Belföld
Harmincegymillió bevándorló készteti változásra Európát
A multikulti megbukott – mondta még 2010-ben Angela Merkel német kancellár, és szavai ma egyre jobban beigazolódni látszanak
„A vándormozgalom akkora méreteket öltött, hogy azt csak az államok és a nemzetközi szervezetek összefogásával, rendszeres és szoros együttműködésével lehet hatékonyan szabályozni és kezelni. Ez mindenkit cselekvésre szólít, nem csak a jelenség méretei miatt, hanem az általa felvetett társadalmi, gazdasági, politikai, kulturális és vallási gondok és a megrendítő drámai kihívások miatt is, amelyek előtt az egyes nemzetek és az egész nemzetközi közösség áll” – szögezte le a közelmúltban Ferenc pápa. A katolikus egyházfő szolidaritásra buzdító szavai különleges nyomatékot kaptak a párizsi terrortámadásokat követő napokban, az európai bevándorlási helyzet ismételt előtérbe kerülése miatt. Amiben mindenki egyetért: a probléma súlyos.
A minap a török parti őrség elfogott egy olyan hajót, amelyen több mint háromszáz bevándorló próbált az Európai Unió területére jutni. Zömük Szíriából érkezett menekült, a hatóság ezzel együtt tizenöt embert – feltételezhetően embercsempészt – őrizetbe vett. Ilyen és ehhez hasonló hírekről szinte napi rendszerességgel hallhatunk, a Földközi-tengeren át az olasz Lampedusa-szigetre évente immár mintegy százezer menekült próbál eljutni, jórészt lélekvesztőkön, amelyek könnyen elsüllyednek. Csak tavaly háromezer-négyszázan fulladtak vízbe.
A már Európában élő bevándorlók kapcsán is kiéleződtek a viták a párizsi tragédia nyomán, leginkább a muszlimok esetében. David Cameron brit miniszterelnök szerint tovább kell szigorítani az Európai Unió más országaiból érkező munkavállalók szociális ellátásának szabályozását, mert az eddig elért eredmények nem elégségesek, s bár az általa vezetett konzervatívok célja a teljes foglalkoztatottság elérése, ehhez a bevándorlás megfelelő ellenőrzése szükséges. Nem is olyan régen Svájcban népszavazással tiltották meg új minaretek építését.
Németországban, ahol évtizedek óta jelentős török közösség él, az Európai Hazafiak a Nyugat Iszlamizálódása Ellen (röviden: Pegida) nevű mozgalom bejelentette: folytatja a tüntetések szervezését, az egyik, állítólag megfenyegetett alapító-főszervező, Lutz Bachmann szerint „nem hagyjuk, hogy elnémítsanak”. A szervezet demonstrációira százezrek mennek el – igaz, az ellenük tiltakozók is tízezreket szólítanak az utcára. Angela Merkel kancellár kijelentését pedig, miszerint az „iszlám Németország része”, még saját pártja, a kereszténydemokrata CDU részéről is számos kritika érte. Wolfgang Bosbach belügyi szakpolitikus például úgy nyilatkozott, bár a „muzulmánok plurális társadalmunk részét alkotják, de azt azért nem írnám alá, hogy az iszlám általánosságban, az összes irányzatával együtt az identitásunk része”. Julia Klöckner, a CDU egyik alelnöke aláhúzta: „Országunk kultúrája keresztény-zsidó gyökerű.”
Érdemes amúgy emlékeztetni arra, hogy bár Merkel mindig síkraszállt a kirekesztés különböző formái ellen, 2010 októberében kijelentette, megbukott a multikulturális Németország modellje. Leszögezte azt is: bár az állam nem lehet meg bevándorlók nélkül, azoknak be kell illeszkedniük, magukévá kell tenniük a német kultúrát és annak értékeit. Olyan migrációra pedig szerinte nincs szükség, amely „ránehezedik” a szociális rendszerre. „A multikulti hitvallás, hogy immár egymás mellett élünk, és ez mennyire jó nekünk, megbukott” – fogalmazott akkor a kancellár, és az idei, franciaországi események végeredményben szomorú bizonyítékát adták szavainak.
De nézzük a számokat! A 2010-es Eurostat-adatok szerint 31,4 millió harmadik országból érkezett élt a több mint ötszázmilliós Európai Unió területén, ez a teljes lakosság 6,3 százaléka. A legtöbb bevándorló Németországban (6,4 millió), Franciaországban (5,1), Nagy-Britanniában (4,7), Spanyolországban (4,1), Olaszországban (3,2), Hollandiában (1,4), Görögországban (940 ezer) és Svédországban (860 ezer) élt. Ezekben a számokban nincsenek benne azok a hatvanas, hetvenes és nyolcvanas években érkezettek vagy a bevándorlók gyermekeként már az új ország területén születetteket, akik nagy része azóta már állampolgárságot szerzett.
