Gyorsabban tudják lezárni a törvényszéki procedúrákat

Változik majd a bíróságok működése (képünk illusztráció) (Fotó: MH)

Komoly erőfeszítéseket tettek a bíróságok az elmúlt időszakban, hogy ledolgozzák a korábban összegyűlt jelentős ügyhátralékot. Az utóbbi időben sokat javultak az időszerűségi mutatók, az Országos Bírósági Hivatal (OBH) statisztikája szerint tavaly a büntetőeljárások 29 százaléka – egyszerűsített eljárásban – egy hónapon belül, 52 százaléka fél éven belül, 84 százaléka pedig egy éven belül befejeződött a bíróságokon. Az ítéletek 73 százaléka első fokon jogerőre emelkedett, ami azt jelenti, hogy a vádlott és védője, az ügyész és a sértett is elfogadta az elsőfokú bíróság döntését. A statisztikák szerint a megfellebbezett ítéletek töredéke (7,4 százalék) bizonyult megalapozatlannak, ennyit helyezett hatályon kívül a fellebbviteli bíróság.

A büntetőeljárások minél előbbi befejezését célozza az új büntetőeljárási törvény (Be.) is, amelynek tervezetét kétéves egyeztetés után a héten terjesztette a kormány elé Trócsányi László igazságügy-miniszter. A javaslatról ötpárti egyeztetést kezdeményeznek, a törvénytervezetet januárban nyújtják be a parlamentnek, és 2018 nyarán léphet hatályba. Az új kódex a hatályos Be. széttöredezett, sok esetben következetlen szabályozása helyett az egész büntetőeljárást egységes szempon-tok szerint, az egyes eljárási szakaszok (nyomozás, ügyész eljárása, első- és másodfokú bírósági eljárás), egymásra épülő elemek rendszereként építi fel. A javaslat a funkciómegosztás következetesebb érvényesítése érdekében kimondja: a vád bizonyítása nem a bíróság feladata, a vádért egyértelműen az ügyészség viseli a felelősséget. A javaslat az elsőfokú bíróság eljárásában kiemelt szerepet tulajdonít az előkészítő ülésnek, amelynek eredményeként a bizonyítás lefolytatása valóban tervezhető lesz, és „érdemi korlátjává válhat az időhúzásra alkalmas perbeli cselekményeknek”.

Az új törvényben a beismerés és a terhelt együttműködési szándéka megegyezéshez vezethet. Az első esetben az ügyész, a terhelt és a védő a nyomozási szakban formális egyezséget köthet a bűnösség beismeréséről. A bíróság ekkor csak az egyezség törvényességét vizsgálhatja. A másik eset a vádemelést követő előkészítő ülés keretében történő egyezség, amely valójában nem eredményez formális megállapodást, inkább a terhelt jóváhagyását, belenyugvását igényli. Közös eleme az egyezség két válfajának, hogy a tényállás és a jogi minősítés nem lehet megállapodás tárgya, azt az ügyész közli a felekkel, kizárólag a joghátrányról és a járulékos kérdésekről lehet egyeztetni.

Az eljárások rosszhiszemű elhúzásának megakadályozása érdekében jelentős újítás, hogy csak az eljáró bíróval szemben lehet megfogalmazni a kizárási indítványt, a bírósággal szemben nem. A javaslat alapján az ülnökök részvétele az ítélkezésben csak szűk körben marad meg, ott, ahol a jelenlétük valódi garanciát jelent. Ilyen a fiatalkorúak elleni büntetőeljárás, valamint a katonai büntetőeljárás. Az új szabályozás megszünteti a titkos információgyűjtés és titkos adatszerzés kettősségét, és ezzel a bizonyítékok elvesztésének lehetőségét. A hatályos szabályozáshoz képest bővül az óvadék alkalmazásának lehetősége, az óvadék tárgyát is bővebb körben határoznák meg, így az nemcsak készpénz, hanem értékpapír és ingatlan is lehet. Ugyancsak a gyorsítás végett megteremtenék a perbeszéd írásban történő benyújtásának lehetőségét.