Első fokon lezárulnak a palotaperek

Andrássy út 47. „Nem értettek hozzá” (Fotó: MH)

A nyomozás időtartamát is figyelembe véve tizenegy, a cselekményekhez képest csaknem tizenhárom év után, január 24-én első fokon ítéletet hirdet a Fővárosi Törvényszék a két, Andrássy úti palota eladása kapcsán folytatott büntetőeljárásban. A 2004-ben eladott ingatlanok, vagy­is az Andrássy út 47. és az Andrássy út 3. alatt lévő Saxlehner-palota kapcsán a döntéshozó képviselő-testület MSZP-s és SZDSZ-es tagjait vádolták meg két lépcsőben – a büntetőeljárásokat egyesítve – különösen jelentős, vagyis félmilliárd forintot meghaladó vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezeléssel. Ám összegszerűségében a vád metamorfózison ment keresztül, a vádat képviselő ügyész perbeszédé­ben az ingatlanok értékbecsléseiben tapasztalt eltérő szakvéleményekre tekintettel módosította azt, így Fürst György és társai esetében a vád különösen nagy vagyoni hátrányra módosult, amely a két ingatlan esetében 378 millió forintot jelent.

Az ügyész indítványában börtönbüntetés kiszabását kérte az egykori és részben jelenlegi önkormányzati képviselőkre, súlyosító körülményként pedig a „közvagyonnal való gazdálkodásba vetett közbizalom jelentős megrendülését” hozta fel érvként. A vádlottak padján a 2011 decemberében kezdődött büntetőperben tizenkét szocialista és szabad demokrata önkormányzati képviselő és az egykori aljegyző ült. Hárman – köztük az elsőrendű vádlott, Verók István volt szocialista polgármester – már nincs az élők sorában. A vád a legsúlyosabb büntetés kiszabását az ügy másodrendű vádlottjára, Fürst György egykori, vagyongazdálkodásért felelős szocialista alpolgármesterre kérte, aki mindkét vádbeli ingatlannál előterjesztője volt az ingatlanok eladásának.

A vádhatóság szerint a vádlottak a versenyeztetés elmulasztásával megszegték az önkormányzati vagyonnal való felelős gazdálkodás szabályait, megsértették az államháztartási törvényt, az önkormányzati rendeletben foglalt szabályokat, így az önkormányzat részére különösen nagy vagyoni hátrányt okoztak – fogalmazott perbeszédében az ügyész. A képviselőket 2009-ben gyanúsította meg az ügyészség szinte precedens jelleggel, ez volt ugyanis az első eset a rendszerváltozást követően, amikor egy vagyontárgy elidegenítéséről döntést hozó testület minden, azt megszavazó tagját hűtlen kezeléssel gyanúsították meg. Verók István polgármester emiatt egyenesen az Alkotmánybíróságnál keresett jogorvoslatot, mondván, hogy képviselők a szavazati joguk gyakorlása miatt nem vonhatók felelősségre. A gyanúsítottak arra is hivatkoztak, hogy hűtlen kezelést csak az tud elkövetni, aki idegen vagyont kezel, ám a képviselő a tulajdonosi jogok gyakorlójaként nem kezel idegen vagyont, hanem a kerület saját vagyonának a kezelője csupán. A másodrendű vádlott, Fürst György pedig a Közép-afrikai Köztársaság utazó diplomatájaként próbálta magát mentesíteni a büntetőeljárás alól, ám terve nem vált valóra, a bíróság nem adott helyt kérelmének, amint az Alkotmánybíróság sem fogadta el a gyanúsítottak érvelését. Az ügyész egyébként „ijesztő vízióként” írta le a büntetőperben azt a helyzetet, amikor a népképviselet teljes felelőtlenségéhez vezethet, hogy a képviselők jogszabályismeret nélkül hozhatnak bármilyen döntést, amiért nem kell semmilyen felelősséget vállalniuk. Az MSZP-s és SZDSZ-es vádlottak ugyanis mindvégig arra hivatkoztak, hogy ők nem értettek hozzá, mármint az ingatlanok értékbecsléséhez.

Megjegyezzük, az országosan hírhedtté vált terézvárosi ingatlan- és palotaügyek még egyáltalán nem zárultak le. További tíz ingatlan ügyében folyt még büntetőeljárás, amelyben megszüntették ugyan a nyomozást a képviselőkkel szemben, ám emiatt a VI. kerületi önkormányzat panaszt jelentett be, s a nyomozás folytatására tett indítványt – amint azt a közelmúltban megírtuk. Jelenleg az aktuá­lisan még zajló büntetőeljárásoknak négy értékbecslő a gyanúsítottja, velük, mint a hűtlen kezelés közvetett tetteseivel szemben folyik az eljárás.

A palotaperbe egy művészettörténész szakértőt is bevontak, mivel az egykor Postamúzeumként is működő Saxlehner-palotában Lotz Károly-freskók, Róth Miksa üvegablakai, faburkolatok és más művészi alkotások mellett úgy ment el az önkormányzat által felkért szakértő, hogy azok lényegében nem érnek semmit, mivel önállóan nem forgalomképesek. A festményszakértő aztán a műtárgyak együttes értékét 139 millió forintban határozta meg. Egyébként a Saxlehner-palotát egy cég képviseletében két olyan hölgy vásárolta meg, akiknek pénzük sem volt. Az egyik befektető – valójában titkárnő – megismerkedett a Total olajvállalat elnökének fiával, és mivel „az olasz fiatalember bejáratos volt az olasz divatcégek világába, azt ígérte Editnek, idehozza őket Budapestre, ha megvan hozzá az exkluzív környezet”. Gyorsan vettek egy milliárdos palotát, úgy, hogy a vevő cég még be sem volt jegyezve, az előterjesztő Fürst György bankgarancia bemutatását sem kérte az ábrándozó vevőktől, úgy terjesztette a testület elé a vevők ajánlatát. A mesébe illő történet végét, tudniillik, hogy miért nem jött el az olasz királyfi, illetve, hogy szűk két hónappal a 2004-es palotavásárlás után a két hölgy miért adta tovább az ingatlant, már csak hiányosan tudhattuk meg, mert egyikük tanúkénti meghallgatása előtt néhány nappal elhunyt.

A sértett önkormányzat a vádindítvánnyal megegyező értékben polgári jogi igényt terjesztett elő a Fővárosi Törvényszéken, s minden bizonnyal erről is dönt majd az elsőfokú bíróság. Kérelmükben a Kúria határozatára hivatkoznak, amely leszögezi: „Az önkormányzat szabadságában áll a vagyonával való gazdálkodás, amelynek során azonban érvényesülnie kell az értékgarancia elvének, az önkormányzati vagyon gyarapításának, de legalábbis értéken történő megőrzésének.” A fenti értékek tudatos negligálása érhető tetten az Andrássy úti paloták kapcsán folytatott büntetőeljárásban – fogalmazott a VI. kerületi önkormányzat jogi képviselője.