Belföld

Egészségre nevelés, kicsit másként

Olyan szolgáltatásokat adnak a praxisközösségben dolgozó szakemberek a vidéken élőknek, amelyekhez amúgy nem jutnak hozzá

Nagy a munkanélküliség a Heves megyei Átányban és a környező településeken, a probléma megoldásához a helyi önkormányzat önmagában kevés. Azonban, ha az itt élők egészségesebbek s így piacképesebbek is, az kitörési pont lehet a számukra – mondja Átány polgármestere, Gönczi Mihály, amikor a hevesi praxisközösség elmúlt öt évének eredményeiről kérdezzük.

gyógytorna 20170223
Gyógytorna-foglalkozás az átányi iskolában (Fotó: Hegedüs Róbert)

Heves a praxisközösség legnagyobb települése. Mellette Tiszanána, Kömlő és Átány településeket válogatták be a 2012-ben indult Alapellátás-fejlesztési Modellprogramba. Az úgynevezett háziorvosi teamek feladata az volt, hogy a háziorvosok munkáját kiegészítve prevenciós feladatokat is ellássanak, közreműködjenek a lakosság egészségnevelésében.

Átányon ezerötszázhuszonöten élnek, a lakosság negyvennyolc százaléka roma származású. Az önkormányzatnak saját bevétele nemigen van. A lakosok közül kétszázharmincegyen hatvanöt év felettiek, ami magas aránynak számít, nekik az önkormányzat egészségügyi tekintetben „csupán” gyógyszertámogatással tud segíteni. A praxisközösségben tevékenykedő szakemberek olyan szolgáltatásokat nyújtottak az itt élőknek, amelyekhez önerőből aligha jutnának hozzá. Ilyen például a gyógytornász, a dietetikus, a pszichológus, vagy a baba-mama csoport és az idősklub. Olyan összetett rendszer alakult ki, amely a csecsemőkortól az öregkorig mindenkinek adott valamilyen segítséget, valami pluszt, amit megszoktak, és fájdalmas lenne a hiánya – ecseteli a polgármester, aki nem győzi hangsúlyozni, hogy a fiatalokban is sokkal pozitívabb szemlélet alakult ki az évek alatt, főként azért, mert szakemberek beszélgettek velük olyan „tabutémákról”, mint a droghasználat vagy a szexuális élet.

A hevesi praxiskoordinátor, Szabó János, aki egyébként hat éve helyettesít az átányi, tartósan betöltetlen háziorvosi praxisban, arról beszél, hogy az egészségügyi csapatok minden településen specifikusan működtek. A környéken lett a legmagasabb a születések száma, amiben szerepet játszhat az is, hogy havi rendszerességgel gyermekorvos és védőnő is segített a csecsemő- és várandósgondozásban. A háziorvosi csapatok a gyógytornász, dietetikus, pszichológus mellett kétfős szűrőteammel és a helyiek közül kiválasztott segédegészségőrökkel is kiegészültek. Szabó János szerint az eredmények közé sorolható, hogy a szűréseknek köszönhetően pontos képet kaptak a lakosság egészségi állapotáról, és szoros kapcsolat alakult ki az emberekkel, akiknek nemcsak az egészséghez, hanem a munkához való viszonyuk is megváltozott.

Az átányi iskolában a modellprogram ideje alatt gyógytornán is részt vehettek a gyerekek, és rendszeresen foglalkozott velük dietetikus és pszichológus is. Utóbbi azért fontos, mert a tanulók nagy többsége lelkileg sérült, szinte egyikük sem egészséges családi környezetből jön, ezért sokkal több speciális szakemberre lenne szükségük – magyarázza Kormos Ferenc, az iskola igazgatója. Jellemzően olyan betegségek fordulnak elő a gyerekek körében, amelyek tisztálkodási hiányosságokból adódnak. A tetű, a rüh és az ótvar gyógyításához és a tömeges megbetegedések elkerüléséhez szoros együttműködésre van szükség az iskola, a háziorvos és a családok között.

A segédegészségőröket a roma lakosságból választották ki, ez a nők körében különösen fontos változást hozott, hiszen a roma kultúrában nem elfogadott, hogy a nők dolgoznak, ők maguk is „fakanalas háziasszonynak” hívják magukat. Ezzel szemben a modellprogram esélyt jelentett számukra is, hiszen a munka elején részt vehettek egy OKJ-s képzésen, végzettséget szerezhettek és értéket nyújtó munkát végezhettek, amelyet szívesen folytatnának.

Szabó János arra is kitér, hogy kezdetben pályakezdő szakemberekkel dolgoztak, helyiek egyáltalán nem voltak köztük. Azonban a tapasztalatlan fiatalok számára túl nehéz terepnek bizonyult a kistelepülés, így pár hónap után kiléptek a programból. Két éve azonban stabil csapat alakult, környékbeli szakemberekből, akik folyamatosan jelen voltak a közösség életében. A szűrővizsgálatok érdekében jóformán házhoz mentek az emberekért. Az egészségtudatosság tanulható szokás, ezt a praxiskoordinátor szerint a program is igazolta, hiszen most már rendszeresen járnak az emberek a prevenciós rendelésekre is.


