Belföld

„Hagyó Miklós volt a BKV hűbérura”

A főváros bürokráciája és a politikai befolyás működtette az atipikus bűnszervezetet a végindítványban kifejtettek szerint

Az ügyész négy napra tervezett perbeszédének első időszaka zajlott tegnap a Hagyó Miklós és tizennégy társa ügyében folyó büntetőeljárásban. A vádhatóság szerint a BKV-nál és a Főpolgármesteri Hivatalban nem tipikus bűnszervezet működött.

Hagyó Miklós 20151016
Három és fél év után ítélet születhet Hagyóék perében (Fotó: Csudai Sándor)

A bűnszervezet fogalmi köréből nem hiányzott semmilyen lényegi elem, mégis megállapítható, hogy Hagyó Miklós szocialista főpolgármester-helyettes irányítása alatt a BKV-nál, illetve a Főpolgármesteri Hivatalban nem egy tipikus bűnszervezet működött, ahol a „keresztapa” karizmatikus viselkedése hozta volna létre a szervezeti kereteket – ezt mondta Homonnai János ügyész a Kecskeméti Tövényszéken, ahol végindítványával megkezdődtek a perbeszédek. A Központi Nyomozó Főügyészség ügyésze azt fejtegette, hogy a már adott szervezeti keretekre tapadt rá az az „élősködő szervezet, ami az informális politikai alkuk és a munkahelyi egzisztenciális függés révén” terjesztette ki befolyását a BKV-ra.

A végindítvány alapján a „csoport” nyolc emberből állt, akik nem egyszerre gyűltek össze, sőt nem is kellett feltétlenül tudnia mindenkinek a másik tevékenységéről. A lényeg az volt – fejtegette –, hogy Hagyó Miklós kívánságait teljesíteni kellett. Ha ő azt akarta, hogy valamilyen feladatot a BKV-nál egy általa megjelölt céggel kell elvégeztetni, akkor a közlekedési vállalatnak azzal a céggel kellett szerződést kötni – közölte.

Homonnai János közölte, az MSZP-s főpolgármester-helyettes egyfajta hűbérúri rendszert épített ki, amelyben az alattvalóknak, a BKV mindenkori vezetőinek teljesíteniük kellett a „szükségtelen és előnytelen” szerződésekben rögzítetteket. Miért fizetett a BKV olyan tanácsadói anyagokért, amelyek szükségtelenek voltak a cégnek? Miért fizetett húszmillió forintot azért, hogy felmérjék azt, hány nyomtatója van a vállalatnak? – említette példaként, hozzátéve, hogy a vád főként a harmad- és a negyedrendű vádlott feltáró jellegű vallomására épül (Antal Attila vezérigazgató és Balogh Zsolt megbízott vezérigazgató vallomásaira – a szerk.).

Homonnai János szerint a vádlottak a nyomozati vallomásaikat azért változtatták meg a tárgyaláson, mert rádöbbentek, a vádat elsősorban beismerő vallomásaikra alapozzák. Azt remélték, ha ezeket visszavonják, megváltoztatják, akkor elkerülhetik a büntetést. Hangsúlyozta azt is, a számítástechnikai eszközök adathordozóin talált dokumentumok teljes értékű bizonyítékok, törvényes keretek között történt azok feltárása. Az ügyész szerint a BKV egymást követő vezetőinek számítógépeiről olyan dokumentumokat, e-maileket foglaltak le, amelyek bizonyítják a bűnszervezet meglétét és működését. Az ügyész kitért arra is, a bíróság előtt a terheltek arról nyilatkoztak, kényszervallatás történt a kihallgatásukon. „A védők egyetlen alkalommal sem jelezték ezt” – szögezte le.