Belföld
Diplomáciai övezettől a parkolásicég-háló milliárdos bűnügyéig
Bíróság előtt a volt szocialista Fürst György
A rendszerváltozást követő időszak talán legszövevényesebb láncolatos bűnügye vádiratának ismertetésével kezdődött meg tegnap Fürst György és társai büntetőpere a Fővárosi Törvényszéken. Terézváros egykori MSZP-s alpolgármestere, aki az Andrássy úti paloták törvénytelen eladásának tárgyában folyó büntetőeljárásoknak is a fő vádlottja, ezúttal a Centrum Parkoló Kft. ügyvezetőjeként tölti be az elsőrendű vádlott szerepkörét. A vádirat szerint huszonhárom társával összesen több mint hárommilliárd forintos vagyoni hátrányt okozott a fővárosi parkolás legfőbb szereplőjének, a Centrum Parkolónak. Ennek a bűnügynek a politikához alig van köze, hacsak azt nem vesszük, hogy a cég második embere egy, a kilencvenes években regnáló szocialista országgyűlési képviselő veje és annak szintén vádlott lánya.
Amikor az ügyben nyomozás indult, a nyomozók először nem tudtak bemenni a Centrum erzsébetvárosi irodájába, mert „diplomáciai övezetbe” ütköztek a titkárságon, később azonban kiderült, az ügyvezető Fürst csupán a Közép-Afrikai Köztársaság „utazó diplomatája”, s ez nem jelent mentességet. A Centrum Parkoló a Fővárosi Önkormányzatok Parkolási Társulása megbízásából 2001-től hat fővárosi kerületben látta el a parkoltatási teendőket, s megállapodott az érintett kerületekkel a parkolási bevételekkel kapcsolatos elszámolásról. A vállalat egyfajta agytrösztként működött, több céget is alapított. Az üzemeltetésre a Siemens Zrt. és a Centrum Parkoló Kft. közös céget alapított Centrum Parkoló Rendszer Kft. néven, emellett alvállalkozói szerződést kötöttek az E-Kontroll Kft.-vel, a C-Ware Kft.-vel és a C-Service Hungary Kft.-vel. Ez a négy cég lefedte a tevékenység egészét, mégis további alvállalkozókat vontak be.
A vádirat szerint az „újabb alvállalkozók” tulajdonosai, ügyvezetői az imént felsorolt cégek vezető tisztségviselői voltak, akiket Fürsték jelöltek ki. A „beszervezett” alvállalkozók tényleges munkát nem végeztek, az üzemeltetést a megbízó saját embereivel látta el, ennek ellenére a teljesítési igazolást kiállították részükre, a számlákat kifizették.
A nyomozás feltárta: ezek a cégek, részben offshore társaságok, valójában a fővádlottak érdekeltségébe tartoztak, bár jutott „teljesítési igazolás” a rokonoknak is szépen. A monumentális cégháló egy fiktív számlázási láncolat volt, amelyben a fiktív számlák a kiállítók számára elszámolhatóvá váltak, a befogadói oldalon pedig költségelemmé. A láncolat végén az eltűnt milliárdok magánzsebekbe vándoroltak – állítja a vádirat.
Amikor az ügyben nyomozás indult, a nyomozók először nem tudtak bemenni a Centrum erzsébetvárosi irodájába, mert „diplomáciai övezetbe” ütköztek a titkárságon, később azonban kiderült, az ügyvezető Fürst csupán a Közép-Afrikai Köztársaság „utazó diplomatája”, s ez nem jelent mentességet. A Centrum Parkoló a Fővárosi Önkormányzatok Parkolási Társulása megbízásából 2001-től hat fővárosi kerületben látta el a parkoltatási teendőket, s megállapodott az érintett kerületekkel a parkolási bevételekkel kapcsolatos elszámolásról. A vállalat egyfajta agytrösztként működött, több céget is alapított. Az üzemeltetésre a Siemens Zrt. és a Centrum Parkoló Kft. közös céget alapított Centrum Parkoló Rendszer Kft. néven, emellett alvállalkozói szerződést kötöttek az E-Kontroll Kft.-vel, a C-Ware Kft.-vel és a C-Service Hungary Kft.-vel. Ez a négy cég lefedte a tevékenység egészét, mégis további alvállalkozókat vontak be.
A vádirat szerint az „újabb alvállalkozók” tulajdonosai, ügyvezetői az imént felsorolt cégek vezető tisztségviselői voltak, akiket Fürsték jelöltek ki. A „beszervezett” alvállalkozók tényleges munkát nem végeztek, az üzemeltetést a megbízó saját embereivel látta el, ennek ellenére a teljesítési igazolást kiállították részükre, a számlákat kifizették.
A nyomozás feltárta: ezek a cégek, részben offshore társaságok, valójában a fővádlottak érdekeltségébe tartoztak, bár jutott „teljesítési igazolás” a rokonoknak is szépen. A monumentális cégháló egy fiktív számlázási láncolat volt, amelyben a fiktív számlák a kiállítók számára elszámolhatóvá váltak, a befogadói oldalon pedig költségelemmé. A láncolat végén az eltűnt milliárdok magánzsebekbe vándoroltak – állítja a vádirat.