Elismert magyar katasztrófavédelem

Tollár Tibor: Kampányaink látványosak és hatékonyak (Fotó: Csudai Sándor)

A BM Heros Zrt. most évente ötven gépkocsit képes gyártani, de ezek nem egyféle kivitelűek, hanem egy széles palettát ölelnek fel. Az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság megbízott főigazgatója beszélt arról is, hogy a tűzoltók hivatása rendkívül népszerű, az évente indított kétszer nyolcvanfős továbbképzésre mintegy ezren szoktak jelentkezni.

– Rányomja a bélyegét a külpolitika változása a szakmai munkára?

– Nem igazán. A veszély, legyen az árvíz vagy ipari katasztrófa, nem ismer határokat. Nekünk a külföldi partnereinkkel soha nem voltak, s azt hiszem, nem is lesznek problémáink.

– A szegénység sem tényező?

– Mire gondol?

– Ukrajna nem túl gazdag. Várható tőle, hogy önként kiépítsen – például – egy árvízi jelzőrendszert?

– Ezek a hálózatok döntő részben európai uniós finanszírozásból készülnek, így kevéssé terhelik az adott állam büdzséjét. Igaz, a fenntartásukra költeni kell, de ez, azaz a működőképesség fenntartása alapvető érdeke az illető országnak. Egyértelműen látszik, hogy az emberek és a döntéshozók felismerték, hogy a megelőzés nagyságrendekkel olcsóbb, mint a kármentés.

– Megbocsásson, a döntéshozókat csak-csak elhiszem önnek, de az „egyszerű” polgárokban is biztos?

– A statisztika egyértelműen minket igazol. A tűzesetek száma az elmúlt években a harmadára apadt, s ebben szerintem nem csekély része volt a megelőző kampányainknak. Egy-egy, a lakosságnak szóló, jól elhelyezett, figyelemfelkeltő, látványos bemutató vagy híradás messze többet ér, mint bármi más. Gondoljunk például egy olyan tűzoltási bemutatóra, ahol az emberek testközelből szemlélhetik, hogy a lábasban meggyulladt lángoló étolajat véletlenül sem vízzel, hanem az edény lefedésével kell eloltani. Rendszeres közleményeinkben folyamatosan figyelmeztetünk az éppen aktuális veszélyekre – legyen az a karácsonyi csillagszórózás, az adventi koszorú gyertyái vagy mostanság a töklámpások esete. Lehet ezen viccelődni, mint némelyek teszik, csak amikor ég a feldíszített fenyő, a függöny, a ház, az már nem olyan mókás. S a sort még folytathatnám napestig. De nyomatékosan ismétlem, a veszélyek gyakori sulykolása nem kidobott energia, pénz, s a statisztika egyértelműen azt mutatja, megéri az ismétlés, hiszen a tűzesetek száma láthatóan apad, köszönhetően a lakosság folyamatos tájékoztatásának.

– Szakemberként bizonyára felkapja a fejét olyan hírekre, mint például a minapi szörnyű busztragédia Franciaországban,

– Egyértelműen. Érző emberként mélyen sajnálom a történteket, az áldozatokat, vezetőként pedig az a dolgom, ha tetszik, kötelességem, hogy minél többet megtudjak a részletekről. Pontosan azért, hogy efféle rémtörténet nálunk ne eshessen meg. Az európai katasztrófavédelmi együttműködés fontos eleme, hogy ha lesz elérhető információ, azt megkapjuk és tanulmányozzuk.

– Foglalkoznak kockázatelem-zéssel?

– Természetesen, s nemcsak lakossági, hanem iparbiztonsági és természeti vonalon is.

– Elnézést, de utóbbit az átlagpolgár gyakran csak afféle hókuszpókusznak tartja, mondván, a természeti katasztrófákat képtelenség előre megjósolni.

– Az, hogy mikor lesz eső, ma már jó eséllyel előre tudható. A radarképek alapján megbecsült, majd számításokkal igazolt várható időjárási jelenségek alapján kiszámolható, hogy egy adott folyam vízgyűjtő területén mennyi csapadék hullik le. Mivel ismert a patakok, folyók áteresztőképessége, csak egy lépés a várható vízszintemelkedés kalkulálása. Mindez a jelen, de tervezhetők a távolabbi jövő adta kihívások is, ha ugyanezen elv mentén modellezzük például, hogy egy adott térségben hirtelen a szokásosnál messze több csapadék hullik le – ilyen helyzetben mi várható, a katasztrófavédelem erre mit tud lépni, mennyi embert, gépet kell odairányítanunk. Nincs ebben semmi ördöngösség vagy mese. E példát pedig bármire át lehet ültetni, legyen az földrengés, sárlavina vagy bármilyen más természeti jelenség. Fontos aláhúzni, hogy nemcsak idehaza gyakorlunk, hanem nemzetközi akciókban is részt veszünk, rendszeresek a tapasztalatcserék, az itthoni és külföldi tanfolyamok, továbbképzések, konferenciák. Nem győzöm eleget hangsúlyozni, a bajt jobb megelőzni, mint utólag a következményeket áldozatok árán felszámolni.

