Források Óbuda további fejlesztésére

– Komoly vita bontakozott ki a hajléktalanrendelet módosításáról a Fővárosi Közgyűlés ülésén, holott éppen csökkentették azoknak a közterületeknek a számát, ahol tilos életvitelszerűen tartózkodni. Hogyan kezeli a kérdést a III. kerület?

– A Magyar Máltai Szeretetszolgálattal már a kilencvenes években jó kapcsolatot alakítottunk ki, a hajléktalanellátást is velük együtt szerveztük meg kerületi szinten.
A nappali, illetve átmeneti-, éjjeli ellátást tehát ők végzik, viszont az önkormányzat is nyújt ebben segítséget, fenntartja a családok és gyermekek átmeneti otthonát és az úgynevezett kiléptető lakásokat. Ezen kívül a Jó Pásztor Nővérek működtetnek anyaotthont. Tehát férőhely szempontjából nincsenek gondok. Az utcán tartózkodók ügyében pedig együttműködünk a közterület-felügyelettel és a rendőrséggel, valamint ebbe a munkába is bekapcsolódnak a máltaiak. Óbudán nem jelent kardinális problémát a hajléktalanhelyzet, ennek ellenére van néhány frekventált kerületrész, ahol adódnak gondok. Ahhoz képest, amit a főváros meghatározott, hogy hol nem támogatja a fedélnélküliek jelenlétét, azokkal a kerület egyetértett, és új helyszínt nem javasolt.

– Vagyis a mostani módosítással a III. kerületben nem változott a helyzet?

– Nem. A főváros korábban kijelölt helyszíneket, és megkérdezte az önkormányzatokat, hogy azon túl van-e további javaslatuk. Nekünk nem volt.

– Visszatérve a Fővárosi Közgyűlésen történtekre, hogyan látja: Budapest egészét nézve valóban diszkriminatív a szabályozás a hajléktalanok szempontjából?

– Úgy érzem, túlmisztifikálják a kérdést, függetlenül attól, hogy természetesen meg kell oldani a helyzetet, és segíteni kell azokat a szerencsétlen sorsú embereket, akik az utcán rekedtek. Fontos viszont tudni, 2010 óta a városvezetés rengeteg energiát és pénzt fordított arra, hogy új szálláshelyeket alakítson ki, és a fedél nélkül élők megfelelő ellátást kapjanak. Tudomásul kell venni azt is, hogy mindig lesznek olyan hajléktalanok, akik nem fogadják el az intézményes ellátást, és az utcán maradnak. Ebben pedig az érintett szolgáltatókkal kell együttműködni. Teljesen érthető a fővárosnak az a törekvése, hogy legalább a turisztikailag frekventált helyeket karban tudja tartani.

– Áttérve a testület munkájára, tudható, hogy tavaly szeptember óta már nem frakciók, hanem zömében polgármesterek ülnek a teremben. Mennyiben változott a közös munka?

– Utoljára a kétezres évek elején voltam tagja a közgyűlésnek, most sokkal operatívabb a munka, mint akkor volt. Kifejezetten jónak tartom azt is, hogy a kerületi érdekek jobban érvényesülnek a viták és döntések során, mivel korábban nem feltétlenül volt előnyben az összbudapesti érdek a pártérdekkel szemben. Erre a főpolgármester is nyitott, sőt együttműködés alakult ki.

– Korábban érzékelhetően elcsúsztak viták a pártérdekek mentén, mostanra viszont talán az ellenzék is inkább a szakmai konszenzus felé törekszik. Belülről hogyan érzékeli ezt?

– Érdekes látni, mert az ellenzék is sokkal konstruktívabban vesz részt a munkában. Szintén újszerűen hat, hogy az ellenzék sorai között ülő polgármesterek gyakran nem ugyanúgy szavaznak, mint a listán bejutott képviselőtársaik. Ennek pedig valószínűleg az az oka, hogy egy kerület vezetője a legtöbb esetben nem a pártpolitikai célokat tartja szem előtt, hanem inkább az önkormányzat érdekeit. Mindez pedig az új rendszerben jól láthatóan megjelenik a közös munka során.

– A 2014 és 2020 közötti ciklusban Budapest több mint háromszázmilliárd forintos fejlesztési támogatást kap. Mennyiben érinti ez Óbudát?

– A legnagyobb kritika a korábbi városvezetéstől éppen az volt, hogy Észak-Buda közlekedésfejlesztésére nem jutott elegendő forrás. Most viszont az egyes villamost meghosszabbíthatjuk az esztergomi vasútvonalig, és zajlik a budai fonódó villamoshálózat kiépítése is. Ide tartozik a Római-parti védmű, amelyet meg kell csinálni ebben a ciklusban, s erre most van forrás. Emellett vannak olyan múzeumfejlesztések, amelyeket, ha nem is az uniós támogatásból, hanem fővárosi pénzből finanszíroznak, de mindenképpen a kerület épülését szolgálják.

– Hol tart most a Római-parti mobil gát ügye?

– Jelenleg újratervezés alatt áll a védmű kérdése, hiszen a 2006-os árvíz után megváltoztatták a mértékadó árvízszintet. Bízom abban, hogy 2018–19-re már elkészül a gát.

– A III. kerület egyik jellegzetessége, hogy rendkívül gazdag a kulturális élete, s ezért a közelmúltban díjat is kapott. Mi volt ez pontosan?

– Legutóbb az Önkormányzatok a Közművelésért Díjat ítélték nekünk, s ez annak az elismerése lehet, amit a közösségi házak fejlesztésekor végeztünk. Talán a rendszerváltás óta Óbuda volt az egyetlen kerület, ahol új közösségi házat építettek. Emellett sok új közösségi teret és múzeumot is kialakítottunk. Ha meg kellene fogalmaznom, mi a fontos a polgármesteri munkámban, akkor mindenképpen a közösségépítést emelném ki. Erre pedig a legjobb eszköz maga a kultúra, így személyes ambícióm, hogy ezt a területet folyamatosan fejlesszük. Fontos az is, hogy itt helyben csináljunk programokat, s talán ezért igaz az a gondolat, hogy Óbuda város a városban, sajátos identitással bír.

– Van ismerete arról, hogy kulturális szempontból Budapest többi részén mennyire vonzó a III. kerület?

– Erről nincsenek adataink, viszont éppen az a célunk, hogy népszerűsítsük Óbudát. Például sokan nem tudják, de nekünk már van saját múzeumi negyedünk, hiszen egy helyen megtalálható a Kassák-, a Vasarely-, az Óbuda- és a Vendéglátóipari Múzeum, és itt van a Budapest Galéria, a Fürdőmúzeum és a Varga Imre-gyűjtemény is. Szerepel a tervek között az is, hogy a Városligetből a Fotómúzeum a Hajógyári-szigetre kerül majd.

– A hírek szerint az önkormányzatnak saját kulturális magazinja is megjelenik majd. Mit lehet erről tudni?

– Igen, már zajlanak az előkészületek. A tervek szerint évente négy szám jelenik majd meg, kimondottan az óbudai irodalomról, művészetről. A magazin egyrészt programajánlóként, másrészt irodalmi folyóiratként funkcionál majd, és én is nagyon kíváncsi vagyok arra, hogyan sikerül.