„Hatékony eszköz az óvadék, de csupán egy lehetőség”

Kétszáz millió forintos óvadék letétele után távozhatott az előzetes letartóztatásból a Fenyő János médiavállalkozó 1998-as megöletésével gyanúsított Gyárfás Tamás. Két éve a maffiabűncselekményekkel megvádolt Vizoviczki László jöhetett ki a rácsok mögül kétszázötven milliós óvadékért cserébe. Gyárfás ügye kapcsán többen is elégedetlenségüknek adtak hangot, mondván, akinek van pénze, az kijöhet a börtönből, akinek nincs, az nem. Völner Pál, az Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára lapunknak nyilatkozva ezt cáfolta. Az államtitkár kifejtette: az óvadék intézményét a jogalkotó 2003. július 1-jével vezette be a büntető eljárásjogba. Az intézmény lényege az volt, hogy megfelelő pénzösszeg letétele esetén biztosítható, hogy a terhelt az eljárási cselekményeken megjelenjen, máskülönben elveszíti az óvadék összegét. Így, ha a letartóztatásnak más oka nem volt, az óvadék letétele is megfelelően biztosíthatta a terhelt jelenlétét az eljárásban. Már a kezdetektől fogva felmerült, hogy az óvadék a gazdagoknak kedvez, de ez így önmagában nem igaz – hangsúlyozta Völner. Az óvadék összegét ugyanis mindvégig úgy kellett megállapítani, hogy figyelembe kellett venni a terhelt személyi körülmé­nyeit és vagyoni helyzetét. Az óvadék összege tehát értelemszerűen alacsonyabb volt a kevésbé tehetősek esetén, mint a vagyonosabb csoportoknál – magyarázta az államtitkár.

A régi büntetőeljárási kódex arra épült, hogy bizonyos esetekben az óvadék összegével is megelőzhető lehet a terhelt szökése, elrejtőzése. Erről és az óvadék összegéről a kezdetektől fogva a terhelt vagy a védő indítványára csak a bíróság dönthetett – folytatta az államtitkár. Kiemelte: a törvényben biztosított lehetőség természetesen nem jelentette azt, hogy minden esetben meg kell állapítani ezt az összeget, és ha azt megfizetik, akkor bárki szabadon távozhat a letartóztatásból. A törvény kizárta az óvadék megállapítását olyan esetekben, ha egyéb letartóztatási ok merül fel, például újabb bűncselekmény elkövetésének vagy tanúk befolyásolásának veszélye esetén – hívta fel a figyelmet az államtitkár. Mindezek mellett az óvadék az elmúlt évek során nem vált élő intézménnyé. A statisztikai adatok szerint 2008 és 2016 között országosan éves szinten 17 és 47 közötti esetszámban fogadta el a bíróság az óvadék felajánlását, miközben négyezer és hatezer között volt azon terheltek száma, akiknek a bíróság a letartóztatását elrendelte.

A most július 1-én hatályba lépett új büntetőeljárási törvény (Be.) a kényszerintézkedések rendszerét is átfogóan újraszabályozta. Egy olyan rendszert épített fel, amely amellett, hogy érvényesíti a törvény szigorát, képes többféle alternatívát is felmutatni, amellyel biztosítani lehet a letartóztatás céljait – húzta alá az államtitkár.

A jogalkotó az óvadék kapcsán felismerte, hogy nemcsak a letartóztatás alternatívájaként a terhelt megjelenésének biztosítéka lehet, hanem a letartóztatásnál enyhébb kényszerintézkedések magatartási szabályait is hatékonyan biztosíthatja. Ezáltal nyomatékosan ösztönözheti a terheltet az enyhébb kényszerintézkedések magatartási szabályainak betartására. Például, ha a bíróság előírja, hogy a terhelt ne hagyja el lakását, meghatározott területet vagy a sértettel ne lépjen kapcsolatba. Az ilyen és az ehhez hasonló magatartási szabályokat az új Be. szerint a bűnügyi felügyelet és a távoltartás keretében lehet előírni, és az óvadék mindezen magatartási szabályok megtartását segítheti.

Az új rendszer ezen a téren is előre lépett – mondta Völner. Az óvadék letételével már a bűnügyi felügyelet vagy a távoltartás magatartási szabályai is enyhíthetők, végső soron a bűnügyi felügyelet és a távoltartás megszüntetése is megtörténhet, ha a kényszerintézkedés céljait az óvadék elvesztésével való fenyegetettség kellően biztosíthatja. Ha tehát például az eljárás célja, hogy a terhelt személyesen ne zaklassa a sértettet, és a terhelt egyébként a korábbi házi őrizetnek megfelelő tartalmú bűnügyi felügyelet alatt áll, az óvadék alkalmas lehet arra, hogy bűnügyi felügyelet helyett a bíróság óvadékkal kiegészített távoltartást rendeljen el. A bíróságoknak az óvadék megállapítása kérdésében Völner szerint majd azt kell mérlegelniük, hogy vajon az enyhébb magatartási szabályok, az óvadék elvesztéséhez kapcsolódó fenyegetettséggel párosulva, az eljárás céljait megfelelően biztosítják-e a súlyosabb magatartási szabályok helyett.

Az új Be. a korábbinál pontosabb kereteket határoz meg arra, mekkora legyen az óvadék összege. Az összeg alsó határa szigorodott, ötszázezer forintnál alacsonyabb nem lehet. Alsó határként olyan összeget kellett meghatározni, amely megelőzheti, hogy a kevésbé tehetős terheltek visszaélésszerűen használhassák a rendszert – hívta fel a figyelmet az államtitkár. Az összeg pontos megállapítása terén fontos újítás, hogy az új Be. bővítette a mérlegelés szempontjait, így már nemcsak a terhelt körülményei, hanem a bűncselekmény tárgyi súlya alapján határozható meg az óvadék összege. Ezzel nyomatékosítható, hogy a súlyosabb bűncselekmények esetén csak magasabb összegű óvadék lehet alkalmas a kényszerintézkedés céljainak elérésére. Völner szerint a mérlegelés szempontjai között a terhelt személyi körülményei, vagyoni helyzete továbbra is biztosíthatják, hogy az intézmény ne váljon kizárólag a gazdagok privilégiumává.

Látható tehát, hogy a kényszerintézkedéssel elérni kívánt célok sokkal rugalmasabban biztosíthatók az új Be. alapján – fogalmazott Völner. A bíróságnak sokkal több lehetősége van a bűncselekmény jellegére és a terhelt egyéniségére, körülményeire szabni a kényszerintézkedés tartalmát, és ebben az óvadék is egy hatékony, megbízható eszközzé válhat. Azt is hangsúlyozni kell ugyanakkor, hogy az új Be. lehetőséget, nem pedig kötelezettséget teremt az óvadék szélesebb körű igénybevételére. Nem kell alkalmazni olyan esetekben, amikor a kényszerintézkedés enyhítésére nincs alap – hívta fel a figyelmet az államtitkár.