Handó Tünde: Törvény rögzíti a jogaimat és a kötelességeimet

Az OBH elnöke szerint mindenkinek megvan a lehetősége, hogy beleszóljon a döntésekbe (Fotó: OBH)

– A parlament igazságügyi bizottsága megtárgyalta és elfogadta a tavalyi beszámolóját. Hogyan alakultak az ügyforgalmi adatok 2016-ban?

– Évente másfélmillió ügy érkezik a bíróságokra, 2016-ban is több ügyet fejeztünk be, mint amennyi érkezett. Így csaknem tíz százalékkal csökkent a folyamatban lévő ügyek száma 2015-höz képest. Fontos az ítélkezés minősége is. Ebben is javul a tendencia: a civilisztikai, azaz polgári ügyekben például járásbírósági szinten az ítéletek mintegy kilencvenkét százaléka első fokon jogerőre emelkedik. A fellebbezett ügyeknek pedig mindössze nyolc százaléka az, ahol a törvényszék hatályon kívül helyezi az elsőfokú bíróság határozatát.

– Mi a helyzet a „dömpingügyekkel”?

– Ezekben is helyt álltunk. A Szegedi Járásbíróságnak migrációs ügyek ezreivel kellett megbirkóznia, és nem érkezett panasz arra, hogy a többi eljárás emiatt késedelmet szenvedett volna. De említhetjük a devizahiteles pereket is. S hogy mennyire jól teljesítenek a hazai bíróságok, azt jól mutatja az európai uniós igazságügyi eredménytábla. A perek gyorsasága tekintetében civilisztikai ügyekben a hatodikak vagyunk, a közigazgatási ügyszakban pedig csak Svédország előz meg minket. Az ügyhátralék ledolgozásában is ugyanilyen jók a mutatók, A szolgáltató bíróságért! program keretében zéró toleranciát hirdettünk az ügyhalogatással szemben. Ennek eredménye, hogy tíz hónap alatt, 2016 márciusára csaknem harminc százalékkal csökkent a két éven túl folyamatban lévő ügyek száma.

– Mennyire sikerült csökkenteni a központi régió leterheltségét?

– Azt a célt tűztük ki 2012-ben, hogy az országos átlaghoz közelítsen a munkateher a központi régióban. Megtámogattuk a Fővárosi és a Budapest Környéki Törvényszéket, 2010-hez képest az előbbi törvényszéken az engedélyezett létszám ötvenkilenc bírói és százhatvan igazságügyi alkalmazotti, utóbbin huszonegy bírói és ötvenhat igazságügyi alkalmazotti álláshellyel bővült. Fontos ugyanakkor, hogy a törvényszéki elnökök a saját emberi erőforrásaikkal jól gazdálkodjanak.

– Jövőre három új eljárási kódex is hatályba lép. Felkészültek a bírók a változásokra?

– Ez óriási kihívás, az igazi munka ráadásul csak most kezdődik. Az új kódexek olyanok, mintha a közlekedési szabályokat alapjaiban változtatnák meg. Például ahol eddig nem fordulhattunk be, most megtehetjük, ahol eddig lassítani kellett, most gyorsabban mehetünk. A bírósági szervezetben nagy energiát fektetünk arra, hogy felkészüljünk az új perrendi szabályok alkalmazására. Az új polgári perrendtartáshoz hatvannyolc bíró és huszonhárom lektor három hónap alatt készített el – munkáján felül – egy ezernyolcszáz oldal terjedelmű tananyagot. Ez a segédlet a most ősszel zajló nagyszabású képzéssorozat alapja, amellyel csaknem kétezer-ötszáz bíró, titkár és fogalmazó oktatásáról gondoskodunk.

– A közigazgatási bíróságok is átalakulnak, kétszáz új bírói helyet hirdettek meg. Hol tartanak most a pályáztatással?

