„Hálás vagyok Istennek”

„Karácsonykor örülünk annak, hogy együtt vagyunk. Nekem ez a fontos” (Fotó: Hegedüs Róbert)

- Miért hívják Csibi néninek a tanítványai?

- Csibi néni Elek Ilona volt, aki egyéniben kétszer nyert olimpiát tőrvívásban. Rá Móna Pista bácsi hívta fel a figyelmemet, aki egyébként az életben nem csak a legjobb barátom, hanem számomra az egyik legnagyobb ajándék is volt, egyébként olimpiai bajnok öttusázó. Ő hozott nekem Csibi néniről egy fényképet, amit ki kellett tennem a lakásom falára és minden nap el kellett mondanom, hogy többet fogok elérni, mint Ilona. Vagyis három olimpiát kellett volna nyernem, Pista bácsi ezt szerette volna. Nem jött össze, de ettől még szerintem Csibi néni szeretettel néz le rám.

- A példaképe volt?

- Nem szeretem ezt a fogalmat, nagyon veszélyes bárkit példaképnek nevezni. Ha magamból indulok ki, nem akarom, hogy bárki engem annak tekintsen. Lehet, hogy bizonyos területeken olyan vagyok, ami útmutató lehet, de van olyan része is az életemnek, ami nem feltétlenül példaértékű. Az embert egészben kell nézni. Őszintén szólva senkivel nem találkoztam még, akire azt mondtam, hogy egy az egyben ilyen szeretnék lenni a szeretetével, a jóságával és a rossz tulajdonságaival együtt. Így nekem sincs példaképem.

- Hol van most az életében a vívás?

- A szívem csücskének a legelrejtettebb ajtaja mögött. A vívás mindig a szerelmem marad, viszont egy napom huszonnégy órából áll, és, ha három gyermeket nevel az ember, akkor valamiről le kell mondania. Ők a legfontosabbak és a legelsők. Így a vívás most nagyon háttérben van.

- Milyennek látja magát?

- A titulusom az uszodában: “összeférhetetlen kolléga”. Ez nem véletlen. Szerethető vagyok, de makacs, konok is. Tisztességes, családcentrikus.

- Mitől összeférhetetlen?

- Mindenkinek az arcába mondom a véleményemet, nem szoktam becsomagolni. Az emberek pedig nem szeretik a kritikát. Velem ellentétben, mert én kifejezetten igénylem is. Addig amíg a kritika őszinte és szívből jön, addig épít, ezt a sportban és az életben is megtanultam. A negatív vélemény jó irányba kormányozhatja az ember életét.

- Azért a kritika elsőre fájdalmas tud lenni. Melyik volt az életében az a bírálat, ami a legnagyobbat lendített a sorsán?

- Amikor a Sidney-i olimpiára készültem, az edzőtáborban már mindenki nagyon feszült volt. Aztán Udvarhelyi Gábor iskolázás közben azt mondta nekem, hogy ne drámázzak, mert úgy viselkedem mint egy hisztis vénasszony. Ha én akkor ezen megsértődöm, nem leszek olimpiai bajnok. Elkezdtem visszagondolni az edzésekre és valóban, be kellett látnom, hogy igaza volt. Úgyhogy le kellett magamról hámoznom a feszültséget, visszavonulni a burkomba. Nem sajnáltattam magam és nem kerestem kifogásokat. Ez a kritika Sidney-ben jókor, jól talált el. Nagyon hálás vagyok érte.

- A családja hogyan viseli a szókimondóságát?

- A gyerekek nehezen, ők azt szeretik, ha az ember vattázza őket. Persze babusgatom őket eleget, de megmondom nekik is, ha valamivel nem értek egyet és látom, hogy elfogadják. Egy szülő akkor kapja meg a bizonyítványát, ha a gyerekek húsz-harminc évesek lesznek. Akkor derül ki, hogy mennyire volt jó az az út, amire ráterelte őket. Biztosan sok hibát elkövettem, de ezeket nehéz is lett volna kiküszöbölni. Az ember inkább csak arra törekedhet, hogy a hibái számát csökkentse.

- Egy korábbi interjúban azt nyilatkozta, fontos az életében a hit, a férje viszont ateista. Hogyan telnek az ünnepek?

- Nyolc évvel ezelőtt elváltam, ez idáig nem volt publikus. Egy házasságban kompromisszumokat kell kötni, van amiben lehet és van, amiben nem. Számomra a karácsony egész évben a legfontosabb ünnep. Transzban vagyok tőle, de nem az ajándékok miatt, hanem az együttléttől. Illetve, hogy egymás után olyan dolgok történnek, amik már húsz éve ugyanúgy vannak. Például nem tudjuk elénekelni a Mennyből az angyalt, mert képtelenek vagyunk elénekelni a második versszakot. Ez gyermekkorom óta így van és már nem is lennék hajlandó megtanulni.

- Mennyire kapcsolódik szorosan össze belül a hit a karácsonnyal?

