Belföld
„Elveszett bárány az emberiség”
Erdő Péter bíboros szentbeszédében hangsúlyozta, hogy a hozzánk közeledő Isten az egyszerű, elemi dolgokra figyelőkhöz szól
Ezúttal is zsúfolásig megtelt a fővárosi Szent István-bazilika, ahol Erdő Péter bíboros mutatta be a karácsonyi éjféli szentmisét. Homíliájában úgy fogalmazott, Jézus Krisztus nemcsak Szűz Mária elsőszülöttje, hanem a Szentírás szerint ő minden teremtmény elsőszülöttje, „az örök isteni ige, aki már kezdetben volt”. Szólt arról is, hogy a születés örömhírét először nem az iratok tudós magyarázói, hanem egyszerű pásztorok hallják meg a betlehemi éjszaka csendjében. Ők ugyanis jóval élesebben látnak és hallanak, mint akár mi, mai emberek a városok zajában. Mi sokszor csak arra figyelünk, hogy vibrál-e a kabátzsebünkben a telefon, és közben azt sem vesszük észre, hogy pirosat mutat a lámpa, amikor az úttestre lépünk – jegyezte meg a főpásztor.
„A hozzánk közeledő Isten az egyszerű, elemi, alapvető dolgokra figyelő emberhez szól. A pásztorok sietve adták tovább az angyaloktól kapott örömhírt: ma született nekünk az Üdvözítő. Nem voltak érzéketlenek a szózatra. Nem voltak irigyek és önhittek, nem hallgatták el a világ megszabadításának titkát” – hangsúlyozta a bíboros, majd folytatta: rögtön meggyőződtek az igazságról, elbeszélték az örömhírt az embereknek, és dicsőítették érte az Istent. A betlehemi pásztorok alakjában megjelenik a jövendő lelkipásztorok képe is. Ez az apostolok küldetése, ez a papok különleges hivatása, és erre indítja a Szentlélek a világi hívőket is.
De miért is ez a nagy öröm? – tette fel a kérdést a főpásztor. Mert a Szabadító született meg, s maga Isten lett emberré. Ám a születés körülményeiben, hogy Jézus minden bizonnyal télen, közönséges istállóban születik meg, s a külvilág csak egy szegény jászollal fogadja – ebben is ellentmondás rejlik. Feszültség az elérkezett személye és a rideg fogadtatás között. Mögötte ráadásul felsejlik a még sokkal nagyobb különbség a végtelen Isten és az e világban élő, kiszolgáltatott teremtmény, az ember valósága között – mutatott rá a bíboros.
„A megtestesüléssel az isteni szeretet ezt a mérhetetlen távolságot hidalja át. Emberré lesz, sőt szegény, hajléktalan, másokra szoruló kisgyerekké lesz. De éppen gyengesége és szegénysége az, ami szeretetért kiált. A betlehemi kisded kéri segítségünket és gyengédségünket minden rászoruló, minden beteg, minden magányos, minden nélkülöző ember személyében” – hangsúlyozta. A bíboros szerint Krisztus azért vállal közösséget, mert ő az igazi pásztor, aki az örök dicsőségből, ahol angyalok sokasága veszi körül, az elesett emberiség keresésére indul, hogy a vállán vigye haza az eltévedt bárányt. „Értünk jött, mert az elveszett bárány maga az emberiség. De ha elveszettek vagyunk, akkor létezik a megtalálás, akkor nem céltalan ösvényeken bolyongunk, hanem van otthon, ahol várnak ránk, ahová örömmel visz minket haza Krisztus, ha engedjük, hogy megtaláljon.”
Bölcskei: Legyen rend a lelkünkben is
Legyen a rend, a befogadás ünnepe 2014 karácsonya – ajánlotta a híveknek Bölcskei Gusztáv református püspök csütörtökön a debreceni Református Nagytemplomban tartott ünnepi istentiszteleten. Az evangélium kapcsán leszögezte, az ünnep, a karácsony arra jó, hogy rend legyen, nemcsak a megterített asztalnál, hanem a lelkünkben is. Hangsúlyozta, a betlehemi gyermek nem fér bele az istentelen rendbe, amelyben „helye van a hadseregnek, az uralomnak, az erőnek, az erőszaknak, a gyilkosságnak, a menekvésre kényszerítésnek”. A püspök úgy folytatta, a karácsony nem mindig szép, könnyű, sima ünnep, olykor hatalmas erő kell ahhoz, hogy befogadó legyen. Ám ahhoz, hogy békesség legyen, nem elég a nagypolitikára várni, abban mindenkinek megvan a maga szerepe. Szólt arról is, az országba évente háromszáz olyan gyermek érkezik, akik közül kétszáz eltűnik, nem tudni, hová, emberkereskedők, pedofilok áldozatai lesznek. „Karácsonykor viszont el kell döntenünk, a befogadók vagy az elutasítók oldalára akarunk-e állni.”
Megtalálni a hétköznapok értelmét
A betlehemi jászolnál újra találkozik Isten és a tőle elszakadt ember – erről beszélt Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke karácsony első napján a budapesti Deák téri evangélikus templomban tartott istentiszteleten. A távirati iroda beszámolója szerint a püspök prédikációjában kiemelte, Krisztus születése óta lehet ajándékként tekinteni a földi életre, mert „Isten megszentelte a földet azzal, hogy a világra született, és a föld pora magába szívta könnyeit és vérét”. Abból a kegyelemből élünk – fogalmazott –, hogy Isten megbocsátva befogad minket. Ezzel pedig „minket is fölszabadít arra, hogy merjünk szeretni, elfogadni, bocsánatot kérni és adni, másokat befogadni”. Igehirdetésében a püspök rámutatott arra is, hogy a karácsonykor fölragyogó isteni fényben senki sem lehet többé sötétben. Gáncs Péter úgy fogalmazott, az ünnep fényében megtalálhatjuk a hétköznapok értelmét, az örömhírt, hogy az élet ajándék, kegyelem, amelyet boldogan oszthatunk meg másokkal is.