A humor sokat segít a kapcsolat kialakításában

5 perces interjú: Horváthné Bari Etelka, átányi segédegészségőr

– Mikor csatlakozott a hevesi praxisközösséghez?

– A program kezdete óta részt veszek a munkában. Átányi vagyok, korábban munkanélküli, egy ideig közmunkás voltam, általános ápolónői és asszisztensi végzettségem van. A legfontosabb, hogy kapcsolatot találjunk a helybéliekkel. Nekem erre az egyik eszközöm a humor, ami segít feloldani a gátlásokat, így egy idő után már mertek tőlem kérdezni és bizalommal fordultak hozzám.

– Mennyit változott a helyi közösség az elmúlt öt-hat évben?

– Eleinte szinte idegenként viselkedtünk egymással, de azóta az itt dolgozó orvosok és szakemberek iránt teljes bizalom épült ki. Nagy élmény volt megtapasztalni, hogy elkezdtek bennem bízni, nemcsak a helyiek, hanem a praxisközösség tagjai is, megbecsülték a munkámat. Azok pedig, akiket az elmúlt években elláttunk, rendkívül hálásak voltak érte.

– Hogyan telik a segédegészségőr egy napja?

– Amióta átkerültem Kömlőre, főként az újfajta törzskartonrendszer kialakításában segítettem. Kömlő új volt nekem, mára viszont, amíg eljutok a buszmegállótól a rendelőig, legalább hatan megállítanak és kérdezgetnek, hogy mikor menjenek vérvételre, vagy mikor jön újra a településre a pszichológus. A munka kezdetén felvettem a kapcsolatot a közmunkaprogram vezetőjével, aki odaadta nekem a résztvevők listáját, hogy behívhassuk őket a vizsgálatokra.

– Kiket volt a legnehezebb rávenni arra, hogy menjenek el szűrésre?

– A férfiak nagyon nehéz esetek. De amikor látták, hogy nem vagyunk szigorúak és segíteni szeretnénk nekik, már maguktól jöttek.


Meggyőzik a gyerekeket, hogy a gyümölcs finom

5 perces interjú: Buj József, a hevesi praxisközösség dietetikusa

– Hogyan lehet átalakítani a gyermekek étkezési szokásait?

– Közvetlenül nehéz lenne a gyermekek táplálkozásába beleszólni, mivel az otthoni szokások megváltoztatására nem kötelezhetünk senkit. A célunk az volt, hogy rámutassunk az alternatívákra. Például, hogy milyen élelmiszereket érdemes rendszeresen fogyasztani, melyeket kellene elhagyni, illetve megtaníthattuk őket arra, hogy később hogyan alakítsák ki a saját étrendjüket. Volt példa arra is, hogy néhány család beengedett az otthonába, így a konyhában tudtuk megbeszélni, mire érdemes odafigyelni. A gyermekeknél legfeljebb gondolatokat lehetett elültetni, és már az sikerélményt jelentett, ha érdekelte, őket amit mondok.

– Milyen rossz szokásokkal találkozott?

– Szomorúan tapasztaltam, hogy a kóla és az energiaital fogyasztása már az óvodások között is mindennapos. Meg kellett győzni őket arról, hogy a gyümölcs is lehet édes és finom, ráadásul egészséges is. A legtöbb család errefelé igen szegény, „azt eszem, amim van” alapon étkezik, és vannak olyan gyerekek is, akik csak az iskolában esznek, mert otthon nincs mit.

– Hogyan tudnak a hátrányos helyzetű településen élők egészségesen étkezni?

– Működik az iskolagyümölcs­program, húst és tejtermékeket is kapnak a gyerekek a közétkeztetésen keresztül. Ennek ellenére sajnos azt láttam sok helyen, hogy amit az iskolában, közintézményben lehet igénybe venni, sokakban ellenállást váltott ki. Viszont ha egy dietetikus rendszeresen el tud menni az óvodákba, iskolákba, és elmagyarázza, melyik élelmiszer miért fontos és jó, az esélyt jelenthet arra, hogy változzon a felnövekvő generációk hozzáállása.


Programbővítés

A kormány 2017 végéig biztosítani fogja az egészségügyi alapellátás-fejlesztési modellprogram folytatásához szükséges forrásokat – közölte a program eredményeiről és jövőjéről szervezett szakpolitikai fórumot megnyitó beszédében Ladányi Márta az egészségügyi ágazati koordinációs helyettes államtitkár. Bejelentését hangos taps fogadta. A 2012-ben a magyar és a svájci kormány támogatásával megvalósult modellprogram fő célja a háziorvosi ellátás fejlesztése, és lakosság egészségügyi állapotának felmérése és egy egységes törzskartonrendszer bevezetése volt. A hátrányos helyzetű keleti régiókban négy praxisközösséget hoztak létre, amelyek révén sikerült bővíteni az alapellátás szolgáltatásait, felmérni a lakosság nyolcvan százalékának egészségi állapotát, és pozitív változásokat értek el az orvos-beteg kapcsolatok terén. A tervek szerint uniós forrásokból további, legalább huszonhat praxisközösséget hoznak létre, ezek várhatóan novembertől fokozatosan kezdik meg működésüket – tájékoztatta lapunkat Papp Magor, a program szakmai vezetője.
(PDÁ)