Belföld
Együttműködés kell a generációk között
Támogatja a kormány a családközpontú gondolkodást segítő programokat
Novák Katalin hangsúlyozta, a generációk közötti együttműködést is ösztönözni és támogatni akarja a kormányzat.
– Közhelynek számít, mégsem kap még mindig elég figyelmet, hogy évről évre nő Magyarországon a népesség átlagéletkora és az idősek teljes népességen belüli aránya. Miért került egy államtitkársághoz a család- és ifjúságügy, valamint az idősügy a második Orbán-kormányban?
– Fontosnak tartom, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériumában egy helyen van a köznevelés, a felsőoktatás, az egészségügy, a kultúra, a civil-, a sport-, a szociális ügyek és a családügy, tehát mindaz, ami a hétköznapokat, testi-lelki jól létünket meghatározza, legyen szó gyermekről, fiatalról vagy idősről. Az, hogy egy államtitkárságon belül foglalkozunk a fiatalok és az idősek ügyeivel is, külön előny, hiszen a központi egység a család, ahol együtt vannak a generációk. Az államtitkárság is felel azért, hogy az idősügy ne egy „zárvány” legyen, hanem olyan terület, amelynek számos kapcsolódása van az egészségügyhöz, a szociális ellátórendszerhez, a sporthoz, a felnőttoktatáshoz, a foglalkoztatáshoz, a lakhatáshoz, a vidékfejlesztéshez, vagyis a kormányzatnak majdnem minden területéhez. Ennek a jelentős társadalmi csoportnak az érdekeit így tudjuk érvényesíteni még határozottabban és hatványozottabban a kormányzati munkában.
– Melyik korcsoportról van szó valójában? Hiszen a statisztikai adatok szerint hazánkban az ötven éven felüliek száma fokozatosan közelít a négymillióhoz, a hatvan évnél idősebbeké pedig elérte a 2,5 milliót.
– Ma egy ötvenes éveiben járó ember egyáltalán nem számít idősnek, sőt, már a hatvanasok többsége sem, mert az életkor hosszabbodásával az időskor is kitolódik. Az ötven+ korosztályt inkább érett, idősödő korcsoportnak nevezhetjük. Még néhány évtizeddel ezelőtt is a nyugdíjba vonulók zöme számára befejeződött az aktív élet, de ma egyre nagyobb részük egészséges, tettre kész, tele van energiával, és gyakorlatilag új életet kezdhet. Fontos társadalompolitikai célkitűzésünk, hogy az időskort elérők egészségben eltöltött éveinek számát növeljük, hogy ezeket az éveket minél tartalmasabban, tevékenyebben tudják megélni az emberek.
– Az idősödő, illetve idős emberekre ne teherként tekintsen a társadalom, hanem erőforrásként – mondta korábban Orbán Viktor az Idősek Tanácsa alakuló ülésén. Hogyan kívánja elérni ezt a kormányzat?
– Valóban hatalmas erőforrást, ha úgy tetszik, tartalék munkaerőt jelent ez a növekvő létszámú társadalmi csoport, amely rengeteg élet- és munkatapasztalattal, hasznosítható tudással rendelkezik, és olyan életszakaszban van, amikor már nem kell gyermekeket nevelni, sok esetben az unokák is később érkeznek, mint tíz–húsz évvel ezelőtt, tehát van egy olyan aktív és tettre kész időszaka ennek a korosztálynak, amelyet érdemes kiaknázni és támogatni kormányzati szakpolitikákkal is. Úgy érzem, ebben már előre tudtunk lépni, és ezt a tendenciát szeretnénk erősíteni több területen is. Idetartozik a családpolitika, hiszen az, hogy legyenek egészséges és aktív nagyszülők a családok életében, jelentősen segítheti a gyermekvállalást, gyereknevelést is. A Nők 40 programot nem elsősorban nyugdíjkedvezményként indította el a kormány, hanem családpolitikai intézkedésként. Az volt a célunk, hogy annak a nőnek, aki felnevelt gyerekeket és mellette dolgozott, negyven év munka után – a korától függetlenül – legyen lehetősége arra, hogy nyugdíjba menjen, és segítsen az unokák nevelésében, tehát ez a népesedéspolitikai intézkedések része.
– Az ötven és hatvannégy év közötti korosztály foglalkoztatási aránya az Európai Unióban nálunk az egyik legalacsonyabb, annak ellenére, hogy az utóbbi néhány évben ebben is javulás történt. Ugyanakkor a nagy létszámú „Ratkó-korosztály” éppen a következő években éri el az öregségi nyugdíjkorhatárt. Hogyan lehetne őket még egy ideig a munkaerőpiacon tartani, és évtizedek alatt felhalmozott szellemi tőkéjüket, értékes tapasztalatukat, kapacitásukat hasznosítani, amikor a munkáltatók többsége „leírta” ezt a korosztályt?