- Nem attól lesz valaki hívő ember, mert a körmenet élén megy és azt hirdeti, hogy templomba jár és hisz Istenben. Sokszor csalódom ilyen emberekben, azok pedig meglepetést okoznak, akik nem vallásosak, mégis szeretetteljesebben, meghittebben ünneplik a karácsonyt. Abban sem hiszek, hogy csak halottak napján kell kimenni a temetőbe. Nagy szavak, de a szeretetet egész évben ünnepelni kell. A hit pedig januártól decemberig jelen van az életemben, még álmomban is. Karácsonykor örülünk annak, hogy együtt vagyunk. Nekem ez a fontos az ünnepben.

- Arról beszélt, törekedni kell arra, hogy egész évben ezt a lelkületet az ember megőrizze. Ami azért is nehéz, mert az Európában zajló események nem csak a hétköznapokra, de az ünnepekre is árnyékot vetnek. Lehet kisebbíteni ezzel a belső meghittséget?

- Nehéz erre válaszolni, hiszen amíg az én életemet nem érinti közvetlenül, hogy robbantanak egy karácsonyi vásárban, addig tudom azt mondani, nem engedem, hogy a karácsonyt befolyásolja ez a helyzet. Abban viszont biztos vagyok, ha ilyen tragédia történne velem, másként állnék hozzá. Nem folytatok struccpolitikát, nem gondolom, hogy minden rendben, nyugalom és béke van. De az is igaz, hogy mindig a jelennek örülök, a pillanatnak, nem szoktam rágódni a múlton és nem aggodalmaskodom a jövőn. Ha hibáztam, megpróbálom legközelebb nem elkövetni, a jövő pedig mindig máshogyan alakul, mint, ahogyan az ember előre eltervezi. Ez a holnapra is igaz és a következő évre is.

- Ösztönösen így érez vagy kialakította magában ezt a hozzáállást?

- Talán ez velem született adomány, amit a Jóistnetől kaptam. A környezetemben sok ember rágódik, marcangolja magát, ami nem jó. De az ember előbb vagy utóbb rá kell, hogy döbbenjen, az élet elmúlik, ezért felesleges a napjaimat azzal mérgezni, hogy megbántottak és hogyan tudnám ezt visszaadni. Egyébként sem vagyok bosszúálló típus. Korrekt vagyok, de nem felejtek. Hálás vagyok Istennek azért is, hogy nem tudok gyűlölni. Persze meg lehet bántani nagyon, elsősorban a hazugsággal. Olyankor hátrébb lépek, de nem ártanék szándékosan senkinek. Ez nagyon távol áll tőlem.

- Segítőkész ember?

- Igen. Egyszer egy barátommal és a társaságával, akiket nem ismertem elmentünk egy étterembe. Volt egy bácsi, aki megbotlott és mindenki nevetett rajta, hogy biztosan részeg. Én pedig annyira meg akartam felelni a barátom társaságának, hogy nem mentem oda segíteni neki. Közben kiderült, hogy csak megbotlott, nem volt részeg. Ez két vagy három éve történt, és ha nem is minden nap, de rendszeresen eszembe jut, hogy nem mentem oda és nem segítettem rajta, mert számomra ismeretlen embereknek akartam megfelelni. Furcsa, mert néha úgy érzem, azáltal váltam értékesebb emberré, hogy ez az eset azóta is bánt. Eszembe nem jutna mégegyszer ilyet tenni, bárki állna mellettem. Nem kell megfelelni az embereknek, mert az a legfontosabb, hogy úgy keljek fel minden nap, hogy a saját elvárásaimnak eleget tettem.

- Azt mondta, egész évben próbál olyan szeretetben élni, mint karácsonykor és a jelennek él, nem rágódik a múlton és nem aggodalmaskodik a jövőn. A kettő összefügg egymással?

- Igen. A legfontosabb, hogy amíg él az ember, úgy éljen, hogy ne váljon érzéketlenné a világ dolgaira, bármi történjen is. Az ember lelke azért kérgesedik, de egy kérges lélekkel nem jó együtt lenni. Én ezt nem engedem meg magamnak. Jól érzem magam a világban, szeretem az embereket, magát a szeretet érzését is, nem tudnék élni enélkül. Viszont a mai világban már jóformán fogyatékosságnak számít, ha ennyire elemi része valakinek a szeretet.

- Miért ezt a szót használta?

- A Biblia azt mondja, boldogok a lelki szegények, vagyis tulajdonképpen azok, akiknek nincsenek érzelmeik. Így viszont én sosem szeretnék élni, nekem igenis fontos, hogy sírjak, örüljek, szeressek. Az egyik legmeghatározóbb élmény az életemben éppen az volt, amikor egy idős nénit kellett átengednem a halálba. Mellette voltam és nagyon nehéz volt, de rengeteg szeretetet kaptam aznap éjjel. Nem tudnám elmondani szavakkal. Ha csak ez az egy éjszaka lett volna az életem, érzelmileg az egyik leggazdagabb emberként halnék meg. Mindenkinek azt kívánom, úgy teljen meg a lelke szeretettel, ahogy nekem aznap éjjel.