Gerő András: Vona Gábor vállalhatatlan

Ez az első olyan alkalom, amikor a baloldali-, szabadelvű ellenzék és a Jobbik közösen lép fel egy szakpolitikai kérdésben – kommentálta a Gyurcsány-féle Demokratikus Koalíció (DK) közleményében azt a bejelentést, hogy „valamennyi ellenzéki párt” megállapodásra jutott a Kincses Gyula, a Gyurcsány-kormány volt államtitkára által egyeztetett egészségpolitikai alapelvekről. A bukott miniszterelnök már alá is írta az erről szóló dokumentumot, melyre a napokban mások mellett Vona Gábor Jobbik-elnök kézjegye is rákerül. Nem ez az első eset, hogy a korábban a Jobbikot elutasító balliberális pártok együttműködnek Vonaáékkal, nemrég például közösen fordultak az Alkotmánybírósághoz a CEU védelmében. Hitet tett már a Jobbikkal való megegyezés mellett korábban Heller Ágnes filozófus és Vásárhelyi Mária szociológus is, az éppen az újra mozgolódó Kisgazdáknál segédkező, ex-MDF-es Herényi Károly pár napja az ATV-ben jelentette be, hogy akár a Jobbikkal is együttműködne, a leginkább liberális véleményformálókat, közéleti személyiségeket tömörítő Szeretem Magyarországot Klub pedig e heti, nem sajtónyilvános vitaestjére hívta meg Vonát. Úgy tudjuk, az eseményre kedd este sor is került. Ekkor telt be a pohár Gerő András történésznél, aki - nem klubtagként - a Mandineren közzé tett levelében nevezte vállalhatatlannak a Jobbik elnökét. Szerinte ugyanis a párt politikája cigányellenességből és zsidógyűlöletből fakad, az pedig, hogy mostanában békésebb hangot próbálnak megütni, komoly hitelességi problémát vet fel. Szerinte éppen ezért nem kellene legitimálni Vonát a meghívással. „A Jobbik esetében a nemzeti radikalizmus szerves részét képezte a rasszizmus. Ezen az sem változtat, hogy az utóbbi időben békésebb szólamokat hangoztatnak, az európai zászló elégetésétől eljutottak az uniós bérek követeléséig. Mindazonáltal a pártelnök nem is olyan régen jelentette ki: ha kiderülne, hogy zsidó, akkor lemondana” – fejtegette Gerő.

Gerő András levele alább olvasható:

„Tisztelt Ügyvivő Testület!

Kaptam egy meghívót a Szeretem Magyarországot Klubtól, amelyben arról tájékoztatnak, hogy az Ügyvivő Testület döntése alapján meghívják előadónak Vona Gábort, a Jobbik Magyarországért Mozgalom (valójában párt) elnökét.

Két érvvel indokolják a meghívást.

Elismerik ugyan, hogy „sokaknak vannak súlyos ellenérzéseik a vendég személyével, világnézetével és politikájával kapcsolatban”, de úgy vélik, hogy a beszélgetéssel „új információkkal lehetünk gazdagabbak, amelyek segítenek eligazítani minket mások preferenciáiban”.

A másik érv így szól: a felmérések azt mutatják, hogy a Jobbik a teljes felnőtt lakosság körében jelenleg a második helyen áll, s így „már nem igaz a korábban felvetett hipotézis, hogy a meghívással bármit is legitimálnánk”.

Ezek az érvek nem túl erősek.

Először is a Jobbik 2010 óta legitim parlamenti párt, mert szabad választásokon a magyar emberek egy része szabad akaratából bejuttatta őket a parlamentbe. A politikai, jogi legitimitás tekintetében tehát 2010 óta nincs változás, így tehát őket nem kell legitimálni – a magyar választók egy része ezt már megtette.

Itt a kérdés nem az, hogy a Jobbik legitim politikai parlamenti erő-e. Ez nem is kérdés. A kérdés az, hogy az SZMK egy meghívással legitimálni kívánja-e a Jobbikot, illetve annak elnökét? Az Önök válasza erre egyértelműen igen.

Mindig nagyra tartottam, hogy az SZMK a demokratikus politikai spektrum minden szeletéből hívott előadókat. Mindazonáltal úgy gondolom, hogy miként a folyónak is van két partja, a demokráciának is vannak tartalmi határai. A közéletben ugyanis nemcsak a politikai legitimitás fogalma létezik, hanem van intellektuális és erkölcsi legitimitás is (ezt közönségesen hitelességnek hívják), azaz a legitimitás többdimenziójú fogalom.

A Jobbik nemzeti radikális eszmerendszerrel lopta be magát a választók egy részének szívébe. Az ő esetükben a nemzeti radikalizmus szerves részét képezte a cigány- és zsidóellenes rasszizmus. Ezen az sem változtat, hogy az utóbbi időben békésebb szólamokat hangoztatnak, így például az európai zászló elégetésétől eljutottak az uniós bérek követeléséig. Mindazonáltal a pártelnök nem is olyan régen jelentette ki: ha kiderülne, hogy zsidó, akkor lemondana.

Ami pedig azt illeti, hogy új információkkal lehetnénk gazdagabbak: ez egy merőben üres állítás. A Jobbikról – aki egy kicsit is odafigyel a magyar politikára – nagyjából minden tartalmilag és a hitelesség szempontjából lényeges információt lehet tudni. Nincs különösebben új impulzusra szükség ahhoz, hogy preferenciáikban el lehessen igazodni.

Az Önök érvelése tehát egyfelől semmitmondó, másfelől elmossa azt a nyitott és közös demokratikus tartalmat, amely az SZMK eddigi meghívási politikáját jellemezte.

Megítélésem szerint az SZMK a maga gyakorlatában nem legitimálhatja a rasszizmus politikai jelenlétét.

Önök a döntésüket meghozták, ezt természetesen tiszteletben tartom, de nagyon nem értek vele egyet.

Kérem Önöket, hogy ezt a levelemet az SZMK titkára ugyanabba a körbe küldje szét, ahova a meghívók elmentek!

Üdvözlettel,

Gerő András”