– Ez a másik komoly kihívás jelenleg. Nyolc közigazgatási és munkaügyi bíróság kap kiemelt, régióközponti szerepet. A kétszáz új bírói hely létrehozását pedig egyebek mellett az indokolja, hogy fő szabályként hármas tanácsban kell majd eljárni a közigazgatási perekben. A bírói álláspályázatok elbírálását szabályozó miniszteri rendelet azért módosult, hogy a közigazgatási gyakorlattal rendelkezők esélyegyenlőségét biztosítsa. Első körben negyvenöt helyet hirdettünk meg, erre kétszáztizennégy pályázó összesen ezerhuszonkét pályázatot adott be. Ezek most vannak elbírálás alatt.

– A pályázók hány százaléka érkezett kívülről?

– Egyharmaduk. De ez nem meglepő, hiszen ebbe az ügyszakba eddig is többen érkeztek a közigazgatásból. A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon például a bírák fele rendelkezik most is a közigazgatásban szerzett tapasztalattal.

– Az ellenzéki pártok szerint a pontrendszer átalakításával a kormány a saját embereit akarja bejuttatni a bíróságokra.

– A bírák az Alaptörvény szerint függetlenek, és csak a törvénynek vannak alárendelve, ítélkezési tevékenységükben pedig nem utasíthatóak. Nem lehetnek tagjai pártnak, és nem folytathatnak politikai tevékenységet.

– Az igazságügyi bizottsági ülésen azzal is támadták, hogy csaknem harminc százalékban nyilvánított eredménytelennek bírói pályázatokat. Igaz ez?

– Nem, ez egy téves adat. A törvény egyértelműen szabályozza, kiből lehet bíró, a pályázat elbírálásának folyamata pedig bonyolult. Először a bírói tanácsok pontozzák és rangsorolják a pályázókat. A bírósági elnök dönthet úgy, hogy nem az első, hanem a második vagy a harmadik helyre sorolt jelöltet támogatja. Ezután nekem is van arra jogköröm, hogy elfogadva az elnök javaslatát, a második vagy a harmadik helyezettet támogassam. De ilyenkor lép be az Országos Bírói Tanács (OBT), amelynek vétójoga van a javaslatom felett. Hétszázhat bírói pályázatot írtunk ki 2012 és 2016 között, ebből hatszáznegyvenkilenc volt eredményes, hatszáznégy esetben a bírói tanács rangsorának megfelelt a kinevezés, negyvenöt esetben volt eltérés, ezekhez az OBT hozzájárult. Az öt év alatt mindössze ötvenhét eredménytelen pályázat volt. Az eredménytelenségnek több oka lehet, így például, ha egyáltalán nem érkezik pályázat, de munkaszervezési okok is állhatnak mögötte. Tavaly például az új Szigetszentmiklósi Járásbíróságra meghirdetett bírói álláshelyeket a Ráckevei Járásbíróságról átjelentkező bírók foglalták el. Mindig alapos okok indokolják tehát, ha eredménytelen lesz egy pályázat, és erről az érintettek részletes tájékoztatást kapnak.

– Pedig a Budai Központi Kerületi Bíróság egyik bírája szerint indokolatlanul nyilvánít eredménytelennek pályázatokat.

– Bár sokat teszünk azért, hogy az igazgatási döntések indokait a kollégák megismerhessék, a jelek szerint egyes bírókhoz nem jutnak el ezek az információk. Az említett bíró például többször nyilatkozott arról, hogy az OBH nem fektet kellő hangsúlyt a családjogi bírák képzésére. Tette ezt annak ellenére, hogy kifejezetten a mi kérésünkre a Fővárosi Törvényszéken egy több modulból álló családjogi képzési programot alakítottak ki, amit országos szintre emeltünk. Egy másik, egykori megyei bírósági elnök egy televíziós nyilatkozatában megdöbbenésének adott hangot, hogy kétszáz új bíróra van szükség. Találgatta, hogy esetleg a Fővárosi Ítélőtáblára kellenek ezek a bírók, a leterheltség miatt. Közben egy éve beszélünk arról, hogy a közigazgatási bíráskodás átalakítása miatt van szükség létszámbővítésre.