– A munkahelyvédelmi akció egyik fő iránya éppen az ötvenöt év felettiek védelme, hogy az idősödő ember pusztán az életkora miatt ne veszítse el a munkahelyét. A munkáltatókat arra ösztönözzük, hogy tartsák meg idősödő munkavállalóikat. Tavaly több mint háromszázhatvanezer fő foglalkoztatását támogattuk adókedvezménnyel, tehát ez egyértelmű siker. Természetesen a munkáltatók részéről is szemléletváltozás szükséges, hiszen egy jól tájékozott, az érdekét felismerő munkaadó tudja, hogy egy szenior munkavállaló sok esetben jobb, értékesebb munkaerő, mint egy fiatal, még akkor is, ha többe kerül a foglalkoztatása. Tehát a munkaerőpiacon való aktivitás az egyik kihívás, a családi szerepvállalás mellett pedig egy másik az önkéntesség. Úgy látjuk, egyre nagyobb az igény az idősödő emberek részéről az önkéntes, közhasznú tevékenységek iránt. Ezt is számos módon támogatjuk. Most dolgozunk egy olyan önkéntesportál létrehozásán, ahol a keresleti és a kínálati oldalt fogjuk összehozni. Lehet szó gyerekek délutáni korrepetálásától kezdve betegeknek nyújtott segítségen át számos hasznos tevékenységig.
– Hogyan lehet a fiatal és az idősebb generációk közötti meglazult vagy gyakran megszakadt kapcsolatokat újraépíteni és erősíteni?
– Az említett önkéntesportál is a generációk közötti együttműködés része lehet. Többféleképpen támogatjuk, hogy a gyerekek személyesen tapasztalják meg, milyenek az idősödő emberek, szerezzenek élményeket arról, mit tanulhat egymástól egy fiatal és egy idős. Több mint két hónapja jelent meg a Családbarát ország 2015 pályázatunk, amely teljesen új kezdeményezés. Ennek keretében olyan tevékenységeket, programokat támogatunk, amelyek a családközpontú gondolkodás fejlődését segítik. A három komponens közül az egyik éppen az idősek és a fiatalok közötti együttműködések, programok támogatása. A pályázatok ezen komponensére közel négyszeres a túljelentkezés. Rendkívül jó helyi kezdeményezések vannak már most is ezen a területen. Kiemelném az idősbarát önkormányzatokat, továbbá vannak olyan tanszékek, ahol az idősödés problematikáját tudományos alapon dolgozzák fel. A településekkel és a szakmai műhelyekkel szorosan együttműködünk.
– Tavaly október 1-jén az addigi Idősügyi Tanács átalakult az Idősek Tanácsává, amelynek Orbán Viktor miniszterelnök az elnöke, ön pedig az alelnöke. Mi történt az elmúlt kilenc hónap alatt?
– A névváltozás azt jelzi, ez már inkább „bölcsek tanácsa”, a kormány tanácsadó testülete kiemelt társadalmi kérdésekben. Az a cél, hogy ne csak az időseket érintő kérdésekről gondolkozzunk és beszélgessünk, hanem az egész társadalmat érintő ügyeket, problémákat is ezeknek a nagy tudású embereknek a szemüvegén keresztül lássuk. Egyrészt folyamatos munkakapcsolat van a kormányzat és a testület tagjai között, számos kérdésben kikérjük a véleményüket, javaslatukat, másrészt a tanács ülésein és a munkacsoportokban formálisan is megvitatunk bizonyos témákat. Felmerült például, hogy a Nemzeti alaptantervben hogyan lehetne a családdal, az idősekkel kapcsolatos szempontokat, tartalmakat megjeleníteni. A szülőkről való gondoskodás – amely az alaptörvényünkben benne van – olyan fontos kérdés, amiről szintén sokat beszélünk: hogyan lehet a mindennapi életben ezt az elvet érvényesíteni, milyen jogszabályt kell alkotni, milyen szempontokat érdemes szem előtt tartani? A generációk közötti együttműködés, az egészséges életmód, a tömeg- és szabadidősport is fontos kérdés, vagy például a közétkeztetés egészségesebbé tétele, ami az időseket is nagymértékben érinti. Arról is egyeztetünk, hogy a közmédián keresztül hogyan lehetne jobban elérni és aktivizálni az idősebb korosztályt. Minden fórumon azon dolgozunk, hogy az idősödő korosztály tagjai lássák maguk előtt a perspektívát.