A statisztikák összevetéséből kiderül: a több, rendkívül nagy, unión kívülről származó bevándorlói közösséggel bíró államokban fokozottan magas a munkanélküliség is. Ez különösen igaz a déli országokra, így Spanyolországra (26,1 százalékos munkanélküliség – kilencszázaléknyi bevándorló), Görögországra (27,7 százalék – nyolc százalék) és Olaszországra (12,2 százalék – 5,5 százalék). Az összefüggés nem bizonyítható a két adat között, ám az biztos, a szociális gondokat a nagy tömegben jelen lévő, harmadik országból érkező bevándorlók jelentős mértékben súlyosbítják.
Ezek között is külön csoportot képez a muszlim populáció, amelynek aránya – a The Economist kimutatása alapján – egyes országokban: Franciaországban nyolc-, Németországban hat-, Svédországban és Nagy-Britanniában öt-, míg Svájcban hatszázalékos. Az angol lap szerint a többségi lakosság jó része úgy véli, az iszlám nem összeegyeztethető a nyugati értékekkel. Míg a Le Monde 2010-es közvélemény-kutatása arra jutott, Franciaországban a megkérdezettek 42, Németországban negyven százaléka szerint a muzulmán közösség jelenléte fenyegeti az adott ország identitását. Ennél is többen tapasztalják úgy, hogy a muszlimoknak nem sikerül integrálódniuk a társadalomba. Mindezt tetézi, hogy egyes kutatásokból kiderül, a bevándorlók által sűrűn lakott városrészekben elképesztő közbiztonsági viszonyok alakultak ki Európa nagy múltú településein is.
Nem csoda tehát, hogy a jelenség nyomán több országban is megerősödtek a szélsőséges politikai erők, amelyek a mérsékelt, vezető pártokat is arra szorítják, adjanak valamifajta választ a bevándorlás és ennek nyomán a különböző kultúrák egymás mellett élésének egyre égetőbb kérdésére. Mindezt az uniós tagállamoknak közösen kell megtenniük, hiszen csak egységes stratégia, szabályozás lehet hatásos. Mivel azonban a probléma mégiscsak eltérő mértékben érinti az országokat, ez jelentősen megnehezítheti az esetleges megoldás kidolgozását.
Egyelőre tranzitország vagyunk
Hazánkban a letelepült külföldiek száma európai összehasonlításban egyelőre alacsony, ám a statisztikák szerint 2012 óta folyamatosan, drasztikusan növekszik. Tavaly a rendőrség már csaknem 45 ezer főt fogott el illegális határátlépés vagy annak kísérlete miatt. A kérelmezők száma elérte a 42 777 főt, s csak 2015 első két hetében majdnem háromezren kértek menedékjogot. A megváltozott helyzetre való tekintettel már 2013-ban rendkívüli intézkedésekre volt szükség, Vámosszabadiban új befogadó állomás nyílt, a megnövekedett költségek fedezésére tavaly 241,3 millió forintot kellett átcsoportosítania a kormánynak. Hazánk ugyanakkor tranzitország, az érintettek döntő többsége továbbmegy. Közbiztonsági kérdésről is van szó ennek kapcsán: a debreceni menekülttáborban élők száma néhány év alatt a többszörösére nőtt, ezzel együtt a hozzájuk köthető bűncselekmények száma is emelkedett.
Konfliktusok a közelmúltban
A Charlie Hebdo szatirikus lap szerkesztősége elleni terrorcselekmény, illetve az ehhez kapcsolódó túszdráma sajnos nem egyedülálló eset, ha csak az elmúlt évek hasonló konfliktusait nézzük. Francia külvárosi negyedekben zömmel muzulmán fiatalok vettek részt zavargásokban 2005 őszén, miután két fiatal afrikai, rendőri igazoltatás elől menekülve, véletlenül meghalt. Az elnök szükségállapotot hirdetett, csaknem háromezer embert tartoztattak le, ketten meghaltak, a vagyoni kár meghaladta a kétszázmillió eurót. Londonban 2011-ben szintén a bevándorlók által lakott negyedekben került sor zavargásokra. Öten meghaltak, ezreket állított elő a hatóság, a vagyoni kár itt is kétszázmillió euró volt. Stockholm elővárosában 2013 tavaszán kezdődtek zavargások, miután egy rendőr agyonlőtt egy Portugáliából származó, késsel hadonászó idős férfit. Kilenc nap alatt százötven autót rongáltak meg.