„Hányatott sorsú munkatársak”

Három szakértőt zártak ki a vörösiszapperben a Veszprémi Törvényszéken (Fotó: MH)

A mai jogfelfogás szerint az igazságügyi szakértő a bíróság munkatársa. Tevékenységével összefüggésben sarkalatos tény, hogy a szó elszáll, az írás megmarad – így válaszolt lapunk megkeresésére egy igazságügyi szakértő annak kapcsán, hogy több, közérdeklődésre számot tartó ügyben is reflektorfénybe kerültek. Például azért, mert némelyeket kizártak az eljárásból.

„Egy rafinált bíró képes úgy jegyzőkönyvezni, hogy a legszilárdabb szakértői állásfoglalásból is vélelmezést, esetlegességet hozzon ki – tette hozzá egy másik forrásunk. – A személyes meghallgatásból olykor az sül ki, hogy összezavarják a szakértőt, elbizonytalanítják megállapításait. Az igazságügyi szakértő akkor követi el a legnagyobb hibát, ha belemegy a szócsatákba. Ez a harmincéves szakértői múltam legfontosabb felismerése” – tette hozzá. A szakértők tevékenységéről szóló törvény úgy fogalmaz, „az igazságügyi szakértő tevékenysége folytatására a névjegyzékbe történő felvétellel és az igazságügyi szakértői eskü letételével válik jogosulttá.” Az eskü így szól: esküszöm, hogy az alkotmányt és a jogszabályokat megtartom, az állam- és szolgálati titkot, a tevékenységem során tudomásomra jutott tényeket és adatokat megőrzöm, részrehajlás nélkül, lelkiismeretesen, a jogszabályoknak és a szakmai szabályoknak megfelelően járok el.

Az igazságügyi szakértői véleményt minden esetben írásban kell benyújtani a bíróságra, és azt a per valamennyi szereplőjének meg kell ismernie. A független szakértő feladata, hogy a kirendelés vagy megbízás alapján, a tudomány eredményeinek felhasználásával segítse a tényállás megállapítását, a szakkérdés eldöntését. A jogszabály egyértelmű: a szakértő a szakvélemény tartalmával összefüggésben nem utasítható. Mindennemű befolyás veszélyezteti, végső esetben ki is zárja az igazság feltárására való szakértői törekvést.

A pártatlanság, az elfogulatlanság tehát az egyik alapfeltétele annak, hogy peres ügyekben megalapozott ítélet szülessen, ezért a szakértő pártatlansága az igazságszolgáltatás elemi érdeke. Mindezek fényében érdemes felidézni az utóbbi évek néhány emlékezetes bírósági ügyében történteket. A vörösiszapper kapcsán, amelyben első fokon három szakértőt is kizárt a bíró, a pert jól ismerő forrásunk úgy vélekedett, súlyos szakmai hibát vét az a szakértő, aki „bemondásra” változtatgatja szakvéleményét, és nem az írásban rögzített, újonnan feltárt tényadatok alapján cselekszik. A tanácsvezető bírónak az adott szakértői vélemény írásbeli kiegészítésére, pontosítására kellett volna felhívnia az érintett szakértők figyelmét – tette hozzá. Mivel ez az adott ügyben nem így történt, joggal merül fel a szakértői függetlenség korlátozása, sőt a kizárás okán a teljes bírói befolyásolás érvényesülése. A tárgyalás feszült légkörét nem minden szakértő tolerálja egyformán, ezért csakis a szakvélemény írásban történő kiegészítése a járható út – vélte forrásunk.

„Egy szakértőt nem befolyásolhat az a tény, ki a megbízója, akár a bíró rendeli ki, akár a vizsgálati szakban a rendőrség, akár a védelem folyamodik hozzá felkéréssel. Bírói elfogultság a szakértővel szemben, ha a megbízó által fizetett szakvéleményt pro forma utasítja el, minden esetben a beltartalom dönti el ugyanis egy szakvélemény helytállóságát és nem a megbízó kiléte” – mondta lapunknak egy másik szakértő az úgynevezett Rezesová-per kapcsán, amelyben két szakértőt zártak ki az eljárásból. Olykor az is előfordul, hogy nem a kizárás, hanem éppen a „perben maradás” kapcsán távolodik el az eljárás a józan észtől. Mindezt egy ügyész mondta lapunknak a Biszku-perben kirendelt történész szakértő kapcsán, akinek szakvéleményét egyedüliként fogadták el, holott az illetőről kiderült, politikai tiszt volt a kommunista párt hadseregében, mégsem merült fel az elfogultsága.

Egységesített kamarai szervezet

Az Országgyűlés április 26-án fogadta el az igazságügyi szakértőkről szóló törvényt, amely a korábbi kettő helyett egyetlen jogszabályba foglalja össze a tevékenységükről szóló rendelkezéseket, valamint a munkájukat összefogó kamara működését. Az új törvény egységesítette a korábban egy országos és nyolc területi kamarából álló Magyar Igazságügyi Szakértői Kamarát, amelynek minden szakértő tagja lesz a névjegyzékbe történt felvétellel. A szakértői névjegyzéket az igazságügyi tárca vezeti.