerületi önkormányzatok jogai a csökkentett feladatkörrel vagy sem.

– Mi erről a véleménye?

– Habitus és politikai hovatartozás kérdése is, hogy erről ki mit gondol. A mostani rendszer is működtethető jól, ha van készség a kompromisszumra. Vannak persze olyan területek, amelyeket a központosítás fájón érintett, ilyen az oktatás. Az biztos, hogy központilag jobban finanszírozhatók, mint amikor az önkormányzatok költségvetésétől függtek az iskolák. Érzelmileg ugyanilyen konfliktushelyzetet teremtett, amikor jóval korábban a középiskolák kerültek a kerületektől a fővároshoz. Egy közösség életében a pedagógustársadalommal való együttműködés meghatározó, viszont éppen azok a lehetőségek szűkültek be a központosítással, amelyek ezt a fajta közös munkát segítették.

– A kétszintű önkormányzati rendszerrel kapcsolatban, illetve a főváros működéséről azt mondta, finomhangolásra szorul. Min változtatna?

– Jó kapcsolatom van Tarlós Istvánnal, nem csak a munkát tekintve, emberileg is. Ennek ellenére kevésnek érzem azoknak a szervezett fórumoknak a számát, ahol egyeztetni lehet Budapest ügyeiről a polgármesterekkel. Természetesen ha valamilyen direkt problémát kell megoldani, akkor a főpolgármester akár telefonon, akár személyesen elérhető, de nem erre értettem, hanem a nagyobb ügyek megvitatására. Sajnos azonban mára annyira átpolitizálódott minden, hogy a párthovatartozás felülkerekedik a racionális párbeszéden. Ez engem zavar, a Fővárosi Közgyűlés munkáját pedig kifejezetten megnehezíti. Nem véletlen az sem, hogy a gyakorló polgármesterek és a listán bejutott testületi tagok hozzászólásai között szignifikáns különbség van, utóbbiak javára. Jó néhányan vagyunk olyanok is, akik gyakorlatilag nem veszünk részt a „vitákban”, hiszen olyan egyoldalú kritikák hangzanak el, amelyek stílusukban is nehezen vállalhatók. Maradjunk abban, hogy végighallgatni sem könnyű.

– Nem javult az említett probléma a frakciók megszűnésével?

– Észrevehetően nem. Egyébként a patkó most is bal- és jobboldali térfélre oszlik. Van jó pár olyan kérdés, aminek nem szabadna túlzott mértékben politikai tartalommal feltöltődnie. Például az, hogy egy területet befüvesítünk-e, közös érdek, a fűnek pedig a növekedés szempontjából mindegy, hogy szocialista vagy LMP-s jelölt kezdeményezésére ültették. Sokan a képviselők közül ezt értik és látják, de sajnos vannak, akik megfelelési kényszerből terelnek mindent politikai síkra, hogy a pártjuknak felmutassanak valamit.

– Az egyik ilyen kérdés az árvízvédelem, a Római-parti gát ügye, ahol már követhetetlenné váltak a vélemények. Hogy látja, jó döntés volt hagyni ennyi ideig folyni a vitát, vagy inkább a szakvélemények alapján meg kellett volna már építeni a gátat a tiltakozások ellenére?

– Nem akarok ostobának vagy naivnak látszani, de nem ismerek olyan polgármestert, sőt, képviselőt sem, akinek a cselekedetei mögött ne az a szándék húzódna, hogy elismerjék és a választók legközelebb is rá szavazzanak. Lehet azt mondani, hogy „én ezt másképp csináltam volna”, „nem így képzeltem el”, de nem lehet azt feltételezni, hogy valaki direkt rossz döntést akar hozni. A mobil gát ügyében kevés volt az olyan helyzet a testületben, hogy megtaláljuk a közös minimumot, amelynek megteremtése után már lehetett volna vitatkozni, hogy merre tovább. Sajnos ez sem sikerült. Sőt, még a helyi lakosokat is egymás ellen fordították. Abban ért csak egyet mindenki, hogy szükséges a védmű, ennél tovább azonban nem sikerült jutni. Őszintén szólva nem értem azt sem, hogy ha valaki valamivel nem ért egyet, akkor miért kell mindenáron akadályozni is a probléma megoldását. Annak a polgármesternek pedig, akihez a Római-parton élők tartoznak, nagyobb rálátása van az ügyre és nagyobb a felelőssége is. Olyan végkifejlet sajnos nem lesz a mobil gáttal kapcsolatban, amivel mindenki elégedett lesz.

– Egy korábbi interjúban azt mondta, szeretné, ha olyan lenne a kerületében a közbiztonság, hogy ha a felesége sötétedés után sétál hazafelé, ne kelljen attól tartania, hogy lerántják róla a retiküljét. Már biztonságban érzi magát?

– Mivel a kisfiunk még pici, sokat van vele otthon, nemigen sétálgat sötétedés után. De a viccet félretéve, éppen a rendőrkapitánnyal folytatott beszélgetés után kijelenthető, hogy az elmúlt években nagyon sokat javult a közbiztonság. Természetesen akit atrocitás ér, az ezt nem így gondolja. A kerületi kapitányság a fővárosi egységgel együttműködve nagyon hatékonyan látja el a feladatát. Emellett nagy segítség, hogy a készenléti rendőrség járőrei folyamatosan jelen vannak Pesterzsébeten, ami komoly visszatartó erőt jelent. Az önkormányzat helyi szinten fejleszti a térfigyelő rendszert, a cél, hogy a ciklus végére körülbelül száz kamera legyen kihelyezve, ami a rendőrséghez van bekötve. Ennek szintén lesz visszatartó ereje.

