Belföld

Életüket áldozták a hazájukért

Hetven éve akasztották fel a nyilasok a nemzeti ellenállás katonai vezetőit

Ma van hetven éve, hogy a nyilasok a Margit körúti fogházban kivégezték Kiss János altábornagyot, Nagy Jenő ezredest és Tartsay Vilmos századost, a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságának katonai vezetőit. A politikai vezető Bajcsy-Zsilinszky Endrét a nyilas bíróság szintén halálra ítélte, őt december 24-én Sopronkőhidán akasztották fel.

A Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága (MNFFB) az 1944. október 15–16-i nyilaspuccsot követően, november 9-én alakult meg, Bajcsy-Zsilinszky Endre országgyűlési képviselő, a kor egyik legkiemelkedőbb és legbátrabb náci- és nyilasellenes politikusa elnökletével. Ő volt az egyetlen, aki 1944. március 19-én fegyverrel szállt szembe a német megszállókkal, megsebesült, ezután a Gestapo elhurcolta és börtönbe került, ahonnan Horthy kormányzó utasítására október 15-én szabadult ki, majd még aznap este illegalitásba ment. A Vác közeli Kláraházán kereste fel november 4-én (a Margit híd felrobbantása utáni estén) régi barátja, Kovács Imre, a Nemzeti Parasztpárt és a Magyar Front egyik vezetője, és ő kérte fel Bajcsy-Zsilinszkyt a német- és nyilasellenes nemzeti ellenállás vezetőjének, aki ezt el is vállalta, annak tudatában, hogy „az út végén akasztófa áll”. Hamis papírokkal sikerült visszajutniuk a fővárosba, ahol Bajcsy-Zsilinszky rábeszélte legjobb barátját, a székely katonacsaládból származó Kiss János altábornagyot, hogy álljon a Felszabadítási Bizottság katonai vezérkarának élére. Az MNFFB fegyveres szabadságharc kibontakoztatását tervezte, és e harc támogatására, aktív részvételre szólította fel a társadalom minden rétegét. Bajcsy-Zsilinszky javaslatára elhatározták, hogy német- és nyilasellenes katonákból összeállítanak egy partizánhadosztályt, amely valahol a Dunántúlon lépne akcióba, és odairányítanák a németektől átálló magyar csapatokat, majd felvennék a kapcsolatot a szövetséges erőkkel, és korridort létesítenének a Dunához, mielőtt megkezdődne a főváros ostroma. (A Vörös Hadsereg novemberben már megközelítette Budapestet.)

A Felszabadítási Bizottság azonban a vezérkar felállításánál és a számba jöhető erők koordinálásánál tovább nem jutott, mert Mikulich Tibor főhadnagy árulása folytán november 22-én este a nyilas csendőrök Tartsay Vilmos Andrássy úti lakásán rajtaütöttek az ott tanácskozó ellenállókon, s rövid utcai tűzharc után – amelyben hősi halált halt gróf Széchenyi Pál zászlós és Messik János hadnagy – a katonai vezetőket elhurcolták, majd még az éjjel elfogták illegális lakásában Bajcsy-Zsilinszkyt, a bizottság elnökét is. Őt és elfogott harcostársait a „Számonkérő Szék” Naphegy téri villájában tíz napig faggatták és kínozták, majd átvitték őket a Margit körúti katonai fogházba. Ott ült össze a statáriális hadbíróság Vargyassy Gyula altábornagy vezetésével, a tárgyalásvezető Dominich Vilmos hadbíró őrnagy volt. A vád ellenük hűtlenség volt, amit a vádirat úgy fogalmazott meg, hogy a vádlottak fel akarták szabadítani Magyarországot az „állítólagos” német uralom alól, s el akarták törölni a Hungarista Államot. A katonatisztek ellen azt is felhozták, hogy Budapesten fegyveres ellenállást szerveztek a szövetséges német haderő és a magyar kormány intézkedései ellen, és az orosz hadsereggel való egyesülés után együtt akartak harcolni a németek ellen. A vádlottak vállalták tettüket, azzal, hogy az országot és a nemzetet akarták a pusztulástól megmenteni. A hadbíróság december 7-én Kiss Jánost, Nagy Jenőt és Tartsay Vilmost halálra ítélte, a három (rangjától megfosztott) katonát másnap felakasztották, három tisztet pedig súlyos fegyházbüntetésre ítéltek.

A szovjet csapatok közeledése miatt december 12-én éjjel kiürítették a Margit körúti katonai börtönt, Bajcsy-Zsilinszky Endrét is a sopronkőhidai fogházba szállították, ahol együtt tartották fogva mások mellett Kállay Miklós volt miniszterelnökkel, több volt kormánytaggal és tábornokkal, valamint Mindszenty József veszprémi püspökkel, a későbbi bíboros-hercegprímással. A Dominich őrnagy elnökölte nyilas vészbíróság december 23-án ítélte kötél általi halálra hűtlenség, hazaárulás miatt, amire Bajcsy-Zsilinszky azt válaszolta: „Nem én vagyok a hazaáruló, önök veszejtik el a hazát, önök az árulók. Nem lehetnek bíráim, csak gyilkosaim.” Másnap, a szenteste előtti reggelen az elítéltet Dominich elé vezették, aki kurtán kijelentette: „Nincs kegyelem!” Bajcsy-Zsilinszky csak annyit válaszolt: „Nem kértem kegyelmet, s nem is fogadnám el maguktól!” Néhány óra múlva felakasztották azt a nagy hazafit, aki a német és az orosz imperializmustól egyaránt független, szabad és demokratikus Magyarországért harcolva áldozta életét.


Emlékülést tartanak az Országházban

Bajcsy-Zsilinszky Endre emlékezete 1944–2014 címmel emlékülést tartanak december 13-án, szombaton 10 órától az Országház felsőházi üléstermében. A Százak Tanácsa és Bajcsy-Zsilinszky Endre tisztelői által rendezett ülésen – amelyet Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke nyit meg – előadást tart Medvigy Endre irodalomkutató, Salamon Konrád történész, Bíró Zoltán irodalomtörténész, a Retörki főigazgatója, Szakály Sándor történész, a Veritas Történeti Kutató Intézet főigazgatója, Zétényi Zsolt ügyvéd, a Bajcsy-Zsilinszky Társaság egykori főtitkára. A rendezvényen való részvétel előzetes regisztrációhoz kötött. Regisztrálni december 11-én 15 óráig lehet telefonon: +36 1 441-4296, vagy e-mailen: meghivo@parlament.hu, a személyazonosító okmányon levő pontos névvel és okmányszámmal.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom