Belföld
Élnek a normakontrollal az államfők
Kizárólag Schmitt Pál nem emelt törvényi vétót a köztársasági elnökök közül
A jegybankot és a postát érintő jogszabályoknál a minap immár harmadszor élt azzal a törvényi lehetőségével Áder János, hogy egy az Országgyűlés által elfogadott törvényt előzetes normakontrollra küldjön az Alkotmánybírósághoz (AB). Az államfő 2015 májusában a földvagyonról szóló törvénnyel tette ugyanezt, 2012 decemberében pedig a választási eljárási törvényről kért alkotmánybírósági ellenőrzést. Ennél sokkal többször küldött vissza törvényt az Országgyűlésnek, az elmúlt négy évben huszonkét esetben volt erre példa. Legutóbb tavaly júniusban a Magyar Fejlesztési Bankról szóló törvény módosítását „dobta vissza”, legelőször 2012 nyarán a járásokról szóló, valamint a jogrendszer egyszerűsítését célzó deregulációs törvényt.
Elődje, Schmitt Pál egyetlen jogszabályt sem küldött vissza a parlamentnek 2012 és 2014 között, ahogy arra sem volt példa, hogy normakontrollt kért volna. A 2005 és 2010 között az államfői posztot betöltő – korábban alkotmánybíró – Sólyom László ezzel szemben rekordernek számít a sorban, öt év alatt tizenhét esetben fordult az AB-hez, emellett harmincegyszer küldött vissza valamilyen jogszabályt a törvényhozásnak. Volt olyan év (2009), amikor tizenháromszor tette ezt meg.
Mádl Ferenc is többször élt a lehetőséggel 2005 és 2010 között. Bár ő csak hat esetben kérte egy jogszabály megfontolását az Országgyűléstől, tizenháromszor az AB-hez fordult. Érdekesség, hogy a mandátuma lejárta előtti hónapokban ezt négyszer is megtette. Az 1990-től tíz éven át a köztársasági elnöki funkciót betöltő Göncz Árpád csak két esetben küldött vissza törvényt, de nyolcszor fordult az AB-hez. Ő volt viszont az egyetlen, aki maga is kezdeményezett törvényt, indítványozva a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport elleni gyűlöletre uszítás bűncselekménnyé nyilvánítását.