– Mondhatni folytonos készültség az életük.

– Ezt a munkát nem is lehet máshogy kimagaslóan végezni. A magyar katasztrófavédelem nemzetközi összehasonlításban is igen szépen teljesít – gondoljunk csak a vörösiszap-katasztrófa utáni helyreállítási vagy a dunai árvíz idején végzett, nemzetközi elismerést kiváltó védekezési munkánkra.

– Mennyi jut jövőre az önkéntes tűzoltóknak?

– Az ideihez képest százmillió forinttal lesz több a támogatásuk.

– Ez sok vagy kevés?

– Öt éve, 2010-ben összesen százhúszmillió forint volt, idén pedig félmilliárd – így azt gondolom, hogy ez a hatszázmillió sok. Ez már az a nagyságrend, amiből jól lehet gazdálkodni. Nyilvánvaló, ahogy erősödnek az önkéntes tűzoltó egyesületek, ahogy egyre inkább alkalmassá válnak a jelentősebb beavatkozásokra, úgy kell bővülnie ennek a keretnek is, a katasztrófavédelem pedig mindent megtesz ennek érdekében. Ám azt sem szabad elfelejteni, hogy a civilszervezeteknek akad még bőven más lehetőségük is, ahonnan forrásokat tudnak szerezni. Szép példája lesz ennek most csütörtökön, amikor huszonnyolc kisbuszt adunk át a győztes pályázóknak. Különösen tiszteletreméltó az, hogy a helyi lakos önkéntesek a saját szabadidejük terhére áldoznak a közösség oltárán, azért, hogy a lakosság egyre nagyobb biztonságban élhessen.

– Folytatódik a tűzoltóautók cseréje?

– Igen, és ennek révén lassan, de biztosan egységes lesz a katasztrófavédelem gépjárműparkja.

– Mennyi idő alatt fut le ez a projekt?

– Nagyjából három esztendő szükséges hozzá. A gyártó BM Heros Zrt. most évente ötven gépkocsit képes kibocsátani, de ezek nem egyféle kivitelűek, hanem egy széles palettát ölelnek föl. Akadnak köztük kisebb, általunk fejlesztett felépítmények is, amelyek például a szabadtéri avar-, tarló- vagy erdőtüzek oltásánál alkalmazhatók ragyogóan. Esetünkben éppen az a nagyszerű, hogy ha a kocsi kiöregedett, netán tönkrement, nekünk csak a felépítményt kell átszerelni egy másik alvázra, s minden mehet tovább. Hiszen pont az alváz az, ami a legtöbb esetben károsodik a hatalmas felépítmény súlya alatt. E termék egyébként olyannyira jól sikerült, hogy számos külföldi érdeklődés is érkezett hozzánk. Mindezeken túl várható a magasból mentő járművek váltása is.

– Mi történik a leselejtezett gépekkel?

– Ami nálunk feleslegessé válik, azt az önkénteseknek adjuk át. Itt természetesen nem első osztályú, de még évekig használható kocsikról és eszközökről beszélünk. Ugyanakkor el kell ismerni, a tűzoltó munka nemcsak az embereket, de a technikát is rendkívüli módon megviseli, a hosszú távú cél tehát az, hogy mindenütt egységes legyen az eszköz- és gépjárműpark. Ez kétségtelenül sok pénzt és időt emészt föl, de úgy gondolom, megéri a befektetést.

– Népszerű a tűzoltószakma?

– Rendkívül népszerű. Mivel a lemorzsolódás alig kétszázalékos, évente elegendő kétszer nyolcvanfős utánpótlási tanfolyamot indítani. E létszámra ezren szoktak jelentkezni, ami több mint hatszoros túljelentkezés, vagyis bőven van miből meríteni.

– Nem kap protekciót kérő tele­fonokat?

– A léc nagyon magas, itt nincs szubjektív elbírálás. Aki az egészségügyi, a fizikai vagy a pszichikai teszten elbukik, az nem kerülhet a sorainkba. Gondoljunk bele, a teljes beavatkozó felszerelés akár a harminc kilogrammot is elérheti, ezt nem lehet holmi keszegekre ráaggatni. A beavatkozások helyszínén vagy nagyon meleg, vagy nagyon hideg van, a körülmények mindenütt zordnak nevezhetők. S azt sem szabad elfelejteni, hogy a válogatást nem én ejtem meg, hanem a tűzoltó-parancsnokságokon történik a jelentkezők első szűrése, a tűzoltóparancsnokoknak pedig elemi érdekük, hogy a tanfolyam után csak a legjobbak kerüljenek vissza hozzájuk.