Fokról fokra feljutni a szamárlétrán

„Cégünk főként médiavásárlással és médiatervezéssel foglalkozik. Igyekszünk ügyfeleink részére személyre szabott kampányokat tervezni, készíteni. Sokkal rugalmasabbak vagyunk, mint vetélytársaink, ez segített abban, hogy kilenc hónap leforgása alatt csaknem háromszázmillió forint árbevételt értünk el. Másképp: ügyfélbarátabban működünk, mint általában a nagy ügynökségek” – mondja pesti belvárosi irodájukban Kenéz-Hanyecz Kinga, aki november végén a Fiatal Vállalkozók Országos Szövetsége (FIVOSZ) budavári gálaestjén vette át Kovács Patrik elnöktől az immár nagy presztízsű Országos Fiatal Vállalkozó Díjat.

A családi céget négyen hozták létre februárban, jelenleg három alkalmazottjuk van. Az volt a mottójuk, hogy a rést kell megtalálni ezen a sokszereplős piacon, amelyet a multik uralnak. Ez azt jelenti, hogy nem vállalnak nagy összegű keretszerződéseket, mint a nagy médiaügynökségek, az év végén nem kérnek visszatérítést, ezért az egyedi médiavásárlásnál jóval nagyobb árkedvezményt kapnak, aminek egy részét átadják az ügyfeleiknek. Vagyis árban, jutalékban versenyképesek a nagy ügynökségekkel, másrészt ők „hiperlokális kampányokat” is összeállítanak és bonyolítanak, mert vidéki médiumokban, helyi rádiókban, nyomtatott és az online sajtóban sokkal jobban el tudják érni az adott célcsoportot, mint az országos médiában.

A nagyok nem csinálják ezeket a kampányokat, mert nagyon idő- és munkaigényes, mondhatni, macerás, és sok helyi kapcsolatra, kreatív megoldásra van szükség. „Nekem nagyon fontos, hogy segítsek az embereknek és visszacsatolást kapjak, hogy amit csinálok, az jó, van értelme, mert segítünk másoknak előrejutni a problémáik megoldása, az álmaik, céljaik, terveik megvalósulása felé. Mi tudatosan sokkal több figyelmet és energiát fordítunk az ügyfeleinkre, hogy megtudjuk, pontosan mit szeretnének, mire van szükségük, csak az-után készítjük el az árajánlatot, és nem minden munkát, megrendelést fogadunk el, csak azt, amiről azt gondoljuk, hogy használni tudunk az ügyfelünknek. Amiért a nagy cégek nem hajolnak le, azt mi felvesszük és megcsináljuk. A sikerünk titka talán ez” – magyarázza mosolyogva a díjazott vállalkozó.

A siker igazi titka emellett magában Kingában és eddigi életútjában lelhető fel. Harminc évvel ezelőtt a magyar–román határ túloldalán fekvő Nagyszalontán, Arany János szülővárosában látta meg a napvilágot. Nagytatája építészmérnök-vállalkozó volt, és lányunokáját már gyerekkorától fogva lépésről lépésre bevezette a vállalkozói világba. Édesapját korán elveszítette, édesanyja egyedül nevelte, ő könyvelő volt, s a nagytata halála után átvette és sikerrel továbbvitte a családi vállalkozást. „Az építőiparban egy nőnek, ráadásul egyedülállóként helytállni nem egyszerű, és nekem akkora példa volt az anyukám, hogy mindenféleképpen én is erre az útra akartam lépni” – idézte fel.

Édesanyja Kingát tizenhat éves korában a gyulai román gimnáziumba íratta, így került az ezredfordulón Magyarországra. A gimnázium elvégzése után Budapestre jött, s az Általános Vállalkozási Főiskolára jelentkezett. Főiskolás diákként elkezdett dolgozni egy kávézóban, ott megismerkedett egy erdélyi asszonnyal, ő ajánlotta be egy marketingügynökséghez, ahol „kis mindenesként” indult a karrierje, majd alig huszonöt évesen a cég ügyvezető igazgatója lett. Nagyon szerette a munkáját, jól beletanult a vállalkozásba, de amikor tavaly szeptemberben megszületett a kisfia, úgy érezte, már nem tud ugyanúgy megfelelni a tulajdonos elvárásainak, mert a gyermekével több időt szeretett volna tölteni. Néhány hónapi töprengés után határozták el a férjével és egy baráti párral, hogy saját céget hoznak létre, mert így jobban össze tudja egyeztetni a munkáját a gyermekneveléssel.

Az elmúlt évre visszatekintve Kinga azt mondja, talán túl bátor volt, hogy a pár hónapos kisbabájával, a megtakarított pénzével belevágjon egy új vállalkozásba, de megérte. „Nem könnyű a munkát és a családot, a gyereket összeegyeztetni, de ha az ember szereti a munkáját és a gyerekét is, és a férje mindenben segít neki, akkor megtalálja az utat.” Nem is titkolja, bizonyítani akarta és akarja, hogy egy Erdélyből jött fiatal lány egyedül, saját erejéből is meg tudja csinálni a maga karrierjét, ha kicsit szemfüles, nagyon szorgalmas, keményen, kitartóan akar és tud dolgozni, s a célért képes lemondani kényelemről, szórakozásról, olykor bizony a barátokról is. „Szerintem csak úgy tudunk elérni és megbecsülni bármilyen eredményt, ha megküzdünk érte. Az én példám is azt mutatja, hogy tényleg alulról, fokról fokra kell, lehet megmászni a szamárlétrát” – vallja szinte vállalkozói ars poeticaként a 2014-es Év fiatal vállalkozója.

Hitvallását eddigi életútja már hitelesíti, s a FIVOSZ díjának köszönhetően sok hasonló korú fiatalnak mutat követhető példát, hogyan lehet munkavállalóból önfoglalkoztató, majd másokat foglalkoztató vállalkozóvá válni. Ez azért is fontos, mert Magyarországon ma mintegy négyszázezer 15 és 29 év közötti fiatal nem végez társadalmilag és gazdaságilag hasznos tevékenységet, s a relatív többségük inkább vállalkozó lenne, mint alkalmazott. Csak az utat nem találják még.