– A politikától való távolodás a munkásságában is tetten érhető: az MSZP tagjaként 2009-ben lemondott országgyűlési képviselői mandátumáról, 2010-ben visszautasította fővárosi közgyűlési tagságát, 2016-ban pedig kilépett a szocialista pártból. Akkor az utóbbiról igen szűkszavúan nyilatkozott. Mi volt az oka?

– Politikai értelemben véve nem vagyok jó harcos. Csapatjátékos vagyok, de csak akkor, ha a koncepcióval legalább nagy vonalakban egyetértek. Amikor azt látom, hogy valaminek nincs értelme, mert az állampolgárok egészen mást várnak el a vezetőjüktől, akkor meg kell állni és megvizsgálni a stratégiát, hogy megfelelő-e, és mások véleményét is meghallgatni. Számtalan példát tudnék erre hozni a múltból, és mindezekből az is következik, hogy az Országgyűlés nem az én világom. Nem tudok véleménykülönbségek miatt valakivel a nyilvánosság előtt ádáz vitát folytatni. Nincs is rá igényem. Ahhoz sincs gyomrom, hogy míg plénum előtt támadok valakit, a háttérben kezet fogjak vele, és vicceket meséljünk egymásnak. 2009-ben csak annyit közöltem, hogy kisgyermekem született, és vele szeretnék foglalkozni. Ez is szerepet játszott, de eljutottam oda, amikor már olyan döntéseket kellett volna hoznom a parlamenti pártfegyelem miatt, amivel nem értettem maradéktalanul egyet. Erről a párttársaimnak is beszéltem. Polgármesterként helyben mindig sokkal könnyebb volt kompromisszumokat kötni.

– Nem bánja a döntését?

– Nem. Országgyűlési képviselőként nagy reményekkel ültem be a patkóba. Majd 2009-ben meghoztam a döntésemet, aztán besétáltam Szili Katalinhoz, és megköszöntem neki, hogy együtt dolgozhattunk. Sok csalódás és kudarc ért addig, már nem éreztem jól magam. Helyben viszont, polgármesterként rengeteg pozitív visszajelzést kaptam. Persze, aki kormány- vagy bizottsági tag, biztosan kap ugyanúgy visszacsatolást a munkájáról, de kívülről ez mindig pozitívabbnak látszik, mint amikor belülről éli meg az ember.

– A politikusi létből ábrándult ki, vagy az MSZP lett olyan, amit már nem tud vállalni?

– Nem könnyű kérdés. Az MSZP-ben ma is vannak sokan, akikre barátként tekintek, tisztességes emberek. Azt sem akarom eltagadni, amit a párttól kaptam, nem lenne tisztességes. Egy biztos, a tagság és a lakosság is jól látja: a pártvezetés nem tudott lépést tartani és jól reagálni, átformálódni a szavazóbázis igényeinek megfelelően. Fel kell tudni állítani egyszerűen megfogalmazott célokat, amelyekkel az emberek tudnak azonosulni. Pont ezt hiányolom a baloldalról. Vannak, akik tesznek javaslatokat, de ezeket mindig valakihez vagy valamihez mérik, semmiképp sem önmagukhoz vagy a lakossági igényekhez. Nem a múltba kell révedni, előre kell tekinteni. Pesterzsébet például kis költségvetésből gazdálkodik, és vannak megöröklött, csak részben megoldott problémáink. Ettől viszont még nem gondolom, hogy a következő öt-tíz évben kizárólag ezek megoldásával kell foglalkozni. Egy pártnak kell legyen egy folyamatos cselekvési terve ahelyett, hogy négyévente előáll valami teljesen új verzióval. Kellenek ideák, amik érthetően vannak megfogalmazva. A baloldalon ilyen nincs, éppen ezt hiányolom.

– Említette, hogy Pesterzsébet kis költségvetésű. Érintette a kerületét az önkormányzati adósságrendezés?

– Igen, milliárdos nagyságrendben volt tartozásunk. Nagy segítség volt, bárki bármit mond. Biztonságosabbá és kiegyensúlyozottabbá tette a gazdálkodásunkat.

– Beszélt arról is, hogy nem tartja maradéktalanul jó ötletnek az oktatás központosítását. Mi a helyzet az egészségüggyel és a kerületében működő kórházzal?

– A Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház bár közigazgatásilag a XX. kerülethez tartozik, a fenntartó eddig sem a kerület, hanem a főváros volt, majd később vette át a központi fenntartó. Így a kórház tevékenységébe direkt módon sosem volt beleszólásunk. Ha az intézményre szánt központi pénzeket felhasználják, az nagyon komoly előrelépést jelent majd. A kerület ezt az elmúlt évtizedben folyamatosan szorgalmazta, hiszen nagy kapacitású kórházról beszélünk, ami négyszázezer embert lát el.

– Jövőre önkormányzati választás lesz. Függetlenként indul vagy belép egy másik pártba?

– Majdnem hatvan éves leszek 2019-ben, tehát egy ciklus nyugdíj előtt még pont belefér. Persze az is befolyásolja majd a döntést, hogy a családom mit szól. Azt határozottan ki tudom jelenteni, hogy semmilyen pártba nem fogok belépni. Igyekszem mindegyik politikai közösséggel megtalálni a közös hangot, ezt eddig is így csináltam több-kevesebb sikerrel.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom