Fontos a vallások közötti párbeszéd

Keresztény ember nem lehet antiszemita – szögezte le Szebik Imre nyugalmazott evangélikus püspök, aki fontosnak nevezte ugyanakkor a nemzedékek megbékélését, mondván, „nem hordozhatjuk halálunkig a már jóvátehetetlen sebeket”. Felvetette, a mai utódokra se hárítsuk át a felelősséget. Azért sem – folytatta –, mert a világ nem egészen fehér és fekete, ezért ma már inkább az egymásra utaltságot kellene erősíteni.
A hetven éve történt borzalmakért nem lehet Istent felelőssé tenni, csak azokat, akik elkövették – ezzel a meglátással Hajnal György, a Regnum Marianum-templom plébánosa, a vészkorszak egyik tanúja is egyetértett, hangsúlyozva: ma a világ előremozdításán kell fáradozni, az Isten által kapott szeretetet kell továbbadni - miközben vállalni kell az igazat. Az ember által okozott katasztrófát viszont – jegyezte meg – nem lehet jóvátenni.

Kardos Péter holokauszt-túlélő, főrabbi szerint a meggyilkoltak helyett nem lehet megbocsátani a kegyetlenségeket, ő sem tudja a nácik által megölt apja helyett ezt megtenni, ugyanakkor felidézte, hogy egykori német háborús bűnösök nemrég Magyarországon is jártak, bocsánatot kérve a túlélőktől. „Megöleltük egymást, nagy volt a meghatottság” – számolt be tapasztalatairól.

A valódi problémát a közönyösek sajnos igen népes tábora jelentette a vészkorszak idején, s igaz ez a mai társadalomra is – ezt már Szécsi József vallásfilozófus hangoztatta a hétfő esti konferencián. Úgy fogalmazott, hogy a holokauszt egy „irracionális valóság”, a tanácskozás címére utalva pedig azt állította: Isten nem magányos, legfeljebb mi tesszük azzá. Ugyancsak a közönyösség ellen szólalt fel Haraszti György történész. Hangsúlyozta, gondolni kell azokra is, akik emberek tudtak maradni, akik mentették a meghurcoltakat a második világháború idején, így például Salkaházy Sárára vagy Dietrich Bonhoefferre.