Belföld
Elhunyt Olofsson Placid bencés szerzetes
A Gulágot is megjárt pap tavaly decemberben ünnepelte 100. születésnapját

A miniszter és az államtitkár azt írták, az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) szomorúan értesült a tavaly decemberben 100. születésnapját ünneplő Oloffson Károly Placid bencés szerzetes haláláról.
Placid atya hosszú és fordulatos élete a keresztény hit és öröm, a másokért vállalt önzetlen szolgálat, valamint a minden nehézségen felülemelkedni képes evangéliumi lelkiség ragyogó és hiteles példája - emelték ki.
Placid atyát a kommunista államhatalom halálra szánta, ezért internálták a Gulágra. A három diplomás, doktori fokozottal rendelkező fiatal, tehetséges, intelligens bencés szerzetes azonban nem tört össze, hanem hitéből erőt merítve hamar felismerte, mit kell tennie: rengeteg rabtársában tartotta a lelket, tekintet nélkül nemzetiségükre vagy vallásukra. Istenbe vetett hite és bizalma, a rabtársai iránti felelősség- és küldetéstudata, élni akarása segített túlvészelni neki a legnagyobb borzalmakat is - fogalmazott Balog Zoltán és Soltész Miklós.
Placid atya tiszteletére a közmédia hétfőn este 23 órától a Duna televízión vetíti a szerzetes a 100. születésnapjára forgatott dokumentumfilmjét, a Kossuth rádió "Történet hangszerelve" című műsorában pedig eddig nem ismert felvételek hallhatóak Oloffson Placid atyától.
Szentelése után Győrszentivánba került káplánnak. 1941-től tizenegy hónapig tábori lelkészként szolgált a komáromi hadikórházban, ezután a rend soproni, pápai, majd budapesti gimnáziumában tanított. Mivel 1945 őszén részt vett a nemzetgyűlési választási küzdelmekben, a baloldali újságok sajtóhadjáratot indítottak ellene. Elöljárója, hogy elrejtse a támadások elől, Pannonhalmára helyezte, ott tartóztatta le 1946. június 5-én az Államvédelmi Hatóság. Az Andrássy út 60.-ban, ahol az éjszakai kihallgatások során egy nagyszabású koncepciós per megindításához szerettek volna vallomást kicsikarni belőle. Innen a Markó utcába vitték, majd - miután vallatói itt sem jártak sikerrel -, szovjet kihallgatók kezére adták. A szovjet katonai bíróság koholt vádak (terrorcselekmény) alapján 1946 szeptemberében a Szovjetunió munkatáboraiban letöltendő tíz évig tartó szabadságvesztésre ítélte.
A Gulágra internálták, Moszkvától 900 kilométerre keletre, egy mordvinföldi táborba vitték. 1955 novemberében térhetett haza Magyarországra. Szabadulását követően sem papként, sem tanárként nem kapott működési engedélyt. Kezdetben fizikai munkás volt egy pesterzsébeti ládagyárban, majd tizenkét évig az Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézetben dolgozott betegszállítóként, később mosodai munkásként, végül mosodavezetőként. 1969-től a Korányi-szanatórium mosodájának vezetésével bízták meg, innen ment nyugdíjba 1977-ben.
Papi hivatását sokáig csak titokban gyakorolhatta. A hetvenes évek közepétől kisegítő lelkészként dolgozott a budai (Ciszterci) Szent Imre Plébánián.
Oloffson Placid a 100. születésnapjára 2016 decemberében megjelent életrajzi könyvben így vall életéről: "tudatában vagyok annak, hogy egyszerű, átlagos képességű ember vagyok, semmiféle különösebb fizikai vagy szellemi tehetségem nincsen. De az életem mindig többet kívánt tőlem, mint amire képes voltam", és "a Jóisten mindig mellettem állt, s nem egyszer csodálatosan segített".
A szerzetes sokszor idézett, a Gulág túlélésére rabtársaival együtt megfogalmazott négy szabálya a következő: "A szenvedést ne dramatizáljuk, mert attól gyengébbek leszünk"; "Vegyük észre az élet apró örömeit"; "Ne gondoljuk, hogy eleve különbek vagyunk másoknál, de adott helyzetben mutassuk meg, hogy így van"; és "Kapaszkodjunk Istenbe", mert "az ő segítségével túlélünk minden földi poklot".
Olofsson Placidot 1993-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével tüntették ki. 2003-ban neki ítélték a kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából adományozott Parma fidei - A hit pajzsa kitüntetést, 2005-ben Magyar Örökség, 2006-ban Pro Ecclesia Hungariae-díjjal ismerték el. 2010-ben vette át a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, 2016. október 23-án pedig Magyar Becsület Rend kitüntetést kapott páratlanul hosszú és példaadó életútja elismeréseként, és azért a "reményt adó derűért", amellyel megélte élethivatását a legembertelenebb körülmények között is.
Olofsson Placidot kívánsága szerint Pannonhalmán helyezik végső nyugalomra, a temetés időpontját a bencés rend később közli.