– Arról mi a véleménye, hogy egy pályázat nyomán egy gyakorló bíró beperelte önt?

– Munkaügyi bíróként teljesen természetesnek tartom, ha valaki, aki úgy érzi, hogy jogsérelem érte, pert indít. Ezért vannak a bíróságok, erről szól a jogállam. Az említett eljárás folyamatban van, és abban az Országos Bírósági Hivatal is ügyfél. Méltatlan volna, sőt, kifejezetten tiltja is a törvény azt, hogy ilyen kérdésekről egy bíró nyilatkozzék, márpedig én magam is bíró vagyok.

– Mégis, nem jelent problémát, hogy egy bíró beperli az OBH elnökét?

– Nem. Én pozitívan állok egy ilyen jogvitához, hiszen annak eredményeként kiderülhet: a kétségbe vont intézkedések helyesek-e vagy sem. Annak viszont nem tudom az okát, hogy a pert kezdeményező bíró egyedi ügyével miért fordul a széles nyilvánossághoz vagy éppen politikai pártokhoz. Remélem, hogy többen vannak azok, akik nem bulvárhírek alapján ítélik meg, hogy mi történik a szervezetben, hanem tájékozódnak. Szomorú, hogy a sokéves erőfeszítéseinket egyes volt vagy jelenlegi bírók ilyen könnyedén kétségbe tudják vonni. Ezzel pedig alááshatják az egész bírósági szervezetbe vetett társadalmi bizalmat is.

– Az OBH elnökeként hogyan dönt a bírósági vezetői pályázatokról?

– A bíróság szinte az egyetlen olyan állami szerv, amelyben nem csupán egy személyen múlik, hogy kiből lesz vezető, hanem különféle testületek is véleményt nyilvánítanak. Emellett hétszáznegyvenhét bírósági vezető van a szervezetben, ebből az OBH elnöke csupán száztizenkilenc vezető kinevezéséről dönthet. Azt pedig ellentmondásosnak érzem, hogy számonkérik rajtam például egyes törvényszéki elnökök igazgatási intézkedéseit, miközben azt is elvárják, hogy ha valaki vezetőnek pályázik, akkor azt automatikusan kinevezzem. Az általam kinevezett vezetők felelőssége, hogyan oldják meg a helyi problémákat. Az én felelősségem pedig az, hogy olyan vezetőket nevezzek ki, akik meg tudnak birkózni a problémákkal.

– A kritikákat megfogalmazó bírók szerint elégedetlenség van a bírói karon belül. Érzékel ilyet?

– Én úgy érzem, alapvetően nyugalom van a szervezetben. Ami izgalmat jelent, az a rengeteg – elsősorban jogszabályi – változás. Az OBH eddig is és ezután is minden támogatást megad a bíráknak és az igazságügyi alkalmazottaknak, hogy e kihívásokkal megbirkózzanak.

– Azzal is támadják, hogy önkényesen vezeti a hivatalt, és centralizál.

– Nem tudom, mire gondolnak. A centralizációról annyit, hogy erről szólt a 2012-es igazgatási modellváltás, a központi igazgatás létrehozása. A törvény pedig felsorolja, mik a jogaim és kötelezettségeim. Az Alaptörvény a bíróságok igazgatásának központi feladatait az OBH elnökére bízza. Ugyanakkor azt is rögzíti, hogy az OBT és más bírói testületek közreműködnek a bíróságok igazgatásában. Úgy vélem, ilyen mértékű decentralizáció az állami működés más területein nincs is. Emellett személyes vezetői elvem, hogy minél többeket bevonjak az egyes igazgatási döntések meghozatalába. Éppen ezért működik több olyan hálózat, munkacsoport, amelynek bírák, igazságügyi alkalmazottak a tagjai. A bírósági dolgozóknak ilyen formában és mértékben még soha korábban nem volt lehetősége részt venni a központi igazgatási feladatokban.