Egyéni sorsokból áll össze a terror képe

– Hol volt eddig a most bemutatott, úgynevezett kék füzet?

– A Nagy Imre-per iratai között. A lapok azoknak a nevét tartalmazzák, akik 1957. április 13-tól beléphettek a politikai rendőrség vizsgálati osztályának Gyorskocsi utca 31. szám alatti székhelyén a harmadik emeleti zárt folyosóra, ahol a Nagy Imre-ügy szereplői raboskodtak. Ide csak olyan embereket engedtek be, akik a rendszer maximálisan hű kiszolgálóinak számítottak. Fontos közbevetni, hogy a kutatók előtt eddig is ismert volt ennek a lilás füzetnek a meg- és holléte, legfeljebb a közvélemény nem tudott a létezéséről.

– Csodának tekinthető, hogy fennmaradt ez a füzet?

– Semmiképpen.

– Miért?

– A Nagy Imre-per iratanyaga harmincezer oldalt tesz ki, azaz eléggé tekintélyes mennyiségről beszélünk. Mondhatni természetes, hogy ennek része a csaknem másfél száz nevet leltározó iskolai füzet is. Mivel ez az ügy volt a Kádár-rendszer alapköve, érthető, hogy bár szigorúan őrzött helyen, de ránk maradt.

– Egy per mint igazodási pont?

– Abszolút. Nagy Imre még holtában is potenciális ellenfele volt Kádár Jánosnak, és azoknak szintúgy, akik részt vettek az eljárásban. Ez legitimálta a hatalmukat. Akik beléphettek az elzárt részre, a legfőbb titkok tudóinak számítottak. A diktatúra legmegbízhatóbb elemeit egy együttes élmény fűzte össze – s ez a Nagy Imre-per. A dokumentum nemcsak neveket tár elénk, hanem a karrierutak alapján egyfajta rálátást, metszetet ad arról, honnan jöttek azok, akik részt vettek az eljárásban. A NEB és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársai feltárták, hogy az érintettek szinte mindannyian a Rákosi-rendszerben, az Államvédelmi Hatóság világában szocializálódtak. Sajnos arról már kevesebbet beszélünk, mi lett velük a későbbiekben. Pedig ez legalább olyan fontos, mert az utóéletek az egész Kádár-korszak mélyebb megértéséhez szolgáltatnak adatokat. Az egyes mozaikok révén áll össze a nagy egész, az elnyomás mechanizmusa.

– Mondana néhány példát?

– Akadt köztük olyan, aki 1962-63-ban, amikor átszervezték az állambiztonságot, elhagyta a testületet – például ilyen Ferencsik József ezredes, aki a Hungexpo egyik vezetője lett.
A pert megelőző vizsgálatban kulcsszerepet játszó Rajnai Sándor egy kis kitérő után bukaresti és moszkvai nagykövet lett. Némelyek a kémelhárításhoz igazoltak át, és akadt rá példa, hogy valaki az izraeli titkosszolgálatnál folytatta a munkáját. De nézzük Kujalek Jánost, aki utóbb, majd egészen 1989-ig a Belügyminisztérium fegyelmi osztályának vezetőjeként dolgozott. Talán nem kell magyarázni, kulcspozíció ez a javából.

– S akik maradtak?

– A régi belügyesek jó részét az 1970-es, 1980-as években nyugdíjazták.

– Miért? Hiszen nem voltak még mindannyian annyira öregek.

– A fegyveres testületek tagjai akkoriban 55 esztendősen mehettek nyugdíjba, sokan korengedményt kaptak.

– Mennyien lehetnek életben a füzet „nevei” közül?

– A Neb.hu oldalon, a Tudástár menüpontban közölt életrajzok, rövid pályaképek forrásai az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában őrzött személyi akták, amelyek minden belügyi dolgozó adatait, karrierútjának állomásait, rendfokozatát, beosztási helyének változását, parancsnokai által rendszeres időközönként készített minősítését, önéletrajzát, fotóját tartalmazzák. Ahol tudtuk, feltüntettük a halálozás évét, de nem volt szempont, hogy az illető él-e még. A szereplők beléphettek a zárt folyosóra, ahol a megtorlás különlegesen fontos politikai rabjait őrizték, és így a füzetben szereplők a rendszer szempontjából alapvetően bizalmas információk tudói voltak.