Belföld

Egy héten belül megalakulhat az antiszegregációs munkacsoport

Langerné Victor Katalin helyettes államtitkár: szó sincs arról, hogy ősszel nekiállunk cserélgetni a tanulókat az iskolákban

Nem iskolabezárásokkal, hanem az érintettek együttműködésével kívánja felszámolni a jogellenes elkülönítést a kiválasztott iskolákban a napokban megalakuló antiszegregációs munkacsoport – tudtuk meg Langerné Victor Katalin társadalmi felzárkózásért felelős helyettes államtitkártól, a testület vezetőjétől, aki elmondta azt is, a grémium egy héten belül összeülhet, s megkezdődhet a munka.

Langerne-Victor-Katalin
„Egyeztetési, meggyőzési folyamatról, ezzel együtt egyfajta szemléletváltásról van szó” (Fotó: Horváth Péter Gyula)

– Munkacsoport alakul az oktatási szegregáció felszámolása érdekében, erősítette meg a minap Czibere Károly államtitkár. A testületet ön vezeti. Mikor kezdenek?

– Olyan szakembereket választot­tunk, akik tényleg a terepen dolgoz­nak. Emiatt kicsit nehéz a program­egyeztetés a nyolc kollégával. Mind­azonáltal, egy héten belül mindenképp összeülünk. Módszertani vezetőnek a szegedi antiszegregációs tervet is jegyző Szűcs Norbertet kértem fel. Miután rögzítjük a csoport munkamódszerét, elkészül a javaslat megtétele arra vonatkozóan, melyik megyei jogú városban kezdjük meg a tényleges munkát.

–   Hány helyszínről lehet szó?

–   A javaslatban legalább négyről, de a munka egy helyszínen kezdődik majd el. Fontos azonban, hogy nemcsak a tanulók, a tanárok és a szülők hozzájárulása, de az érintett önkormányzat, a fenntartó, illetve egyéb szolgáltatók, akik a gyerekekkel, családokkal kapcsolatban vannak, mint például a védőnői hálózat közreműködése is szükséges lesz ahhoz, hogy eredményes legyen a tevékenységünk. A körülményekhez szabott, komplex megoldás kell ugyanis, ehhez együttműködő partnerekre számítunk.

– Elképzelhető, hogy a kiválasztott iskolákban már szeptemberben indulhat a program?

– A terepmunkát már korábban el kell kezdeni, ám senki ne értse félre: szó sincs arról, hogy az ősszel nekiállunk cserélgetni a gyerekeket. Ez nem egy matematikai egyenlet. Ellenkezőleg: egyeztetési, meggyőzési folyamatról, ezzel együtt egyfajta szemléletváltásról van szó. Ehhez rendszeres párbeszéd kell az adott igazgató, a tankerületi vezető, a szülők és a tanárok képviselői között, azért, hogy a helyi viszonyoknak megfelelő megoldási javaslatok mentén érhessünk célt. Szó sem lehet például arról, amit egyes civilek most oly hangosan követelnek, hogy az adott városban azonnal bezárjunk egy iskolát. Változtatni akarunk, de nem erőszakkal, hanem előkészítéssel, partnerséggel.

– Gyakran hallott kritika a kormánynak címezve, hogy a helyi körülményeket nem ismerve hoz intézkedéseket. Ezek szerint most éppen fordítva próbálkoznak?

– Ezt nem is lehet másként csinálni. Ráadásul, ha, mondjuk, lakatot teszünk egy intézményre, pusztán a létszámadatok alapján, akkor csak szétterítjük a problémát, az érintett szülők és gyerekek pedig vélhe­tően rosszabb helyzetbe kerülnek, mert a döntés és a döntéssel járó változás nem volt előkészítve. Rájuk is gondolni kell, azokra is, akik egy ilyen iskolabezárás révén, a befogadásra kijelölt iskolába járnak vagy tanítanak. Ha ők szintén nincsenek felkészülve a hirtelen változásra, akkor ebből csak kudarc lesz. Az integráció-szegregáció nem egyszerűen iskolabezárásról szól, annál ez sokkal összetettebb kérdés. Bölcsen, előrelátóan, az érintettekkel közösen, lépésről lépésre kell foglalkozni a valódi esélyteremtéssel, illetve az integrációval.

– Hallani arról is, hogy egy decemberi törvénymódosítás révén Balog Zoltán rendeletben szentesítheti majd a szegregált oktatást. A szakminisztérium, illetve annak vezetője ezt többször is cáfolta. Miről van szó akkor?

– Egyfajta megrögzöttség tapasztalható egyes civilek részéről, akik csak vádaskodni tudnak, és ismételgetik az elképzelésüket, hogy a rendelet alapján szegregálni fogunk. Nem fogunk. Egyébiránt csak a legnagyobb rosszindulattal lehet kiolvasni az említett intézkedésből a szegregáció terjesztésének szándékát, hiszen ennek éppen az ellenkezőjéről van szó. A passzus annak nyomán született, hogy a tizenhárom hazai nemzetiség közül éppen a roma az, amelynél a szociális hátrány leginkább számottevő, és ebből fakadóan a gyerekek nagy része különös figyelmet igényel. Tehát esetükben a nemzetiségi oktatásnak másról, többről is kell szólnia. Nem lehet a szegregáció fedőneve a nemzetiségi iskola. Vagyis a módosítás éppen az antiszegregációs munka kiterjesztésének lehetőségét kívánja megteremteni, az egyenlő bánásmód szellemében. Fontos az is, hogy a rendelet csak az érintettekkel való egyeztetés révén ölthet formát.